The Silence (kritika)
2019. április 20. írta: Benny Bug

The Silence (kritika)

Hang és eredetiség nélkül.

A világot furcsa, denevérszerű lények özönlik el, akiknek kiváló hallásuk van. Nem is kell nekik sok idő, hogy taccsra tegyék majdnem az egész bolygót, egyfajta poszt-apokaliptikus állapotot kialakítva ezzel. A történet az eseményeket egy család szemszögéből mutatja be, akik igyekeznek túlélni, ameddig csak lehetséges. Az a lényeg, hogy ne adjanak ki, ne okozzanak túl nagy hangot, hisz az gyakorlatilag egyenlő a halálos ítélettel. A családfő (Stanley Tucci) igyekszik mindent megtenni lánya (Kiernan Shipka) védelmében, aki pár évvel ezelőtt vesztette el a hallását.

Majdnem egy éve került a mozikba a Hang nélkül, s hatalmas siker lett a kritikusok és a nézők körében is. Nagyon úgy látszik, hogy a Netflix-nek megtetszett a film, hisz kevesebb mint fél év alatt két koppintást is elkészítettek, ahol nem nehéz kitalálni, hogy honnan származik az alapötlet. Mindez tavaly decemberben kezdődött az elég rosszul sikerült Bird Box-al, most pedig itt van a The Silence is.

A rossz hír az, hogy ez a film sem sikerült jobban, mint az előbbi. Igazából rosszabbul sem, de ha valami, hát akkor ez nem egy nagy dicséret. A Netflix szemmel láthatóan ráment a tucatgyártásra, ami valljuk be, nem egy korrekt dolog. Mert szép és jó, hogy idén több filmet készítenek, mint szinte eddig összesen, de ha ezeknek több mint fele szemét, akkor az nem feltétlenül üdvözülendő dolog. Pedig ebből a témából simán lehetett volna egy igényesebb alkotást készíteni, ahhoz képest pedig éppen hogy nem egy totális csőd.

A film rendezője nem más, mint egy igazi tehetségtelen kontár, aki én soha többé nem engednék kamera mögé. Az úriember, bizonyos John R. Leonetti eddigi leghíresebb munkája az első Annabelle, ami szinte egy nukleáris katasztrófával ért fel a horrorok szerelmesei számára, valamint majdnem a földbe állította a Démonok között filmes univerzumát is. Sajnos azóta sem mutatott sok fejlődést, ugyanis a The Silence rendezés szempontjából sem lett erős, néha még követni is nehéz, éppen mi történik.

Azért szerettem tavaly a Hang nélkült, mert igényesen megrendezett horror volt újszerű ötletekkel és valóban drámai töltettel megtámogatva. Ahhoz képest, itt csak és kizárólag sablonokat láthat a néző másdél óráig, gyakorlatilag egy eredeti ötletnek nem jutott hely. A poszt-apokaliptikus séma összes sablonját felsorolják, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva. Éppen ezért, nagyon nehéz komolyan venni ezt a sablonparádét.

Néhol előtűnik, hogy ebből akár egy nagyon hangulatos élmény is lehetett volna, csak sajnos minden jobban sikerült jelenetre jutott 2-3 igazán gyenge vagy nevetséges. Kimondom őszintén, nem érdekelt nagyon a karakterek sorsa. Két lábon járó tucatfigurák, kivétel egyedül a Kiernan Shipka által játszott csaj, de még a benne lévő összes lehetőséget sem sikerült kihasználni.

A vége felé aztán behoznak egy addig nem látott szálat, ami sok lehetőséget rejthetett volna magában, de nem sikerült igazán kihasználni. A lezárás egyrészt nevetséges, másrészt meg mintha a The Last of Us című zseniális videojátékból vették volna. A denevérszerű szörnyek megjelenése nevetségesek, gyakorlatilag egy ZS-filmben nem néznek ki rosszabbul az effektek. A véresebb részek meg csak simán… vérgagyik.

A színészek valamit javítanak az összképen, de annyit nem tudnak elérni, hogy akár csak a középszert is megközelítse a The Silence. Stanley Tucci volt már jobb formában is, de a dolgát készséggel megtette, rosszul megírt karakterrel pedig ő sem tud (értelemszerűen) csodát művelni. Kiernan Shipka olyan volt itt, mint egy Emma Watson-utánzat, de egyébként korrektül játszott. Tőle is láttam már jobb alakítást, de megbízható volt legalább, s nem mondott csődöt. Nem úgy, mint maga a film.

Összegezve, a The Silence sajnos egy kifejezetten rossz alkotás. Egyetlen eredeti vagy újszerű pillanata nincs, végig csak a sablonokat mutogatja, egyiket a másik iránt. Ha valaki vevő egy ilyen szintű trash élményre, még jól is járhat vele. Kiernan Shipka és Stanley Tucci nem rosszak ugyan, meg van pár jobb jelenet benne, de ez még nem indok arra, hogy másfél órát áldozzunk rá az életünkből. Nagyon nem tetszik az az irány, ami féle a Netflix elindult. A minőséget kéne a mennyiség felé helyezni. Ezek után nagyon ajánlom nekik, hogy az új Stranger Things évad és a The Irishman is zseniális remekmű legyen legalább, mert különben ez így tényleg nagyon nem lesz jó.

 

Értékelés:40%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!   

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr1814777288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.