A két rosszfiú, Mike Lowrey (Will Smith) és Marcus Burnett (Martin Lawrence) visszatért. Az évek nem kímélték őket, de cserébe ők sem kímélték az igazán gonosz rosszarcokat. Az előbbi még mindig úgy érzi, majd kicsattan az erőtől, azonban az utóbbi már a nyugdíjon és a békés napokon töri a fejét. Azonban ilyen irányú tervét félre kell tennie, mikor feltűnik a színen egy hidegvérű és elszánt gyilkos, aki valamilyen múltbéli sérelmét próbálja megbosszulni a pároson. Újra össze kell fogniuk, ha az ügy végére akarnak járni…

A két Bad Boys-film szerintem mind a mai napig kellemes és laza szórakozásnak tekinthető: nem a filmművészet csúcsai, de egyértelműen Michael Bay rendező jobb munkái közé tartoznak, illetve a két főszereplőnek is meghozták a világhírnevet. Ezek után kérdés volt, mennyire éri meg elkészíteni egy harmadik részt – amit egyébként már 2013 óta próbáltak megvalósítani, mégis csak most jutottak el odáig a dolgok, hogy a Mindörökké rosszfiúk mozika is kerüljön.

A direktori feladatokat ezúttal már nem Michael Bay vállalta el, aki a Pain and Gain óta amúgy sem tudott emlékezetes, vagy legalább szórakoztató alkotást ledirigálni. Így eme feladatot Adil El Arbi és Bilall Fallah párosa vállalta el. Egyébként ők most először dolgoztak együtt igazán ismert nevekkel, szóval sok tapasztaltuk nem lehetett. Ennek ellenére, a Bad Boys for Life egészen jó film lett. Nem váltja meg a világot, nem hoz forradalmat a filmnyelv világába, de hát ilyen dolgokkal az előző kettő sem próbálkozott, valljuk be őszintén. Ha jobban belegondolok, újdonság szinte egy gramm sincs ebben a harmadik részben, mégis méltó folytatása lett az előző kettőnek.

A készítők szerencsére nem felejtették el, hogy mitől vált anno sikeressé a Bad Boys-„formula”: Miami, akció, poénok, no meg a két teljesen különböző nyomozó karaktere miatt elősorban. Most sem árulnak zsákbamacskát, a Mindörökké rosszfiúk éppen eme összetevők miatt működik remekül. Mármint a popcornfilmek világában, nyilvánvalóan.

Az egész hangulata még mindig nagyon pofás. Úgy érzetem, hogy az egész gyakorlatilag egy jobb féle időutazás: ez a film akár készülhetett volna valamikor a ’90-es évek közepe táján is, annyira hű maradt ahhoz az élményhez, amit például a legelső nyújtott. Nyilván nem az esze miatt szerettem ezt a részt sem, mégis volt annyira menő és tökös, hogy tudjam élvezni a látottakat, abszolút jól szórakoztam rajta.

A két zsaru veszekedései, szópárbajai és akciódús rajtaütései még mindig jól festenek a vásznon. Egyébként, ez a rész az eddigiek közül a legdrámaibb, illetve legérzelmesebb. Ennyi kellett is a sok poén mellé, de legalább az estek döntő többségében azok is meglehetősen viccesek. Legalábbis kifejezetten sokat nevettem, ilyen téren a mozi abszolút hozta az elvárásaimat.

Az akció látványosak, miközben végig jól követhetőek. Sőt, a korhatárbesorolás is maradt R, így ilyen téren sem kellett visszafogniuk magukat. Ami annyira nem tetszett, hogy egy "nagy fordulat" után már túlzásokba esett a film. Ezt el kellett volna kerülni, de valamennyi önreflexió még így is került a nagy egészbe. Legalábbis nem sok műfajbéli moziról tudom elmondani, hogy alkalomadtán még saját magát is ki meri figurázni játékos módon.

A két színész most is meglehetősen jól nyomja. Látszik rajtuk, hogy szívesen forgatták le ezt a filmet, illetve hogy bele is adtak mindent. Karrierjüknek pedig nem tett rosszat, annyi egyszer biztos. Lawrence ugyanis majd 10 év elteltével kapott ismét főszerepet (azért tavaly feltűnt a Túltolvában is), Smithnek pedig egyenesen ez a legjobb filmje a Men in Black harmadik része óta. Ami, akárhogy is nézzük, még 2012-ben került a mozikba.

Összegezve, a Bad Boys harmadik része minden szempontból kellemes múltidézés. Újdonsággal tényleg nem tud szolgálni, de valószínűleg nem is akart. Szórakoztató akció-vígjátékról van szó, kikapcsolódásnak viszont teljes egészében megfelelő volt. Ha nem lett volna az eltúlzott utolsó harmada, akkor a széria legjobb darabja is válhatott volna belőle. Azonban az eddigiekhez még így is méltó folytatás született: mind akció, mind poénok vagy éppen hangulat tekintetében. Lehet, hogy öregebbek lettek a rosszfiúk, de annyi egyszer biztos, hogy a néző szórakoztatása továbbra is a vérükben van.