Egy őszinte vallomással kezdek: a katasztrófafilm zsánere soha nem állt különösképp közel a szívemhez. Valahogy nem tudott megfogni a nagy-látványcunami és az egész mögött megbúvó pátosz – persze az sem kizárt, hogy szimplán csak én fogtam ki állandóan a gyengébb eresztéseket. Az elmúlt évek kínálatából sajnos egy olyan próbálkozásra sem emlékszem a műfajból, ami akár egy kicsit is megdobogtatta volna a szívemet.

Elvárások nélkül ültem be a Greenland című filmre, pontosabban: csak annyit akartam, hogy tudjak rajta jól szórakozni, amíg tart. Tisztában voltam vele, hogy nem ez fogja velem megkedveltetni ezt a stílust, ennek ellenére reménykedtem abban, hogy gyengébb sem lesz a megszokottnál. Avagy mi történik, ha összeáll egy tisztes iparos színész és rendező?

Ric Roman Waughn (A góré, Csapda, Az elítélt) messze áll attól, hogy generációja Scorsese-je legyen, ahogy Gerard Butler sem tör Al Pacino babérjaira, azonban ha helyén kezeljük a munkásságunkat, akkor már sejthetjük, milyen élmény vár ránk. Eme megérzésem most pedig szerencsére be is igazolódott, ugyanis a Greenland egy teljesen vállalható film lett.

Persze az alapfelütés túl nagy meglepetést nem okozhat: egy hatalmas üstökös közelít a Föld felé. John Garrity (Butler) csak családját akarja biztonságba helyezni, ugyanis őket is kiválasztották, így helyet kaphatnak egy biztonságos menedékben. Az oda vezető út azonban nem várt helyzeteket eredményez, ahogy a káosz eluralkodik, az emberek pedig szép lassan kezdenek őrjöngő állatok módjára viselkedni.

A film legszimpatikusabb tulajdonsága, hogy nem egyértelműen a látványra megy rá. Vizuális szempontból is bőven elmegy, amit látunk, de nem ilyen téren okozza a legnagyobb meglepetést. Érdekes módon, a szkript inkább a karakterekkel igyekezne foglalkozni, hogy kiből mit hoz ki egy ilyen váratlanul veszélyes helyzet. Sajnos túl messzire nem mer menni, így több ponton is sekélyes azok ábrázolása, de legalább a próbálkozás észrevehető.

A feszült, már-már apokaliptikus hangulat korrektül van ábrázolva a maga vöröses-sárgás képi világával, így a film határozottan nem néz ki rosszul a vásznon. Az alacsony (PG-13) besorolás ellenére a Greenland kicsit komor hangulatú lett, szerencsére nyoma sincs az állandó viccelődésnek, csak azért, mert az manapság annyira trendi. Végre!

A legnagyobb kár, hogy kiemelkedőt semmilyen téren nem hoz. A látvány, mint mondtam teljesen okés, a karakterépítés klisés, de legalább valamilyen szinten jelen van. Kicsit hosszúnak éreztem, habár azt nem mondanám, hogy untatott, mindenesetre a közepéből nyugodt szívvel lehetett volna vágni egy keveset.

Gerard Butler ebben a szerepkörben teljesen vállalható alakítást hoz. Megszokhattuk, hogy a színészt hasonló szerepekben látjuk, de így legalább bőven tudhatjuk általában, hogy mit is várjunk tőle. Azt pedig most is hozza. Morena Baccarin szintén nem rossz, a látványból egyáltalán nem is lóg ki, mi több: ahhoz teljes módon igazodik és ki is emelkedik belőle, így nem bánhatjuk, hogy őt választották.

Összegezve a dolgokat, a Greenland szinte minden téren épp az okés kategóriát hozza: annál nem több, de nem is kevesebb. A cselekmény elmegy, a karakterek úgyszintén, a látvány is rendben van, a rendezés tisztességes, a színészek teljesítménye is elfogadható. Tipikus szombat esti film, amire nem biztos, hogy pár nappal később még emlékszünk, de amíg tart, addig jól szórakozunk rajta és nem akarjuk utána visszakérni a jegy árát sem. 10/6.5

Ha tetszett és a jövőben sem szeretnél lemaradni a hasonló dolgokról, iratkozz fel YouTube-csatornámra és nyomj egy kedvelést Facebook-oldalamra!