2021. feb 17.

A kapitány küldetése - kritika

írta: Benny Bug
A kapitány küldetése - kritika

Tom Hanks első westernfilmje

Tom Hanks színészként nagyjából minden műfajt kipipálhatott már eddigi, igencsak minőségi karrierjében. Azonban, hiszitek vagy sem, a western zsánerébe eddig még nem kóstolt bele a színész. A kapitány küldetése már első ránézésre is igazi álomprojektnek tűnt, hisz a rendezői székbe az a Paul Greengrass ülhetett, aki az eddigi 5 Bourne-filmből négyet maga dirigált, korábban pedig már Hanks-szel is dolgozott a Phillips kapitány című mozin.

Az alap ráadásul egy díjnyertes regény, amit volt módom olvasni bő fél évvel ezelőtt és kifejezetten tetszett is. Persze, ha western-filmre gondolunk, akkor rögtön eszünkbe jutnak a nagy pisztoly-párbajok, a kétes múltú, morálisan megkérdőjelezhető főhősök vagy a feszült hangulat és az erőszak. A kapitány küldetése kicsikét kilóg a képből ilyen téren, ugyanis az alapot valóban a polgárháború utáni Amerika adja, azonban inkább kelti egy road movie benyomását.

Maga a történet egyébként nincs túlbonyolítva, de talán nem is baj. Adott főszereplőnk, aki járja az országot és nyilvános események keretén belül olvas fel az újságokból a népnek, hogy azok tájékozódhassanak arról, mi zajlik a nagyvilágban. Hamarosan azonban találkozik egy kislánnyal, akit a Kajova indiánok raboltak el gyerekkorában, szüleit lemészárolták és egyedül maradt. A férfi fejébe veszi, hogy hazaviszi a lányt rokonaihoz – ha törik, ha szakad.

A film cselekménye gyakorlatilag A-ból B-be tart, közben pedig főhőseinknek nyilvánvalóan lesz részük egy kis kalandban is, azonban a rendező inkább a két szereplő jellemével foglalkozik részletesebben. A kapitány egy özvegy, aki a háború utáni világban keresi a helyét és próbál meg értelmet találni az életének, a kislány pedig teljesen elszokott a civilizációtól és gyakorlatilag a nyelvet sem beszéli – így beletelik némi időbe, mire ők ketten közös hullámhosszra jutnak.

A kapitány küldetése meglehetősen kevés akciójelenettel bír, azonban ami van, az kiválóan felépített és egyből felismerhetőek azok a kézjegyek, amik például a Bourne-filmeket is naggyá tették a műfajban. Greengrass ilyenkor inkább a feszültség megteremtésére koncentrál, az egész pedig inkább látszik egy ördögi sakkjátszmának, amiből az kerül ki győztesen, aki jobban taktikázik és minden lehetőséget előnyére fordít.

Vizuális szempontból a látottakba nem lehet belekötni: igényesen rendezett és előadott a film minden pillanata. A letisztult, egyszerűbb megközelítése csak és kizárólag jót tett neki. Bár a játékidő a maga két órájával átlagosnak tekinthető, egy kicsit lehetett volna vágni belőle, hogy az élmény még gördülékenyebb legyen.

 

Végszó:

 

A film a maga melankolikusabb, lassabb megközelítésével nem biztos, hogy a megszokott western-élményre éhező nézők igényét ki fogja elégíteni. Már a könyv is hasonló stílusban íródott, mindent összevetve pedig azt mondhatom, hogy méltó adaptációról van szó. Nem beszélhetünk hibátlan moziról, azonban a végeredmény számomra szerethető és szimpatikus volt. Nagyban köszönhető ez még a fentieken túl annak, hogy Tom Hanks ismét egy remek alakítással örvendezteti meg a rajongóit, a Kontroll nélkül című filmben felfedezett Helena Zengel pedig méltó szereplőtársa a színészlegendának. Ha tradicionálisabb western-élményt szeretnél, akkor inkább porold le valamelyik klasszikust, mindenki más pedig nyugodtan vegye az irányt a Netflix felé, ahol már elérhető a film.

 

 

 

HA TETSZETT A VIDEO / CIKK ÉS A JÖVŐBEN SEM SZERETNÉL LEMARADNI A HASONLÓ DOLGOKRÓL, IRATKOZZ FEL YOUTUBE-CSATORNÁMRA ÉS NYOMJ EGY KEDVELÉST FACEBOOK-OLDALAMRA!

Szólj hozzá

premier western akció dráma 75% kaland netflix paul greengrass Tom Hanks helena zengel