Viggo Mortensen A gyűrűk ura-trilógia hatalmas népszerűsége és anyagi sikere után rendkívül megválogatta, mire ír alá. Nem láthattuk évi fél tucat filmben, inkább azok a projektek vonzották, amiknek köszönhetően színészileg is érdekes kihívásokkal szembesül. Akadtak köztük nagyobb népszerűséget kivívóak, mint a Zöld könyv, illetve kisebb és kevésbé marketingelt alkotások egyaránt. Mortensen megtehette volna, hogy hírnevét arra használja fel, hogy minden létező ajánlatot elfogadjon, ezzel is tovább hizlalva bankszámláját és potenciálisan csökkentse színészi megítélését. De nem tette.

Helyette valószínűleg alaposan megfigyelte azokat a nagy rendezőket, akikkel az évek során összehozta a sors. Elvégre a ma szülinapos Clint Eastwood óta tudjuk, hogy a megfigyelés nagyon fontos, hisz ezáltal sokmindent elleshetünk a szakma legnagyobbjaitól. Márpedig Mortensen olyan kiváló direktorokkal dolgozott együtt az évek során, mint Sean Penn, Brian De Palma, Tony és Ridley Scott, vagy éppen David Cronenberg mester - aki egyébként ebben a filmben is cameo-zik egy keveset.

A Zuhanás című mozin egy dolog mindenképpen látszik: hogy Mortensen mindent beleadott, amit az évek során mestersége keretein belül csak el tudott sajátítani. Nem elég, hogy ő a főszereplő és a zeneszerző, de mellette rendezőként is most debütált. Márpedig én meg nem mondtam volna, hogy a Zuhanás egy elsőfilmes - ugyanakkor színészileg sokat tapasztalt- direktor munkája.

A történet főszereplője John, aki magához fogadja demenciával küzdő apját (Lance Henriksen). Az öreg nehezen viseli, hogy farmja helyett ezúttal egy nagyvárosban kell élnie, illetve erősen homofób. Ráadásul egy homofób apa legnagyobb rémálmával is meg kell küzdenie: fia nem a saját neméhez vonzódik.

A cselekmény során fokozatosan ismerhetjük meg apa és fia rendkívül ellentmondásos viszonyát. A Zuhanás nem éppen "melegfilm", ugyanis meglepően visszafogottan kezeli a témát és nem két férfi kapcsolatát boncolgatja, ez a szál inkább megbújik a háttérben, ugyanakkor mégis az apa gúnyolódásainak egyik legfőbb céltáblája.

Két idősíkon zajlanak az események: a jelenben, illetve a múltban, amikor fokozatosan ismerhetjük meg John gyerekkorát és ezáltal apjának jellemébe is mélyebb betekintést nyerhetünk. Nem könnyű témákat taglal, hisz nagyon fontos szerephez jutnak a családi kapcsolatok, a fentebb már említett apa-fiú viszonyrendszer, de kvázi az emberi értékrendek és jellemek csatájának is szem és fültanúi lehetünk, amiket még olyan témák egészítenek ki, mint a homofóbia vagy a demencia.

Utóbbi egyébként a The Father című klassz dráma egyik központi témája is volt, amiért Anthony Hopkins nemrégiben karrierje második Oscar-díjában részesülhetett. A Zuhanás teljesen más módon taglalja ugyanazt a fájdalmas témát, megmutatva ezzel egy rendkívül szomorú érem újabb "oldalát". Közös mindazonáltal csak annyi van bennük, hogy egyik sem csillog és mindkettő rendkívül fájdalmas emberi sorsokról mesél.

Willis, avagy az apa dialógusait külön érdemes figyelni. Ahogy azt is, hogy a magyar szinkron szinte nem is ront rajta, ami rendkívül nagy szó. Sikerült eltalálni a két főszereplő hangját, Mortensen esetében pedig Epres Attila a lehető legjobb választás volt. Ehhez pedig nyugodtan vegyük hozzá, hogy a filmzene nagyon bensőséges és visszafogott, ahogy az egész mozi hangvételese is leginkább ezekkel a jelzőkkel illethető. A plakáton is látható szcéna pedig nem túlzás, hogy a film nagyjelenete, ahol két színészóriás ismét bebizonyítja, hogy erő és törékenység egyaránt elemi esszenciája az alkotásnak.

Végszó:

Komoly témáit tekintve a Zuhanás nem túlzottan könnyed elsőfilm, Viggo Mortensen azonban minden fronton maximális odaadással és szívvel közeledett a projekt felé. Lance Henriksen szintén olyan nívójú alakítást nyújt, amit már hosszú évek óta nem láthattunk az egyébként kétségkívül tehetséges színésztől. A film fontos társadalmi problémákra próbál meg rávilágítani, de nem szájbarágós módon. Rengeteg mindenről beszél nekünk, érthető, de nem lekicsinylő stílusban. Az pedig már csak és kizárólag rajtunk múlik, hogy üzenetéből mennyit vagyunk hajlandóak megérteni és azokat miképp építjük bele mindennapi életünkbe.

HA TETSZETT A  CIKK ÉS A JÖVŐBEN SEM SZERETNÉL LEMARADNI A HASONLÓ DOLGOKRÓL, IRATKOZZ FEL YOUTUBE-CSATORNÁMRA ÉS NYOMJ EGY KEDVELÉST FACEBOOK-OLDALAMRA!