2020. sze 27.

Nagypapa hadművelet - kritika

írta: Benny Bug
Nagypapa hadművelet - kritika

Generációs prank-háború

Robert De Niro. Hamar a reflektorfénybe került a ’70-es években, hogy utána hosszú évtizedekig pofátlanul jól válasszon szerepeket, nagyon kevésszer hibázott. Színészóriás lett, joggal érdemelte ki a nézők és a szakma elismerését. Amit csak lehetett, azt el is érte szakmájában, sőt többet is. Amit csak el lehetett játszani, azt el is játszotta, szinten nem volt olyan műfaj, amelyben ne tudott volna bizonyítani.

Aztán a 2000-es években változóbb minőségi alkotásokhoz adta nevét, ekkor már nem lehetett megjósolni, hogy mennyire jó egy film, amiben szerepet vállalt. Alakításával a legtöbb esetben továbbra sem volt probléma, ám a forgatókönyv vagy a történet már nem minden esetben ért fel a színész által felállított mércéhez. Sokszor évekig alig tűnt fel bármi említésre méltóban, míg csak tavaly ott volt neki Az ír és a Joker.

Most pedig ott tartunk, hogy megérkezett a mozikba legújabb filmje, amit egyébként még valamikor négy évvel ezelőtt forgattak, bemutatóját viszont számtalan alkalommal tolták el. Először jöttek a Weinstein-féle botrányok, aztán csak csúszott és csúszott a premier, sokan úgy gondolták, ennek hátterében a nem túl magas minőség áll.

Le kell szögeznem: a Nagypapa hadművelet nem egy vállalhatatlan emberkínzás, nem találtam annyira rossznak, mint amilyen a híre. Tulajdonképpen, egy teljesen átlagos amerikai vígjátékról van szó, amiben tökéletesen megférnek egymás mellett a kínos és az egészen humoros pillanatok. A gond csak az, hogy nagyjából egyenlő arányban váltják egymást.

A történet nincs túlbonyolítva: gyakorlatilag annyi a lényeg, hogy a De Niro által játszott nagypapi a lánya családjához költözik, ennek azonban Peter nem túlzottan örül, ugyanis a nagyfater a szobáját kapja meg, míg őt a padlásra száműzik, ahol esténként patkányokkal kell hadakoznia. Hamar hadat üzen az idősebb generációnak, meglepetésére azonban az öreg nem adja fel harc nélkül, sőt: méltó ellenfélnek bizonyul.

De Niro előzőleg egy mocskos szájú, trágár öregembert játszott a Nagyfater elszabadulban, ezúttal azonban teljesen más a helyzet. A Nagypapa hadművelet egy sokkal családbarátabb, kedvesebb alkotás annál, ami inkább a 10 év körüli gyerekeket célozza meg elsősorban, legalábbis én őket mondanám célközönségnek. Egyébként viszont nem vészes, 100 éves korig bárki ellehet vele, bár felnőtt személy mellé nem árthat legalább egy kiskorú kísérő sem.

Vannak a filmnek egészen szép, emberi momentumai, illetve a generációk közti szakadékot és egyet nem értést is egész korrektül prezentálja. A következő pillanatban pedig érkezik egy elég debil poén, vagy nem éppen vicces helyzetkomikum. A helyzet pedig az, hogy az egész film így épül fel. Hozzá kell tenni, az elvárásaimat a béka segge alá helyeztem, nem vártam egy új remekművet a Garfield 2 rendezőjétől.

A színészek legalább nem okoznak csalódást. Amit ebből a forgatókönyvből ki lehetett hozni, azt De Niro maximálisan meg is tette. Egy hozzá hasonló színész egyszerűen nem tud hibázni, egy nem túl erős sztori esetében sem. Christopher Walken is hozza a kötelezőt (azért nem ez lett a nagy epci reunion A szarvasvadász után, de ez van). Uma Thurman néha túl sok volt, máskor meg elég kevés, habár túlzott csalódást ő sem okozott.

Összegezzünk! Nem szenvedtem alatta, hiába szidta már mindenki, mikor még ki se jött. Megnéztem, volt olyan része, amin egészen jól szórakoztam, párszor nevettem is, persze néha már erősen több volt a soknál. Sosem a vígjáték volt a kedvenc műfajom, mert nehéz benne újat mutatni, vagy csak egy igazán fasza filmet összerakni. A Nagypapa hadművelet a műfaj átlagos darabja, de nem tudtam haragudni rá.  Illetve, hadd pontosítsak: épp egy korrekt De Niro-alakítással több a középszernél. Azért az is jóval több a semminél. 10/6

 

 

Ha tetszett és a jövőben sem szeretnél lemaradni a hasonló dolgokról, iratkozz fel YouTube-csatornámra és nyomj egy kedvelést Facebook-oldalamra!

 

 

Szólj hozzá