Nels Coxman (Liam Neeson) a havas coloradoi kisváros büszke és átlagos polgára, aki hókotró-sofőrként keresi a kenyérre valót. Nemrég kapta meg az év polgára titulust. Nyugodt életét fenekestül felforgatja egy váratlan esemény, mikor fiát holtan találják. Drogtúladagolást állapítanak meg nála, azonban túl komolyan nem foglalkoznak az ügyével. Habár a férfi korábban még soha nem fogott fegyvert a kezében, most úgy dönt, saját kezébe veszi a dolgokat és a maga módján szolgáltat igazságot. A fő célja, hogy eltegye láb alól a helyi maffiózó kiskirályt, Viking-et (Tom Bateman). A bosszú felé vezető útját hullahegyek kísérik.

Sok ilyen bosszúállós alkotást lehet látni, hiszen ha csak egy kicsit is értő kezekkel nyúlnak a témához, akkor a siker garantáltan nem marad el. Hans Petter Moland direktor úr 2014-es munkája, Az eltűnés sorrendjében (Kraftidioten) elég szép sikereket ért el, s szép lassan a kultstátuszt is kiérdemelte. Teljes joggal, hisz egy nagyon különleges mozgóképről van szó. Most pedig megérkezett az amerikai remake, de a rendezői székben maradt Moland. Még mielőtt sokan sikítva menekülnének, közlöm: ezúttal az álomgyári újrázás egyáltalán nem sikerült rosszul, sőt.

Persze cselekmények íve az esetek döntő többségében pontosan követi az eredetit, tehát nem egy újraértelmezésről van szó, mint például Luca Guadagnino tavalyi Suspiria-ja. A remake elkészítésének azonban több oka is volt, hisz így még nagyobb réteg ismerheti meg ezt a különleges, bosszúval és fekete humor jócskán átitatott történetet, másrészt pedig az eredeti sem szenvedett csorbát szerencsére. Hisz a Dermesztő hajsza nekem éppen annyira bejött, mint az elődje, Az eltűnés sorrendjében.

Az eredeti előtte való megtekintését akkor tudom ajánlani, ha érdekel, hogy milyen egyedi stílus fog várni rád a moziban is. Persze így a főbb fordulatok már ismertek lesznek, azonban én így is teljes mértékben élveztem a látottakat, hisz a rendező nem vesztette el az egyensúlyt most sem. Nem lett ebből egy agyongiccsezett, szokásos hollywoody újra, merészségéből mit sem veszített. R-es korhatárú, véres, szókimondó és végtelenül stílusos-csakúgy, mint a pár évvel ezelőtti alkotás is.

Nagy filmtörténelmi újdonságokat ne tessék várni a cselekménytől, ahogy a főgenya is kicsit jobb az eredetiben, azonban ettől még egy igényesen összerakott történetről van szó. Izgalmas, egészen jól megírt, s nem utolsósorban a figyelmet is végig le tudja kötni. Nem egy szokásos akcióthrillerről van szó, hisz ezeket a részeket remekül kiegészíti a fekete humor. Nekem mindig is tetszett az északiak stílusa ilyen terén, s Moland most sem fogja vissza magát, hagyja elszabadulni a dolgokat. Én ezért pedig végtelenül hálás vagyok neki, hisz így a film tényleg megőrizte azon tulajdonságokat, amik miatt az eredetit is lehet szeretni.

Tulajdonképpen, az akció és a krimi szál végig működik, izgalmasnak találtam. Ami azt illeti, a cselekmény szerkezete végig félúton van az emberi megváltástörténet és az elborult fekete komédia között. A poénok azonban tetszettek, el lehetett rajta mosolyogni a moziban jókat, ilyen tekintetben az alkotás abszolút nem az amerikai példát követi. Hála az égnek, hozzá kell tenni.

Természetesen abszurd és nem mindennapi jelenetek lesznek itt dögivel, kérem szépen. Van egy markáns és egyedi stílus, amit ezen alkotás képvisel. Nem mindenkinek fog ez tetszeni, hisz annyira nem egy átlagos élmény, hogy azt tényleg nehezebb befogadni az átlagosnál, de ennek köszönhetően legalább nem egy újabb sablonos thriller került a szemem elé.

Liam Neeson most is nagyon jó volt. Tetszett, hogy most nem egy profi kémet/ügynököt/kiképzett személyt alakított, hanem egy átlagembert, aki fokozatosan merült alá a bűnözők és alvilági figurák világába. Ez számos olyan jelenetet eredményez, ami egyszerre megindító, viszont elképesztően vicces is egyszerre. Laura Dern is egészen korrektül játszott, ahogy Emmy Rossum-ot is jó volt a nagyvásznon látni. Persze ő a Shameless-ben már bizonyított sokat, de most is remek volt.

Összegezve, a Dermesztő hajsza minden tekintetben méltó a 2014-es elődjéhez. Annak főbb stílusát és hangulatát teljes egészében megtartva vált egy igazán kellemes és szórakoztató élménnyé (mondhatni, egyfajta "modernkori" Fargo lett belőle). Pazar volt az operatőri munka is, a zeneválasztás pedig több mint érdekes. Habár a látottak akció-thrillernek sem utolsók, azonban az egész megkoronázása a nagyszerű és működőképes fekete humor. Higgyétek el nekem, ez a mozi sokkal inkább skandináv, mintsem amerikai. Tudtam eddig is, hogy az északiak nagyon profik a krimik és a elborult humorú történetekben egyaránt. Hát még ha ötvözik eme kettőt, mint ahogy itt is: nos, az alsó hangon is egy nagyon egyedi és stílusos moziélményt eredményez.

Értékelés:80%

Kedveld az oldalt a Facebookon is!