Ha tetszett a video vagy a cikk, támogasd munkásságomat egy feliratkozással! 

Hatalmas nagy szeretettel köszöntök minden erre tévedt olvasót! Haladunk előre szépen meg biztosan, ezúttal a Scoob című filmről hoztam nektek egy kis ajánlót.

Mikor tavaly kijött az első előzetes, nálam azonnal előtörtek a szép gyerekkori emlékek. Ha volt rajzfilm, ami akkoriban nagy hatással volt rám és már-már nyálcsorgatva vártam, hogy láthassak egy újabb részt, akkor az kérdés nélkül a Scooby-Doo volt. Elsősorban a ’70-es években adásba került Scooby-doo, where are you volt a nagy kedvenc, de sok későbbi évad és széria is tetszett.

Nem csoda hát, hogy nagy izgalommal vártam ezt az animációs filmet, amit eredetileg a mozik vásznaira szántak, ám végül úgy hozta a helyzet, hogy online premiert kapott. Egy kiváló alkotásról maradtunk le moziban? Nos, azt sajnos nem lehet mondani, de azért volt pár kifejezetten emlékezetes és szívhez szóló momentum.

De kezdjük az elején, azt mondom. Le kell szögeznem, hogy sajnos ez az új változat biztosan nem lesz akkora klasszikus, mint a régi változatok. Korrekt filmről van szó, bár hozzá kell tennem, jobban örültem volna, ha a mai trendek majmolása helyett egy kicsit eredetibb, vagy legalább nosztalgikusabb irányba viszik el a cselekményt. Mire is gondolok ezáltal?

Nos, a Scoob cselekményébe is be kellett vonni a szuperhősöket, csak éppen azt nem értem, hogy miért. Kicsit vicces, hogy ezt az én számból halljátok, aki minden Marvel vagy DC-filmet már a premier idején moziban sasol ezerrel – viszont az az igazság, hogy ez a stílus szerintem nem túlzottan illik össze a Scooby-doo világával. Egy hagyományosabb nyomozós kalandnak sokkal jobban örültem volna. Nem kell minden filmben a világot megmenteni meg ennyire túlkomplikálni a dolgokat.

Nagyon adtam volna, ha az egész megmarad előzményfilmnek, mert a Scooby és Bozont találkozását bemutató visszaemlékezős jelenetek úgy tökéletesek, ahogy vannak. Egyszerűen bennük van az eredeti szériák minden kedvessége, az egész esszenciája, méghozzá olyan módon, hogy igazi rajongók szeme garantáltan nem marad szárazon. Na, ilyenből sokkal több kellett volna ide véleményem szerint.

Az animáció minősége egyébként meglepően hullámzó. Az első felében minden szép és kidolgozott, de utána sokat romlik a minőség. Olyan érzésem volt, mintha nem tudták volna befejezni időben és emiatt a végét hanyag módon csak összecsapták volna, hogy minél előbb legyenek túl az egészen. Persze nem tagadom, sok helyütt nagyon jól néz ki a végeredmény, de ettől még nem kellett volna nagy ívben elhanyagolni végét.

Főleg azért, mert egyébként az egész franchise-ot érintő kisebb-nagyobb utalások nagyon jól tudtak esni, meg látszik, hogy az egész projekt mögött ott dobogott a szív, csak éppen volt egy olyan érzésem, hogy félúton beleuntak az egészbe, aztán folytatták „lesz ami lesz” alapon, a szinte biztos bevételszerzés tudatában.

Összegezzük a dolgokat! A Scoob az év egyik legszerethetőbb animációja lehetett volna, de egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy mekkora minőségbeli különbség van az első és második fele közt. A karakterek szerethetőek, a szinkronszínészek – az eredeti változatban többek között Mark Wahlberg, Zac Efron, Amanda Seyfried és Jason Isaacs – jó munkát végeznek, a flashback jelenetek a szívet célozzák és keményen célba is találnak, miközben a fő történeti szál – ami többségben van – egyszerűen ezek nyomába sem érhet. A filmre így 10/6 az ítéletem – gyerkőcöknek egyszer megéri megmutatni, szinte biztosan jól fognak szórakozni, ám aki most találkozik először a Rejtély Rt. Bohókás csapatával, készüljön arra, hogy közel sem lesz ez a találkozás annyira emlékezetes, mint amit az eredeti rajzfilmek nyújtani tudtak.

Ha tetszett és a jövőben sem szeretnél lemaradni a hasonló dolgokról, iratkozz fel YouTube-csatornámra és nyomj egy kedvelést Facebook-oldalamra!