Szokás azt mondani, hogy a videojáték alapján készült filmadaptációkon átok ül. Az első ilyen jellegű próbálkozások között volt az 1995-ös Mortal Kombat, aminek főszerepében még Christopher Lambert is látható volt. Habár láttam azt a filmet, mostanra már nem sok minden maradt meg belőle, de emlékeim szerint egy teljesen vállalható mozi volt.

A játékkal összehasonlítani sajnos nem tudom a látottakat, mivel a Mortal Kombat-széria nagy része eddig kimaradt az életemből – egyedül a 2011-ben kijött, alcím nélküli résszel játszottam valamennyit, de igazából ennyi. Fogalmam sincs, hogy a régi, vagy ez az új változat mennyire hű a játékhoz, így abszolút laikusként mondom el a véleményemet, a megértést pedig előre is köszönöm.

Szóval finoman szólva sem vagyok a téma szakértője. Azt persze tudom, hogy van Sub-Zero, Scorpion meg valami nagy bajnokság, ahol szépen helyben hagyják egymást a hölgyek és urak, de igazából ennyi. Valami miatt mégis vártam a filmet, talán csak a nagy marketing-hadjáratból ragadt át rám valamennyi, illetve azt sem titkolom, hogy megörültem, mikor kiderült, hogy producerként a horrorfilmek kedvelői körében jól ismert James Wan is beállt a projekt mögé.

A történet itt sem túl erős és abszolút nincs túlbonyolítva. Megint van egy bajnokság, ahol a rosszarcok már kilencszer győztek és ha még egyszer sikerül nekik, akkor beüt a gebasz. A kiválasztottak egy csoportja, a jófiúk persze ezt nem hagyhatják – de ez az egész igazából csak arra elég, hogy teret adjon az összecsapásoknak.

Ennyiből is világosan látszik, hogy a story nem túl nagy eresztés. Nem az a fájdalmas fajta, inkább az alibizős, a lényeg úgyis a bunyón van, a film ezt egy percig sem titkolja. Hadd jegyezzem meg, hogy az első tizen-pár perc elképesztően jó. Hangulatos, látványos és egy igazán jóleső élmény lehetőségét hordozza magában. Sajnos mosolyom hamar lelohadt, mert ez a színvonal nagyjából az utolsó 10 percben tér vissza ismét. Viszont a végső bunyó az megint olyan kategória, hogy látni kell, mert iszonyú jól sikerült.

Sajnos az eleje és a vége között lévő részek inkább keltik egy szórakoztató, de üres film benyomását. Maga a mitológia egyébként szerintem bőven érdekes lenne, de a tálalás módja minimum megkérdőjelezhető. A karakterek sem mutatnak túl az eddig ismert kliséken és sajnos most sem maradhatott ki a félpercenként poénokat dobáló móka-miki, mert az annyira menő. Ja, bocs, nem ide…

Ezek ellenére sem mondanám, hogy rossz filmet láttam. Az összecsapások tényleg jól néznek ki, az pedig nagy öröm, hogy bevállalták a brutalitást. Fröcsög a vér, robbannak a testrészek, hullik a férgese – ez a játék egyik esszenciája, erre még én is rájöttem. Itt pedig ki is használják és igencsak kreatív szintre emelik a brutalitást.

Végszó:

Nem az új Mortal Kombat lesz az a film, amit évek múltán is emlegetni fogunk, viszont szórakoztatónak kétségkívül szórakoztató. Tényleg nem több, mint egy péntek-szombat esti guilty pleasure, de tudja is ezt magáról, nem akar többnek látszani. Simán lehet, hogy a játékot jól ismerők teljesen más véleménnyel lesznek, mert én tényleg nem igazán vagyok képben velük. Ismert színészből nincs sok, Hiroyuki Sanada még talán nagyobb név a stábban, ez azonban nem probléma. Az is igaz, hogy kicsit bevezető jellege van – mint egy hosszabb prológus -, azt azonban nem tudom, hogyan fognak erre a filmre további négyet építeni – mert ez a tervük egyébként. Mindenesetre, ez már legyen az alkotók problémája.

HA TETSZETT A VIDEO / CIKK ÉS A JÖVŐBEN SEM SZERETNÉL LEMARADNI A HASONLÓ DOLGOKRÓL, IRATKOZZ FEL YOUTUBE-CSATORNÁMRA ÉS NYOMJ EGY KEDVELÉST FACEBOOK-OLDALAMRA!