Szinte belegondolni is hihetetlen, de Russell Crowe-val legutóbb három éve találkozhattunk a magyar mozik vásznain, amikor a nem túl emlékezetes Múmia-remakeben tűnt fel Tom Cruise oldalán. Nem csoda hát, hogy nagyon vártam a színész legújabb dobását, amelynek már az alapfelütése is emlékeztetett a Michael Douglas-féle klasszikusra, az Összeomlásra.

A lényeg röviden annyi, hogy egy anya reggel késésben van a fiával. Rádudál az előtte lévő járműre, hogy „ugyan, haladj már, jóember”, azonban nem számol tettének következményeivel. A dühös férfi követeli, hogy kérjen bocsánatot, amit a nő nem hajlandó megtenni. A férfi agya rövidesen eldurran és üldözni kezdi őket, egy cél lebeg a szeme előtt: megleckéztetni mindenkit, aki vele packázik.

Mint már említettem, a cselekmény alapjai nagyban emlékeztetnek az Összeomlás című filmre. A Téboly legnagyobb problémája azonban éppen az, hogy felszínes. Hangsúlyozom, egészen jó filmről van szó, alapvetően bennem is pozitívabb élményként maradt meg, de ebből az egyszerű cselekményből is ki lehetett volna hozni valami sokkal erősebbet és maradandóbbat.

Pedig az alaphangulat adva van, amit szinte a legvégéig sikerül is fenntartani. Hozzá kell tenni, hogy a Téboly nagyjából 80 percnyi macska-egér játékot kínál, tehát esélye sincs arra, hogy komolyabban unalomba fulladjon, teljesen jó tempóban zajlanak az események. Talán még egy kis társadalomkritika is fért az összképbe, ez azonban annyira átlagos módon van tálalva, hogy felületesebb már nehezen lehetne.

Ha viszont csak egy gyors, ám velős pszicho-thrillert szeretnél látni, ami bűnös élvezetként is korrektül funkcionál, akkor a Téboly könnyen a te filmed lehet. Megemlíthetném az egyes logikai bukfenceket, de igazából az egész olyan gyorsan zajlik, hogy nekem is csak a vége után tűnt fel pár dolog, tehát ezt túlzottan komoly negatívumnak semmiképp sem nevezném.

A forgatókönyv tipikus rendben van kategória, azaz tisztes iparosmunka. Arra bőven megfelel, hogy a figyelmet elejétől a végéig fenntartsa, dacára a kevés szereplőnek és helyszínnek. A brutalitás szintjét épp megfelelően lőtték be: nem egy trancsírozós, gusztustalan horror, de a 16-os karikáért megdolgozik rendesen, akadnak benne kegyetlenebb jelenetek is.

Most viszont térjünk a film legfontosabb részére, aki nem más, mint: Russell Crowe. Annyira jól hozza az instabil, kegyetlen pszichopatát, hogy az elképesztő. Elég csak gyorsan vezetnie, vagy szimplán mérgesen néznie, mindvégig akkora jelenléte van a vásznon, hogy jár neki a gratuláció. Crowe hosszú évek óta nem volt ennyire elemében, amit csak lehetett, azt kis is hozott a szerepből.

Azt bántam egy kicsit, hogy a karakterét nem árnyalták jobban. Pár dolgot megtudhatunk a múltjáról, de ez elég kevés. Erre mindenképp rámentem volna a készítők helyében, mert így a drámai él is sokkal ütősebb lehetett volna. De erre az alkotóknak látszólag se idejük, se keretük nem volt, ami nagy kár. Crowe van annyira remek színész, hogy tovább mélyíthette volna karakterét.

Összegezzünk! A Téboly teljesen korrekt néznivaló. Ha van olyan, hogy tökéletes péntek/szombat esti bűnös élvezet, némi jóleső B-filmes utánérzéssel, akkor ez a film biztosan az. Kár, hogy társadalomkritikája felületes, karakterépítése pedig nem mutat túl a megszokotton. Mert a hangulat nagyon ott van, a cselekmény pörög mint a részeg búgócsiga, miközben még jól is esik nézni. 10/7-et adok rá, de a Russell Crowe-fanokat ez semmiképp ne tántorítsa el, nekik ezt a filmet bizony moziban kell látni, mert a színész hidegrázósan jó!

Ha tetszett és a jövőben sem szeretnél lemaradni a hasonló dolgokról, iratkozz fel YouTube-csatornámra és nyomj egy kedvelést Facebook-oldalamra!