Bálint (Molnár Levente) erdélyi származású magyar orvos, aki édesapja temetése miatt visszatér szülőfalujába. A helyiek között nem mindenki látja szívesen a férfit, aki egy 17 éves fiút is hátrahagyott maga után. A nem várt találkozás lavina módra egész eseménysorozatot indít el, Tamás pedig olyan dolgokba keveredik, amikből nem biztos, hogy képes lesz ép bőrrel kikecmeregni...

A Hasadék finoman előadott, mégis határozottan nagybetűs dráma. Krasznahorkai Balázs első nagyjátékfilmjében nem fél rendkívül kényes témákról beszélni, amik minden bizonnyal megosztó fogadtatásra lelnek majd a nézők körében is. Azonban el kell ismerni, hogy filmként remekül működik és a tapasztalat hiánya abszolút nem látszik meg rajta.

Szépen fényképezett, okosan megrendezett élmény lesz a jussunk, amely alacsony költségvetése ellenére szinte minden szempontból nemzetközi színvonalat képes elérni. Első próbálkozásnak tulajdonképpen bármelyik rendező nyugodt szívvel elfogadhatná. Egyértelműen látszik, hogy az alkotók akartak valamit mondani általa és komoly energiákat fektettek abba, hogy ezen elképzeléseiket méltóképp vászonra is vihessék.

Az arányok esetében kicsikét bizonytalan a Hasadék: az elején túlságosan lassan kapjuk az eseményeket. Szó se róla, tudatosan építkezik így is, meg már az elején belő egy egészen markáns alaphangulatot. Kicsikét a Taylor Sheridan rendezések/forgatókönyvek rideg esztétikáját idézi meg, ami azért nem kis szó- ha esetleg nem mond semmit az úriember neve, olyan filmeket köthetünk hozzá, mint a Sicario, Wind River vagy a Yellowstone sorozat.

A Hasadék ugyanakkor túlnyomórészt mégis dráma, ahol az emberi kapcsolatok és sorsok világába nyerhetünk mélyebb betekintést. Nagy klisé azzal jellemezni egy filmet, hogy szinte senki sem igazán fekete vagy fehér benne, de az a nagy helyzet, hogy ezúttal tényleg ez a helyzet. Egy szomorú, befásult világot láthatunk, ami szinte 30 év lemaradásban kullog jelenünk mögött, miközben mindenki csak a saját boldogulását kergeti – közben meg nem rest bárkit feláldozni azért, hogy saját, kicsinyes céljaihoz akár egy centivel is közelebb kerüljék.

Az elején visszafogott történetmesélés dacára a Hasadék végére már szép fokozatosan thrillerbe megy át és az izgalmakkal sem fukarkodik. Feszült macska-egér játékról van szó, nem vacak CGI-al előadott effektusparádéról, ez azonban csak természetes, utóbbi ugyanis bajosan illett volna a film addig felépített szerény stílusához. Ezen szegmensek tulajdonképpen a skandináv krimiket, vagy éppen a pár évvel ezelőtt Valant idézik meg, méghozzá teljesen korrekt módon.

Fontos, érzékeny témákat is taglal, az utolsó harmadban előkerülő finom szimbolizmus pedig nagyon szépen foglalja keretbe az addigi eseményeket és az apa-fiú kapcsolatrendszert, no meg annak főbb konfliktusait is ígéretesen ábrázolja. A legvége egyébként gond nélkül elmenne kamaradrámának is, ami nagyban támaszkodik a két főszereplő közötti színészi játékra.

A főszereplő Molnár Levente (Saul fia, Napszállta) meglepően összeszedett és érzékeny játékot produkál, ezt látva pedig azért kicsit szomorú tud lenni az egyszeri néző, amiért nem foglalkoztatják őt gyakrabban a rendezők. A fiát játszó Babai Dénesnek egyébként első szerepéről van szó, ennek ellenére nem vallott kudarcot ő sem.

Végszó:

A Hasadék nem mindig találja meg a tökéletes arányokat, azonban apróbb bizonytalanságai ellenére egy elgondolkoztató, meditatív filmes utazásról van szó - talán nem kell jobban ecsetlenem, mennyire nagy szó azért, hogy valaki elsőfilmesként egy ilyen mozit összehoz. Az alapok már nagyon rendben vannak, kis finomhangolással pedig bármi lehetséges - mindenesetre nagyon remélem, hogy a filmvilág nem most hallotta utoljára Krasznahorkai Balázs nevét, mert bizony a lehetőség -és a tehetség- nagyon is adott számára.

HA TETSZETT A CIKK, AKKOR IRATKOZZ FEL YOUTUBE-CSATORNÁMRA ÉS NYOMJ EGY KEDVELÉST FACEBOOK-OLDALAMRA!