Szerelem. Számos irodalmi mű, könyv, film, sorozat vagy éppen videojáték próbálta már feldolgozni a témát. Sajnos sok esetben nem több a jussunk, mint az arcunkba tolt ordas nagy klisék, bárminemű eredeti mondanivaló nélkül. Pedig egy olyan központi és fontos témáról van szó, ami valamilyen szinten mindannyiunk életére kihatással van. Sokan nem tudnak nélküle élni, míg mások puszta értelmetlenségnek tartják az egészet. Pontosan megfogalmazni, definiálni viszont nem lehet, hisz mindenki számára mást jelent.

A kicsit hosszúra nyúlt bevezető után pedig térjünk rá arra, hogy ez mennyire sikerült a Szerdai gyerek című filmet jegyző Horvát Lilinek. Nos, röviden és tömören: nagyon is. Mindig örömre ad okot, ha egy magyar alkotás Velencében és Torontoban is bemutatkozik a nézők előtt, főleg abban a korban, amikor sok hazai filmes még mindig a kretén és trágár, primitív tartalmakban látják a lehetőséget – a nézők pedig sajnos a pénztárcájukkal támogatják ezeket az ipari katasztrófákat.

A Felkészülés viszont teljesen más kategória, ezt már az előzetes után lehetett látni. Valami sokkal személyesebb, intimebb portréja egy nagyon különleges érzésnek. A történet röviden annyi, hogy a 40 éves Vizy Márta (Stork Natasa) hátrahagyja fényes amerikai idegsebész karrierjét és visszaköltözik Budapestre. Még a tengerentúlon találkozott egy férfival (Bodó Viktor), akibe azonnal szerelmes lett – életében először. Találkozót beszéltek meg, ő pedig kész mindent feladni érte – ám a találkozás alkalmával a férfi nem is emlékszik Mártára. Ő pedig nyomozni kezd, képzelet és valóság pedig teljesen összemosódik a fejében.

Egy dráma esetében soha nem a látvány a fontos, sokkal inkább a színészi játék, atmoszféra és a cselekmény mélysége – no meg persze a karakterek összetettsége. Ilyen szempontból pedig a Felkészülést nyugodt szívvel lehet nemzetközi szintet megütő produkcióként kezelni, ugyanis ritkán születik ennyire erős minőséget képviselő magyar dráma, amire joggal lehetünk büszkénk.

A látottak erősen hipnotikus, nyugtalanító hatással bírnak, miközben a film ügyesen kóstol bele egy kicsit a noir és thriller műfajába is. Nagyon-nagyon szép a képi világ, ugyanis 35 mm-re forgott az alkotás, ami az egésznek elképesztően utánozhatatlan atmoszférát ad. Olyan érzés, hogy mi, nézők is ott vagyunk a főhősnővel, vele együtt éljük át az érzéseit, ismerjük meg lelki világát és elképesztően gazdag érzelmi sokszínűségét.

A szép, igényes, ám határozott alkotói vízióval bíró rendezői munka és képi világ pedig nem hagy kétséget afelől, hogy a Felkészülés erős, egyedi koncepcióval bíró mozi, ahol az alkotói szabadság és a különleges történetmesélés sokkal fontosabb szempont lehetett a készítők részéről, mintsem a biztos anyagi megtérülés. Máshogy fogalmazva: művészeti termékről van szó, nem pedig futószalagon gyártott, lelketlen iparosmunkáról.

Hozzá kell tenni, hogy a Felkészülés rétegfilm. Nem akarja mindenki igényét kiszolgálni, de egy ilyen élmény esetében ezzel nem is lehet számolni. Nagyon bízom abban, hogy meg fogja találni a maga közönségét, mert megérdemelné – nem fogok ujjal mutogatni senkire és semmire, de sokkal nagyobb értékkel bír, mint a legtöbb agyonhypeolt magyar film, ami belül üresebb és lelketlenebb már nem is lehetne.

Térjünk rá a színészekre. Stork Natasa remek választás volt a főszerepre, hitelesebben már nem is tudná átadni karaktere egészét. Minden egyes rezdülése, apró megmozdulása elképesztő alaposságról tesz tanúbizonyságot, örülök hogy őt választották. (Apróság, de azt nehezen tudtam elhinni, hogy 40 éves karaktert játszik, hiába pár évvel fiatalabb csak, egy tízest simán letagadhatna.) Bodó Viktor is remek munkát végez, jól állt neki a titokzatos karakter, akit kellőképpen meg tudott tölteni élettel.

Összegezve a dolgokat, a Felkészülés egy nagyon szép, őszinte alkotás. Bensőséges és szívhez szóló, miközben egyszerre szolgálja ki a dráma, noir és a romantikus művek zsánerét, nem is akárhogyan. Végig olyan érzésem volt közben, hogy egy álmot látok, ami nyugtalanító, bizonytalan, miközben mégis nagyon gyengéd és tele van érzelmekkel, amikkel azonosulni nagyon könnyű volt számomra. A lezárás kicsit váratlanul jött, nem egészen erre számítottam, habár tény, hogy ekkor is sikeresen meg tudott lepni, amit láttam. Nézzétek meg, mert különleges, érzékeny és világszínvonalat megütő magyar filmről van szó. Sokkal több ilyenre lenne szükségünk. 10/8.5

Ha tetszett és a jövőben sem szeretnél lemaradni a hasonló dolgokról, iratkozz fel YouTube-csatornámra és nyomj egy kedvelést Facebook-oldalamra!