2021. aug 02.

Idő - kritika

írta: Benny Bug
Idő - kritika

Ketyeg az óra, telik az idő

M.Night Shyamalan a Hatodik érzék és a Sebezhetetlen sikere után a legkelendőbb rendezők egyike lett. Sokan egyenesen Hitchcock méltó utódját kezdték látni az ifjú indiai direktorban. Azonban módszeresen elvesztette az őt övező, valóban kemény munkával kiharcolt tiszteletet, miután olyan feledhető filmekkel jelentkezett, mint a Lány a vízben vagy Az esemény- hogy az igazán borzasztó Az utolsó léghajlító és a Föld után már szóba se kerüljön...

 2015-ben váratlanul kijött alacsony költségvetésű horrorja, A látogatás, majd nemsokkal rá az ügyes csavarral lezárt Széttörve. Két jól sikerült mozi után rendezőnk kezdett magára találni, az Idő képében pedig újabb érdekfeszítő filmmel jelentkezett. Gondoltátok volna egyébként, hogy képregényadaptációról van szó? Pedig de! A szuperhősökét ugyanakkor tessék gyorsan elfelejteni!

Nem volt szerencsém a képregényhez, a forrásanyag ismerői viszont váltig állítják, hogy csak az alapok lettek megtartva, a film maga rövid idő után gyökeresen eltér tőle. Nincs mit tenni, hiszünk nekik! Az alaptörténet szerint egy család - a luxusszálloda több vendégével együtt- egy titkos partszakaszhoz érkezik nyaralásuk során. Rövid idő elteltével szörnyű dolgokkal szembesülnek: nem képesek elhagyni a helyszínt, ráadásul rendkívüli tempóban kezdenek öregedni...

Az Idő megtekintése után két dolog jutott rögtön eszembe. Mondjuk úgy: van egy rossz meg egy jó hírem. A legtöbb esetben a rosszal szokták kezdeni, úgyhogy most legyen fordítva. A jó hír: a film színvonalát látva egyre biztosabb, hogy Shyamalan soha nem csinál már akkora katasztrófát, mint mondjuk Az utolsó léghajlító. A rossz hír? Az is valószínű, hogy igazi mesterművét sem, mint a Hatodik érzék.

Egyvalami azért tagadhatatlan: nem szenved hiányt ambícióban és tele van remek ötletekkel. Sokat akart a szarka, csúfos kudarcról azonban szó sincs: a film bőven tartalmaz üzenetet és még csak nem is szájbarágós. Az idő csak telik, senki nem lesz fiatalabb egyik napról a másikra. Könnyen azt vehetjük észre életünk alkonyán, hogy semmit olyat nem tettünk meg, amire szívünk igazán vágyott, miközben gyorsvonat módjára száguldott el mellettünk az élet, miközben mi megmaradtunk statisztának a saját történetünkben.

Mindenki féli az elmúlást, ami szomorú dolog, ugyanakkor mégis a természet rendje és senki nem tudja elkerülni. Shyamalan olyan témát dolgozott fel, ami örök körforgásként mindannyiunk világában jelen van és hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat. Ilyen alapok mellett nem meglepő, hogy az Idő jól bánik a nyugtalanító, bőr alá módszeresen kúszó atmoszféra megteremtésében, ami többé-kevésbé az egészet belengi. A fényképezés szintén rájátszik a szorongás érzetének ábrázolására, helyenként már-már túlbuzgó módon.

Egy dolog felett nem tudok napirendre térni, bármennyire szeretnék. A dialógusuk egyszerűen vacak módon lettek megírva. Pedig jól megrendezett, minden egyéb téren hoz egy - amúgy nem is alacsony - minőséget, de néhányszor, mikor valaki megszólalt, nem akartam hinni a fülemnek. Nem tudtam eldönteni, a készítők szórakoznak-e velünk, mindazonáltal az Idő Shyamalan egyik legviccesebb filmje - no, nem a szó hagyományos értelmében, meg a magyar fordítás is tettes ebben valamilyen szinten, ugyanakkor a párbeszédek furák. Iszonyúan - és akkor még finoman fogalmaztam.

A fiatal színészek azonban annyira jók, hogy miattuk sok mindent el lehet nézni a filmnek. Alex Wolff az Örökség és Nicolas Cage malac-drámája után ismét határozott és erős alakítást hoz, Thomas McKenzie pedig valósággal varázslatos minden egyes jelenetében, nem tud hibázni. A többi színész - még a Fantomszálban bivalyerőset alakító Vickie Krieps is -csak jóval mögöttük lemaradva ballag valahol hátul, de amíg ők ketten vásznon vannak, addig komoly baj nem történhet.

 

Végszó:

 

Szerettem volna azt írni, hogy az Idő Shyamalan nagy visszatérése, de sajnos nem tehetem. A filmvégi "nagy csavar" szolgáltat meglepetéseket, de nem annyira határozott és egyedi, mint lehetett volna. Ennek ellenére azt mondom, inkább nézni, mint nem nézni: ha helyenként tudsz alkalmi süket üzemmódba lépni, akkor a párbeszédek sem fájnak majd annyira. Mert egyébként az Idő tényleg elgondolkodtat, szorongásban tart és WTF-pillanatok is vannak benne bőséggel. A (spoilermentes) konklúzió? Inkább éljünk most - ahelyett, hogy a célt figyeljük, merjünk megpihenni és kiélvezni a pillanat adta szépségeket. Ha csak pár ember értékeli utána át a dolgokat, akkor már megérte leforgatni és energiát áldozni rá.

 

 

 

HA TETSZETT A  CIKK ÉS A JÖVŐBEN SEM SZERETNÉL LEMARADNI A HASONLÓ DOLGOKRÓL, IRATKOZZ FEL YOUTUBE-CSATORNÁMRA ÉS NYOMJ EGY KEDVELÉST FACEBOOK-OLDALAMRA!

 

 

Szólj hozzá

premier horror thriller dráma misztikus M Night Shyamalan Alex Wolff Vicky Krieps Thomasin McKenzie