A Tarantino-napok során szó lesz a kiváló direktor összes eddigi filmjéről, valamint egyéb meglepetés cikkek is várhatóak a témában! A mai téma pedig nem más, mint a Kutyaszorítóban, QT rendezői debütálása!

Öt férfi gyűlik össze, hogy véghez vigyenek egy tökéletes bankrablást. Egymást nem ismerik, a valódi nevüket sem osztják meg egymással, színek alapján kapnak neveket. Azonban nagyon hamar rá kell jönniük, hogy egy tégla lehet köztük, ugyanis a rendőrség meglepően hamar a nyomukba ered. Ki kell deríteniük, hogy ki árulta el őket, sőt akkor már az sem ártana, ha élve úsznák meg az esetet...

A Kutyaszorítóban Quentin Tarantino legelső játékfilmje, 1992-ben hódította meg a vásznakat. Érdekesség, hogy akkoriban hazánkban be sem mutaták a mozik. Maga a film egyébként apróból kijött szinte, így eléggé sikeres tudott lenni, dacára annak, hogy akkoriban rendezőjét még nem sokan ismerték. Azonban a korábban egy videotékában dolgozó, mozi és filmőrült Tarantino jött, látott és a rajongók nagyon hamar megjegyezték a nevét.

Milyen érdekes, hogy a mester eme filmet leszámítva csak egyszer készített két óránál rövidebb alkotást, a másik a Grindhouse: Halálbiztos volt. (A két Kill Bill-mozit QT egynek nyilvánítja, de egyébként annak első része is illene közéjük.) Ahhoz képest, a Kutyaszorítóban mindösszesen úgy 100 percig tart, így rendezőnk legrövidebb filmje hivatalosan is.

Hogy ez gond-e? Természetesen nem! Az alkotásnak ez a játékidő jól áll, ugyanis így folyamatosan fenn tudták tartani a feszültséget benne. A cselekmény nem végtelen lövöldözésből és akcióból áll, ennek ellenére nagyon intenzív tud lenni. Végig fenntartja az érdeklődést, ugyanis nagyon érdekelt, hogy ki is lehet az áruló a csapatból.

Érdekesség egyébként, hogy a film egy része zárt térben játszódik, alig pár szereplővel. Tarantino iszonyú különleges és remek dialógusokat írt ehhez, tényleg öröm őket hallani, akárhányszor is látjuk a Kutyaszorítóbant. Érdekesek a karakterek is, részben azért, mert mindannyian titokzatosak, csak sejthetjük, hogy mi is a valódi motivációjuk.

Ahogy QT nagyjából összes rendezése, úgy ez sem gyerekeknek készült. Az itthon rárakott 18-as „billogot” számtalan káromkodás, valamint a vér nagyfokú jelenléte is jellemzi. Persze nem gore vagy slasher a film, attól iszonyú távol áll, mert krimi-thrillerről van szó, ugyanakkor gyenge idegzetűeknek tényleg nem ajánlott kategóriáról van szó.

A film hangulata egyébként érdekes, pazar. Iszonyú nagy dolog az, hogy valaki elsőként egy ilyen remekművet rendez meg, így nem is csoda, hogy ezután igen sokan elkezdtek odafigyelni Tarantino munkásságára. A direktor pedig semmit nem bízott a véletlenre: látszik, hogy érti a dolgát, tele van eredeti ötletekkel, miközben saját, személyes kedvenceinek stílusát is igyekszik egy csöppet belevinni az összképbe. Nem is akárhogyan, persze.

A filmben egyébként több tehetséges színész is játszik, akik remek munkát végeztek. Harvey Keitel most is kiváló alakítást nyújtott, ugyanez igaz Tarantino két későbbi állandó szereplőjére, Tim Rothra és Michael Madsenre is. Felbukkanik Steve Buscemi is, sőt maga QT is tiszteletét teszi egy kis időre, sőt azóta is gyakran szerepel egy keveset filmjeiben.

Összegezve, a Kutyaszorítóban egy nagyon izgalmas krimi-thriller, ami a feszültséget képes fenntartani az elejétől a végéig. Mindehhez kapnuk még érdekes karaktereket, nem mindennapi atmoszférát is. A végén látható nagy fordulat is közrejátszott abban, hogy kult kategóriás alkotás lett. A Kutyaszorítóban nem más, mint egy kimagasló rendezői karrier nem mindennapi, kiváló kezdete.

Értékelés:90%

Legközelebb a Tarantino-napok keretén belül: Ponyvaregény

Kedveld az oldalt a Facebookon is!