2021. aug 03.

Gonosz csoda - kritika

írta: Benny Bug
Gonosz csoda - kritika

A csoda mélyén sötétség honol

Vajon léteznek csodák? Az emberek rendre megosztja ez a téma, mióta világ a világ. Az internet korában természetesen nem túlzottan nehéz feladat igazinak tűnő, manipulált felvételeket nyilvánosság elé tárni a vaskos nézettség és szenzációhajszolás érdekében. Ezt a kérdést teszi fel a Gonosz csoda című film is, melynek alapja a hazánkban nem túlzottan ismert író, James Herbert Shrine című regénye - láss csodát (?), magyar változatot egyik könyvkiadó sem készített még belőle.

Gerry (Jeffrey Dean Morgan) egykor komoly újságíró volt, azonban soha nem volt rest kiszínezni a történteket némi olvasottságért és népszerűségért cserébe. Egy alkalommal csúfosan lebukott, azóta is hiába próbál visszaevickélni a szakma élvonalába. Pitiáner ügyek nyomában jár, legjobb barátja pedig az alkohol. Egy kisvárosba érkezve szemtanúja lesz egy váratlan eseménynek: egy fiatal lány csodákat tesz, állítása szerint magasabb erő mozgatja kezeit. A cinikus Gerry természetesen kétkedve fogadja a hírt, közben pedig szaglászni kezd...

A Gonosz csoda még áprilisban került mozikba a tengerentúlon, a kritika pedig annak rendje és módja szerint döngölte a földbe. Egyfajta végső kegyelemdöfésént elmondható, hogy a nézők sem szerették. Pedig a film nem túlzottan rossz. A legnagyobb hiba, amit elkövettek általa, az a félrekategorizálás volt: horrort akartak faragni egy misztikus thrillerbe csomagolt, enyhén gótikus csomagolású nyomozós történetből. Nem kellett volna, mindazonáltal a film így sem akkora katasztrófa, mint azt sokan állítják.

A legnagyobb baklövés a rendező kiválasztása volt. Evan Spiliotopoulos eddig másodrendű Disney-mesék forgatókönyvét írta, azóta pedig olyan szkriptekért felelt, mint az élőszereplős Szépség és a szörnyeteg vagy az új Charlie angyalai. Tud azért valamivel jobbat is, a nemrég mozikba került Kígyószemen is dolgozott. A rendező székbe először beülő szakink sajnos láthatóan nem ért a horror műfajához: szép sorban felmondja az ismert sablonokat - némelyiket többször is -, újat azonban képtelen hozzátenni ahhoz.

Hozzátenném: a film horror-vonala átlagos kategóriát képvisel. Se jobbat, se rosszabbat. Itt-ott egy jumpscare, de egyik sem tudja frászt hozni rám. De valószínűleg senkire, aki életében látott két filmet a műfajból. Nagy hiba volt, hogy nem vállalták fel a magas korhatárt, így maradt (Amerikában) a PG-13. Hiába minden erőfeszítés, ez a téma gyerek-kompatibilisebb kiadásban nem tud úgy működni, ahogy eredetileg kellene neki. Problémája azonban nem újkeletű, számos horror nem meri felvállalni gyökereit a nagy dollárjelek előtt hajlongva.

Az alaptörténet pedig tényleg számtalan lehetőséget rejt magában témáját tekintve, amit értőbb kezek és határozottabb alkotók ki is tudtak volna hozni belőle. A produceri székben helyet foglaló horror-legenda Sam Raimi nyugodt szívvel magára vállalhatta volna a rendezést, ahelyett hogy csak a nevét adja a projekthez. Beleborzongok, ha csak elképzelem, mekkora film lehetett volna belőle az ő irányítása alatt, tehetséges írókkal, mellőzve a gyerekbarátabb megközelítést.

Tudjátok mit? A Gonosz csoda - ezt az elbaltázott magyar címet, ehh- mindezek ellenére sem egy rossz film. Direktorunk hiába akarja olcsó jumpscare-fesztté silányítani az alapanyag nyújtotta dolgokat, az nem mindig hagyja magát. Akkor működik legjobban, mikor nyomozós sztoriként lassan építi fel a feszültséget - mert ehhez ért, nem kellenének ide nyakunkba ugró rondaságok. A hangulat adva van - hiába nincs durvulás, belengi az egészet egy kis bizonytalanság és reménytelenség. A fényképezés szintén jóféle, egyúttal tisztelettel adózik a műfaj klasszikus darabjai előtt is.

Jeffrey Dean Morgan roppant szerethető és karizmatikus fickó. Akkor is, ha lecsúszott újságírót játszik, aki nem mindig cselekszik helyesen. Itt van ő nekünk, úgyhogy a film még azt is megengedheti magának, hogy ne legyen benne több igazán remek alakítás. Pontosítanék: Morgan jelenléte okán sokmindent el lehet nézni a mozinak, amit egyébként nem lehetne. Igen, ennyire jól játszik. Még azt is tényként könyvelném el neki, amit alkoholmámorban kérdez. Mondjuk ki -sikeresen megmentette a filmet. Tessék neki megköszönni, kedves Evan Spiliotopoulos.

 

Végszó:

 

A film témákat áldoz fel azért, hogy megszokott horror-élményben részesítse nézőjét. A mögötte lévő váz és a benne található para-tartalom nem jobb merő középszernél. Ja, a gonosz csúfság tényleg iszonyú olcsó, nem kéne hát annyit mutogatni. Hisz van itt jól belőtt atmoszféra, meg egy kis tisztelgésklasszikusok előtt. A Gonosz csoda nem jó horror, ugyanakkor tisztességes gótikus nyomozás szép képekkel kiegészítve. Tipikus egyszernézős cucc, viszont ezer meg egy rosszabbat láttam nála. Nem volt vészes, na. Két dolgot azért nem tudok nem a számlájára írni: egyrészt, meghozta a kedvem a regényhez. Másrészt, ismét emlékeztetett arra, miért is kedvelem annyira Jeffrey Dean Morgan-t.

 

 

 

HA TETSZETT A  CIKK ÉS A JÖVŐBEN SEM SZERETNÉL LEMARADNI A HASONLÓ DOLGOKRÓL, IRATKOZZ FEL YOUTUBE-CSATORNÁMRA ÉS NYOMJ EGY KEDVELÉST FACEBOOK-OLDALAMRA!

 

 

Szólj hozzá

premier horror thriller Sam Raimi Jeffrey Dean Morgan