Tenet - kritika
2020. augusztus 27. írta: Benny Bug

Tenet - kritika

Nolan egy őrült zseni

Azt a mindenségit, nem semmi ez a Christopher Nolan! Nagyon sokszor járok moziba, volt már részem kiváló és kínos moziélményben egyaránt, de ilyenben eddig még garantáltan soha. Azt hiszem, hivatalosan is megvan az év legambiciózusabb filmje-díj győztese! De komolyan, ez az egész, atyaég…

No de talán kezdjük az elején, ahogy szoktuk…

 Hatalmas volt már a hype a kezdetek óta, a trailerek nem segítettek megfejteni a rejtélyt, hogy mi is az egész sztori, viszont a rendező személye miatt több mint bizakodó voltam. Lehet szeretni vagy szívből utálni, egyvalami biztos: Nolan nem egy tisztes iparos. Minden filmjében igyekszik valami újszerűt, forradalmit és formabontót létrehozni, legyen az egy szuperhősmozi, háborús alkotás vagy műfajilag totálisan behatározhatatlan mindfuck.

Hatalmas volt tehát a várakozás, főleg mivel a Tenet az első igazán nagy, eseményszámba menő premierfilm a mozik újranyitása óta. Rendezőnk azonban hitt abban, amit megalkotott és kötötte az ebet a karóhoz: márpedig nem fog online debütálni, ha törik, ha szakad. Jól tette-e? Maximálisan, mivel egy olyan filmről beszélhetünk, amelyhez foghatót még garantáltan nem láttatok eddig.

Nem is kérdés, hogy technikai szempontból minden egyes Nolan-menet kiváló kategóriát képvisel: vizuálisan épp a visszafogottsága és letisztultsága miatt mutat jól, miközben a történet maximális fordulatszámon pörög és nincs egy perc üresjárat sem. Ügyesen kihasználják a két és fél óra játékidőt: talán a legvége van egy kicsit elnyújtva, egyébként viszont nagyon egyben van az élmény, nem törik meg a lendület.

A cselekményről nem mondanék egy árva szót sem: egyszerűen úgy érdemes beülni rá, hogy a lehető legkevesebbet tudjátok róla előtte. Úgy garantáltan nagyobb élmény lesz. Mondhatni, hogy elgurult a szkriptért felelősek gyógyszere: fogják a kémfilmekre jellemző kliséket, azokat lazán, de nem tiszteletlenül kifigurázzák, hozzáadnak egy csipetnyi egyediséget és extra töltetet, majd mindezt nyakon öntik valamivel, ami által új megvilágításba helyeződik az egész.

Komolyan mondom: ha egyszer láttad a filmet, nem láttad még teljes egészében. Annyira összetett dolgok vannak benne, hogy valószínűleg senki nem tudja összerakni a puzzle apró darabkáit elsőre. Abszolút többször nézős tehát a Tenet, olyan mint anno az Eredet volt 10 évvel ezelőtt. Nem egy laza, röhögcsélős popcorn-élmény, ugyanis először valamilyen szabályrendszerestől szinten meg kell érteni, hogy mi a fene folyik itt. Ez nem éppen könnyű meló, egy ponton meg is említik: ezt most nem feltétlenül értenünk, sokkal inkább éreznünk kell: mintha egyenesen Nolan üzent volna ezzel nekünk, nézőknek! Érdemes megfogadni az atyai jótanácsát.

A Tenet egy érdekes utazás, de éppen azért, mert közben nem fogja a kezedet senki, nem adnak konkrét támpontot. Olyan intenzitással követi egyik esemény a másikat, hogy csak kapkodni fogjuk a fejünket mindvégig. Logikailag pár dologba bele lehet ugyan kötni, de az ilyen jellegű történetek esetében ez már csak így van, mi több: valamilyen szinten teljesen más élmény lesz az egész, ha újranézzük. Ekkor ugyanis sokkal jobban tudunk figyelni az apróbb részletekre, mivel a kulcsesemények végkimenetelét már ismerjük. Mint tudjuk azonban: az ördög a részletekben rejlik, rendezőnk fondorlatos világában pedig ez az állítás hatványozottan igaz.

A színészek pedig remekelnek! Denzel Washington fiacskája, John David Washington bizonyítja, hogy többé már nincs a fater árnyékában, a Spike Lee-féle Csuklyások után ismét odateszi magát rendesen. Elizabeth Debicki is mindvégig igényes, nagyon megérdemelné már, hogy többen ismerjék. Robert Pattinson pedig azt, hogy végre ne identitászavaros vámpírként, hanem komoly színészként tekintsünk rá: az elmúlt évek során sokadjára megy nagyot a srác, jár neki az elismerés. Mellékszerepben is kiemelkedő Kenneth Branagh, aki az események egyik fontos mozgatórugója.

Összegezzünk! A Tenet megosztó lesz, amennyire az csak lehetséges: míg egyesek totális blöffként hivatkoznak majd rá, addig mások ismét leborulnak Nolan nagysága előtt. Szerintem ugyan nem hibátlan, de nagyon jó film. Amit nem értek, az a karakterépítés hiánya Washington és Pattinson esetében, bár utóbbinak még ez a titokzatos figura is jól tud állni. Ezt leszámítva azonban a Tenet egy iszonyú ambiciózus, menő, formabontó és újító film, amire sok mindent lehet mondani, de egyet nem: hogy bármilyen szempontból is meg akarna felelni a mai trendeknek. Annyira „ChrisNolan”-es a végeredmény, amennyire az elképzelhető. Ítéletem 8.5 pont lenne: szerintem mindenképp üljetek be rá, mert annyira kiszámíthatatlan az egész, hogy vagy bejön, vagy sem. Középút itt sincs. Az esélyt viszont mindenképp megérdemli: amennyiben tetszik, úgy jó eséllyel egy felejthetetlen élmény áll előtted. Csak add át magad az érzésnek és hagyd, hogy kibontakozzon!

 

Ha tetszett és a jövőben sem szeretnél lemaradni a hasonló dolgokról, iratkozz fel YouTube-csatornámra és nyomj egy kedvelést Facebook-oldalamra!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr7316179118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.