Két testvér gyerekhangra lesz figyelmes, amit nagy, akár két métert is elérő fű közül hallanak. Mit sem sejtve megpróbálnak segítséget nyújtani, azonban valami nem stimmel ott, az „örök zöld” birodalmában. Nagyon hamar rá kell jönniük arra, hogy végzetes hibát követtek el, ugyanis itt semmi sem az, aminek látszik. Nem is beszélve arról, hogy nagyon nincsenek egyedül…

Stephen King és fia, Joe Hill novellája A magas fűben, mely 2012-ben jelent meg. A filmes feldolgozás pedig a Netflix nevéhez fűződik – bár úgy gondolom, ezt a fogalmat senkinek sem kell már megmagyarázni. A streamingszolgáltó az elmúlt években több King-írásból is készített mozit, amik ráadásul kifejezetten jól is sikerültek: elég csak olyan példákra gondolni, mint a Bilincsben, vagy az 1922. Hogy ebbe a sorba minősége alapján beleillik-e A magas fűben?

Nos, azt kell mondanom, hogy abszolút nem rossz alkotásról van szó, de azért az előbb említett két cím minőségét nem tudja elérni. Ezúttal valami hiányzik ahhoz, hogy azt mondhassam, igazán jó élménnyel lettem általa gazdagabb. Persze az író kedvelői nyugodtan próbálkozzanak meg vele, hisz tényleg a vállalhatóbb King-feldolgozások nem túl népes táborát gyarapítja, de a legjobban sikerültek (Ragyogás, AZ, Halálsoron) között egyértelműen nincs helye.

Az alaphangulat szerencsére adott. Szinte az egész alkotás egy helyszínen játszódik, ami ad az egésznek egyfajta nyugtalanító bezártság-érzetet, illetve nyomasztást. A rendező, Vincenzo Natali (Hibrid) ilyen szempontból jó munkát végzett, hisz egy működőképes horror/thriller esetében nagyon sokat számít az atmoszféra. Tehát akkor végülis hol csúszik el a film?

Az az igazság, hogy a cselekmény nagyjából a feléig egészen érdekes, bőven leköti a figyelmet. Sajnos azonban nagyon látszik, hogy az egész alapja egy kifejezetten rövidke novella, így nem kellett volna ezt egy nagyjából 100 perces alkotássá kiegészíteni. 10-15 perccel nyugodtan lehetne rövidebb, s akkor az egész egy jóval feszesebb, izgalmasabb képet mutatna. Igen, mondom ezt én, aki tízből kilencszer azon siránkozik, hogy túl rövid egy mozi játékideje… :D

A látvány a maga visszafogott módján elég különlegesnek tekinthető. Ilyen téren jár a készítőknek az elismerés, hisz az ilyen jellegű műfaji alkotások sokszor éppen ezen szoktak elvérezni. Van az egésznek egy korrekt, érdekes képi világa, ami nagyjából illik a látottakhoz. A karaktereket próbálják árnyalni, de igazából ez csak félig-meddig sikerül. Viszont már annak is örülök, hogy próbálkoztak, lévén sok horror erre sem veszi ma már a fáradtságot.

Visszatérnék egy kicsit az alkotás második felére, ami szerintem már erősen túltolja a dolgokat. Nem kellett volna ilyen irányba vinni az események, ahogy a sokszor döcögősebb tempó sem egy olyan dolog, ami egy ilyen kaliberű alkotástól elvárható. Talán már ennyiből is látszik, hogy A magas fűben elég felemás képet mutat, viszont legalább a színészi munka nem volt rossz.

Habár, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a nagyobb, ismertebb nevek közül (mármint a direktort leszámítva) egyedül Patrick Wilson játszik a filmben. Színészünk az utóbbi években több horrorban is szerepelt már, hisz ő a Démonok között-univerzum egyik központi alakja, Ed Warren is. Szerencsére, legalább színészünk most sem okoz csalódást, sőt!

Összegezve, A magas fűben egy olyan King-feldolgozás, aminél találhatunk sok jobbat és rosszabbat is. Az örömteli, hogy az igazán kínos kategóriáig soha nem süllyed, mindazonáltal elfért volna ide több eredeti ötlet, egyediség is. Persze az atmoszféra és a rendezés nagyon is rendben van, ahogy Patrick Wilson jelenléte is üdvözülendő, mégis, az 1922 és a Bilincsben után egy kicsivel többet vártam a Netflixtől. Olyan alkotásról van szó, ami a korrekt, tisztességes szintet eléri – azért eme egy film miatt nem éri meg előfizetni, annyi biztos. Ha viszont már amúgy is rendelkezel vele egy esélyt adhatsz neki, főleg ha még Stephen King és a misztikus történetek kedvelője is vagy. Csodát viszont tényleg nem szabad várni tőle.

Értékelés:65%

Kedveld az oldalt a Facebookon is!