Moondog (Matthew McConaughey) egykor nagyon menő és sikeres költő volt, de hamar a pia, a fű és a nők rabja lett. Azóta rendesen lecsúszott, s Miami Beach környékén szokott lófrálni két részeges tivornya között. Hosszú idő után újra meglátogatja feleségét (Isla Fisher), mikor meghívást kap lánya esküvőjére. Moondog számára azonban egyre nehezebb feladat lesz az, hogy kordában tartsa magát, s hamarosan azt veszi észre, hogy végleg kicsúszott a lába alól a talaj. Hacsak valahogy meg nem ír egy újabb sikeres verseskötetet, ami újra nagy népszerűséget adhat neki…

Furcsa eset az, ami a Túltolva című filmmel történt. Habár vígjátékként próbálták eladni, valójában egyáltalán nem az. Sőt, sokkal közelebb áll egy öntörvényű, a szabályokat páros lábbal felrúgó szerzői filmre, mint vígjátékra. Félreértés ne essék, fekete humor van benne azért, azonban ha valaki laza komédiára számított, garantáltan csalódni fog. Mert a Túltolva tényleg nem az, akármennyire is el akarták hitetni ennek az ellenkezőjét.

Jómagam sejtettem, hogy ez lesz a helyzet, ezért nem hogy csalódtam, hanem épp ellenkezőleg. McConaughey új, extrém őrült ámokfutása eddig 2019 egyik legjobb alkotása szerintem. Harmony Korine nem olyan rendező, aki tucatfilmet adna ki a kezéből, most sem tette ezt szerencsére. Ahogy előző direktori munkája, a zseniális Spring Breakers jócskán félre volt értve a nézők által, úgy ez a helyzet most a Túltolva esetében is.

Elhiszem, hogy nem mindenkinek fog bejönni Korine abszurd öntörvényűsége, nekem azonban nagyon is. Tulajdonképen, a direktor úr ezen alkotásában fogta magát, s jól szembe is köpte, majd kiröhögte azokat, akik túlzott humorbombát vártak tőle. Jogos, hogy ennek sokan nem örülnék, én azonban jót derültem ezen Korine úrral együtt, hisz sejtettem, mire számítsak.

Filmjeinek gyakori jellemzője az atmoszféra mindenek felett. A Túltolva is egy nagyon hangulatos mozi, már csak képek segítségével is mesélni tud. Tökéletesen keltették életre a Miami életérzést, jóféle operatőri munkával. Főszereplőnek pedig egy különcöt tettek meg, aki büszkén vállalja, hogy szembemegy mindazzal, ami helyes. Moondog, azaz Holdkutya nem éppen százas, de nagyon érdekes figura. Egy igazi életművész, aki egyszerre számtalan végről égeti azt a bizonyos gyertyát. Igazi hedonista költő, kinek élete a fű-nők-alkohol triumvirátus hajszolásáról szól.

Fontos megjegyezni, hogy Korine még csak véletlenül sem akarja beállítani pozitívnak a filmben feltűnő alakokat, így egyfajta érdekes társadalomkritikát is alkalmaz egyben. Ahogy fentebb olvasható, Moondog épp egy szent ellentéte (erre több példa is lesz majd a filmben), de ezzel nincs egyedül: felesége csalja fűvel-fával, egyik haverja rozzant hajón visz delfint nézni embereket, a másik meg komplett őrült, aki talán rossz helyen keresi azt, hogy hová tartozik.

Korine alkotása egyben azt is bemutatja, hogy egy sikeres ember élete mennyire vakvágányra tud futni, ha csak az élvezeteket hajszolja megállás nélkül. Moondog mindent megtesz, amihez csak kedve van, de szép lassan azt veszi észre, hogy kiüresedik. Belül talán már rég elvesztett magából valami fontosat, azonban ezt beismerni nem hajlandó. Lehet, hogy nem akar mást, csak egy újabb nagy dobást, ha még nem késő. Az alkotás hangulata nagyon változatos: hol kicsit könnyedebb, máskor egészen depresszív, néhol elgondolkodtató, máskor meg csak szimplán elszáll a végtelenbe, de úgy, hogy csak na.

Matthew McConaughey alakítása igencsak remek lett. Sokan azt gondolják, ilyen szerepben könnyű „elökörködni”, de az a helyzet hogy nem. Az Oscar-díjas színész igencsak odatette magát, kiváló volt. Tessék elhinni, nehéz egy ilyen jellegű figurát így eljátszani. Sőt, azt kell mondjam, hogy legutóbb a Tökéletlen időkben volt Matthew barátunk ennyire menően ellentmondásos karakter bőrében. A mellékszereplők akarva-akaratlanul háttérbe szorulnak, pedig ők is egész jók. Isla Fisher minden téren hozza amit kell, Zack Efron pedig végre pozitív értelemben adja a kretént. Martin Lawrence sokévi pihenő után tért végre vissza kicsit, Jonah Hill is beugrott egy érdekes nagymonológ erejéig.

Összegezve, számomra nagyon érdekes élményt nyújtott a Túltolva. Tényleg a vígjáték legyen az utolsó dolog, amit a néző elvár tőle, mert nem az. Több, jobb és fontosabb is annál. Profi rendezés? Pipa. Igazán nagybetűs hangulat pazar zenékkel? Pipa. Széles műfaji skálán mozgó, elborultan zseniális történet, totál elszállt dialógusokkal? Pipa. McConaughey, mint különc füves költő? De még mekkora pipa. Biztos vagyok benne, hogy sokan fogják utálni a filmet, de engem ez nem tántorít el attól, hogy az év eddigi egyik legjobbjának tartsam. Merész, bátor, elborult és pozitív értelemben elszállt szerzői filmecske ez, ahol Harmony Korine újfent bizonyítja, hogy az öntörvényű szó gyakorlatilag nem más, mint a menő új szinonímiája.

Értékelés:90%

Kedveld az oldalt a Facebookon is!