A történet címszereplője, Anna (Sasha Luss) megragadta az alkalmat, hogy kitörjön az orosz nyomor mindennapjaiból, mikor meglátták benne a lehetőséget, hogy profi kémként alkalmazzák. A lány elsajítja a szakma csínját-bínját, s egyre nehezebb feladatokat bíznak rá. Mentorai, Olga (Helen Mirren) és Alex (Luke Evans) segítségével Anna számára nem létezik lehetetlen küldetés., azonban a tehetségére hamar felfigyelnek mások is...

Luc Besson francia rendező mestere azon filmeknek, ahol a főhősnők olyan csajok, akik alig negyven kilósak, kívülről riadt őzikének látszanak, azonban valójában igazi Terminátor módjra képesek legyalulni a legkeményebb ellenfelet is. Életművében erős (fizikai értelemben is) női karaktereket használt több művében is az Anna mellett: ott van a Nikita és a pár évvel ezelőtti Lucy is.

Azt pedig már az előzetes is felfedte, hogy itt is egy hasonszőrű élményre számíthatunk majd. Ez így is lett, ugyanis az Anna olyan, mintha egy időkapun át egyenesen a ’90-es évekből érkezett volna. Érdekesség, hogy a cselekményben helyet kapott nagyjából a kémfilmek összes kliséje, de Besson legalább annyit csavart a dolgokon, hogy nem lineáris történetmesélést választott.

Folyamatosan ugrunk előre és vissza az időben, de a direktor ezt a cseles megoldást legtöbbször arra használja, hogy elfedje vele a cselekmény hiányosságait és túl egyszerű mivoltát. Valamennyire be is vált, ugyanis amíg összerakjuk a kirakós darabkáit (annyira azért nem nehéz meló), addig arra már nem jut időnk, hogy a logikai bakikon törjük a fejünket.

Ezekből pár kisebb-nagyobb ugyanis helyet kapott az Annában, de ha mi nézők nem várjuk el, hogy a régi zseni Bessont munkáját lássuk a vásznon, akkor egész jól szórakozhatunk addig a két óráig, amíg tart a mozi. Meg sem próbál újítani, a direktor azokat az alapelemeket használja fel, amiket már húsz évvel ezelőtt is biztos kézzel tudott használni. Hogy ez gond-e? Ha nem az év legjobb filmjét várjuk, akkor annyira nem.

Túlzottan erősen megírt szereplők itt nincsenek, hiba is volna keresni őket. Helyette viszont kaptunk pár igen jól működő, a vászon nagyon szépen mutató akciójeleneteket. Tényleg jó nézni ezeket, mert ilyenkor a film jócskán elengedi magát, és mer kreatívan mutatós lenni. Az mondjuk mindenképp tetszett, hogy tényleg végig lekötötte a figyelmemet, hibáival együtt is: a cselekmény maximális fordulatszámon pörög, mindig van egy újabb csavar, árulás vagy ilyesfajta esemény.

Maga a hangulat egyébként nem rossz, ahogy az is nyilvánvaló, hogy Luc Besson nem felejtett el rendezni. Úgy gondolom, kisujjból összehozta ezt a filmet, bárminemű gond nélkül, neki ez rutinmunka lehetett. Ennek az az ára, hogy közel sem lett munkásságának csúcspontja, mindazonáltal azzal sem lehet vádolni, hogy vállalhatatlan lett, mert közel sem az.

A főszerepre Sasha Lusst választotta Besson, aki most tör be a színészvilágba, ugyanis korábban modell volt. Szerintem illett hozzá ez a karakter, hisz van a csajnak stílusa és kisugárzása is. Persze nem egy Meryl Streep ő, de lehet jövője a szakmában, mert kezdő létére van a játékában valami különleges. Luke Evans jelenlétének örültem, mert hozzá az általa játszott karakter. Helen Mirren pedig minden filmben pozitívum, ez nem is lehet kérdés.

Összegezve, az Anna bőven korrekt kémfilmnek számít. Végig pörög, nem áll meg egy pillanatig sem: van itt menő akció bőven, ami tényleg öröm a szemnek. Persze az időben való ugrálás inkább a story egyszerűsége miatt kellett, de tény, hogy azért van benne pár érdekes ötlet. Sajnos Besson nem most éli munkásságának fénykorát, mert korai műveivel nem veheti fel a versenyt az Anna, de azért nem felejtette el az öreg, hogyan kell rendezni. Talán kicsit többet vállal a film, mint amennyire képes, de legalább végig tisztességgel próbálkozik. Ha az elmúlt évek hasonszőrű alkotásaival vetem össze, akkor épp középen van nálam: jobban bejött, mint a csöppet félresikerült Vörös veréb, de az Atomszőke menőségével nem veheti fel a versenyt ez a rideg orosz szépség sem.

Értékelés:65%

Kedveld az oldalt a Facebookon is!