A Blumhouse stúdió majd 15 éve szállítja nekünk a filmeket, fő célterültük pedig a horror. Néha tesznek kitérőt a dráma irányába, nem sikertelenül (Whiplash), legtöbbször azonban egyszerű alapötletre épülő rémület-fesztre invitálják a nagyérdeműt. Egy Blumhouse-horror az esetek többségében vagy elég jól sikerül (Sinister, Insidious, Széttörve), vagy nagyítóval kell benne keresni az erényeket (A vágyak szigete, Felelsz vagy mersz).

Christopher Landon rendezőnek valahogy a középutat sikerült belőnie bő 4 évvel ezelőtt, Boldog halálnapot! című filmje ugyanis nem szűkölködött jó ötletekben, a megvalósítás azonban erősen átlag-szagú lett. Legújabb rendezése az időhurok-tematika helyett a testcsere témakörére építette fel, ráadásul két jól csengő nevet is megnyert magának Vince Vaughn és Kathryn Newton személyében.

A 17 éves Millie visszahúzódó gimis csaj, szokásos problémákkal. Mindez rövidesen megváltozik, mikor a sokak által ócska legendának tartott helyi sorozatgyilkos, a Böllér őt szemeli ki következi áldozatának. A gonosz azonban nem tudja tervét beteljesíteni, egy kudarcba fulladt rituálé után pedig Millie rémülten döbben rá, hogy testet cserélt egy gátlástalan elmebeteggel. 24 órája van, hogy rendbe hozza a dolgokat...

A Freaky úgy indul, mint bármelyik átlagos slasher, azonban a testcsere megtörténete után nem várt lazasággal talál magára, mindeközben pedig majdnem a stáblista kezdetéig maximális fordulatszámon pörög. A "szokásos" testcserés elemeket ugyanis némi horror/thriller és fekete komédia egyaránt feldobni hivatott, méghozzá kifejezetten ötletesen.

A film úgy tud néminemű új színt vinni ebbe a stílusba, hogy közben nem érződik újabb lerágott csontnak. Egy elborult, ugyanakkor maximálisan szórakoztató agymenés az egész, ami akkor tud a legjobban esni, ha valóban önmagát adja. Értsd: a Freaky itt-ott megpróbál komolyabb témákat is behozni a képbe - például alkoholizmus, családi problémák, kirekesztettség, stb. - , ugyanakkor ezeket cseppet felületesen ábrázolja.

Viszont abban a pillanatban, hogy ezeket maga mögött hagyja és a nagy "darálás" beindul, teljesen új arcát mutatja nekünk. A Freaky több okból is sokkal-sokkal jobban sikerült, mint a Boldog halálnapot, erősen érezni a fejlődést és az ambíciót. Egyrészt: míg előbbi műfajához képest alacsony korhatárral futott, addig itt nem kellett visszafogniuk magukat. Fröcsög a vér, változatosak és kegyetlenek a halálnemek, a legszemetebb mellékszereplők pedig garantáltan nem ússzák meg szárazon. Helyes, ne forduljon el szégyenlősen az a bizonyos kamera!

Másrészt: a Freaky esetében sokkal határozottabb és átgondoltabb színészi alakításokat láthatunk. Vince Vaughn igazi adu-ász, ha egy rendező ki tudja használni a benne levő rengeteg lehetőséget. Vígjátékokban ismerte meg a közönség, az elmúlt években azonban jött pár nagyon komoly és állejtős alakítás tőle, ezúttal azonban ismét "gyökereihez" tért vissza a színész.

 Vaughn pedig rendkívül szórakoztató, ahogy meláktestbe száműzött tinilányt játszik, mi több: Kathryn Newton méltó társa ebben az őrületben! A szende kislányt éppen akkora meggyőződéssel hozza, mint a számító és kegyetlen gyilkost, az eredmény pedig mindkét esetben végtelenül menő. Az év egyik legszórakoztatóbb (ellenfél)párosa egyértelműen az övek, ez már döfi!

Végszó:

A Freaky nehezen lehetne örökbecsű remekműnek nevezni, ugyanakkor pofátlanul eltalált és szórakoztató zsánermix, ami nem rest némi friss vért fecskendezni a testcserés filmek világába. Cselekményvezetése némiképp kiszámítható és inkább teret biztosít a trancsírnak, mintsem komoly karakterekkel mesélne el egy összetett sztorit, ugyanakkor mégis bitang jól tud esni, ha a néző éppen efajta elborult élményre vágyna. Két remek színésze viszi a hátán, stílusával pedig egyszerre tiszteli és nyelvét nyújva gúnyolja a slasher műfajának ezeréves toposzait. Így kell ezt!

HA TETSZETT A  CIKK ÉS A JÖVŐBEN SEM SZERETNÉL LEMARADNI A HASONLÓ DOLGOKRÓL, IRATKOZZ FEL YOUTUBE-CSATORNÁMRA ÉS NYOMJ EGY KEDVELÉST FACEBOOK-OLDALAMRA!