Szerintem egy idő után már senki nem tartotta számon, hányszor halasztották el a Nincs idő meghalni bemutatóját. Pedig a projekt körül már előtte is voltak problémák, például a rendezői székbe eredetileg kinézett Danny Boyle (Trainspotting-filmek, Az élet sója) távozása. A sok halasztás miatt egyébként voltak jelenetek, melyeket újra fel kellett venni, mert időközben kedvenc ügynökünk felszerelése nem a piacon legmodernebbként számon tartott darabokból állt. De ugyebár volt idő közben újraforgatni, nemde?

A viccet félretéve, a Bond 25 végre megérkezett a mozikba, most már senki és semmi nem akadályozhatja meg azt, hogy szemügyre vehessük Daniel Craig hattyúdalát. Egy ilyen kaliberű szerep természetesen számtalan dolgot megkövetel egy színésztől, a Spectre után azonban Craig nem akart visszatérni - úgyis mind ismerjük híres nyilatkozatát, miszerint "inkább felvágná az ereit", mintsem visszatérne egy újabb felvonás erejéig.

Mégis leforgott a Nincs idő meghalni, ami tulajdonképpen egy hosszúra nyújtott, érzelmes búcsúztatása egy fontos korszaknak. Mikor több mint 15 éve kiderült, hogy ki lesz a következő Bond, sokan nemtetszésüket fejezték ki. Aztán jött a Casino Royale (ami ezen sorok írójának all time kedvenc Bond-kalandja) és egészen más szelek kezdtek fújni. A készítők egy esendőbb, emberibb, forrófejűbb, sokkal természetesebb karaktert mutattak be, aki túlmutatott a szokásos 007-es kliséken és meglepően sebezhető, azonosulható arcát mutatta az akkor már több mint 40 éve vásznon lévő, megfáradt figurának.

A Bond 25 márpedig szépen zárja le azt az időszakot, minden megvan benne, ami csak kell: grandiózus, hosszú a játékidő. Kapunk jól festő akciózást (az eleje nagyon menő, a motoros üldözés meg az erdős kergetőzés egyaránt). A végére már nem tud újat mutatni, az utolsó harmada elnyújtott, a vége viszont meglepően bátor és szívbemarkoló. Nagyon megosztó epizód lesz, többször is bátran húz valami váratlan és megdöbbentő dolgot, de ez a laza bizonytalanság csak izgalmasabbá tette a narratívát.

Fukunaga láthatóan fontosnak tartotta a karaktereit is, Léa Seydoux figuráját például sokkalta jobban árnyalják, címszereplőnk is megkapja a maga drámáját, amit szépen építettek fel már egészen a kezdetek óta. Rami Malek remek színész, de sajna főgonoszként nem kapott sok lehetőséget és a figurája sem kellőképp árnyalt. Az, hogy a karakternek így is akad jelenléte a vásznon, csakis Malek színészi képességeinek köszönhető, nem a forgatókönyv ezen részének.

Azonban rendezőnk fontosnak tartotta, hogy egy végtelenül személyes filmet forgasson le, ami okosan reflektál címszereplőjére, miközben mindezek dacára ugyanúgy megtalálható benne a klasszikus recept is - azaz beutazzuk a fél világot, szinte folyamatosan történik valami érdekes vagy váratlan, ami még a kevés holtponton is sikeresen átlendíti a filmet.

Fukunaga ügyesen rendezett: tiszteletben tartotta a franchise több évtizedes örökségét, azonban nem félt saját vízióját vászonra festeni. Ja, Billie Eilish főcímdala és a közben látható intro határozottan ügyes érzékkel elkészített és közben a szemünket és a fülünket egyaránt bőségesen elkényezteti -talán az egész Craig-éra legjobbja lett, pedig az előzőek sem helyezték alacsonyra azt a bizonyos lécet.

A Nincs idő meghalni egyik legnagyobb meglepetése így is Ana De Armas rövid, de annál intenzívebb feltűnése lett. Nagyon sajnálatos, hogy nem kapott több teret és játékidőt, mert karakterét ügyesen töltötték meg élettel és pimaszsággal, a címszereplővel közös jelenetiek pedig talán az egész mozi legszórakoztatóbb pillanatait jelentik. Ki nem állhatom, ha fejőstehén módjára mindenki spin-off filmet kap, de neki gond nélkül jöhetne, mondjuk úgy tegnapra.

Végszó:

A Bond 25 nagy, grandiózus és érzelmes film, ami méltóképp tiszteleg a 007-es egyik legkreatívabb korszaka előtt. Mert lehet a Craig-érát szeretni vagy éppen szívből gyűlölni, de az kétségtelen, hogy sötétebb, emberibb hangulatával sikeresen hozott megújulást egy olyan franchise életébe, melynek erre már nagy szüksége volt. Kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő, de nálam ezt az időszakot elég nehéz lesz felülmúlni. Szóval a film remek lett, menjetek moziba nyugodt szívvel, a személyes kedvencem azonban továbbra is a Casino Royale maradt. 

HA TETSZETT A CIKK, AKKOR IRATKOZZ FEL YOUTUBE-CSATORNÁMRA ÉS NYOMJ EGY KEDVELÉST FACEBOOK-OLDALAMRA!