Tyler Rake (Chris Hemsworth) félelmet és halált nem ismerő zsoldos, aki „némi” mellékesért cserébe bármilyen ügyet elvállal. Ez pedig kapóra is jön egy drogbáró számára, aki azzal bízza meg, hogy keresse meg elrabolt fiát Bangladesben és juttassa haza ép bőrben. Versenyfutás kezdődik az idővel, a város utcái pedig rövidesen csatatérré változnak.

Rég fordult velem utoljára elő, hogy ennyire élvezzek egy filmnet, amelynek minden egyes képkockáján érződik a B-kategóriás cselekmény – vagy éppen annak hiánya - , mégis szemet lehet hunyni felette. Hisz a megvalósításon viszont már jócskán érződik, hogy ráköltöttek annyit, amennyit a tisztesség megkövetelt.

 Az egész alapja egyébként egy 2014-ben publikált, Ciudad című képregény, melyet szerzőként azok a Russo-testvérek készítettek, akik a két legutóbbi Bosszúállók-filmet rendezték, most pedig producerként szálltak be a mókába.

Mint mondtam, a fő történetszál meglehetősen egyszerű és érződik, hogy nem erre fordították a legtöbb figyelmet. Mindazonáltal, a főszereplő Tyler Rake karakterét azért egy kicsit igyekeztek korrektül kidolgozni – ez annyit tesz, hogy a sok akció között néha megfér egy cseppnyi drámai vonal, sőt nem is tűnik túlzottan tolakodónak. Még azt sem tartom túlzónak kijelenteni, hogy meg lehet kedvelni a főszereplőt, dacára annak, hogy egy hidegvérű zsoldosról van szó, aki nem fél tömegmészárlást rendezni, ha épp arról van szó.

De térjünk akkor rá az egész lényegére, az akcióra! Rendezőnk, Sam Hargrave egyébként a kaszkadőrszakma világából érkezett, nagyjátékfilmes bemutatkozása A kimenekítés. A filmen pedig meg is látszik, ugyanis az adok-kapok annyira dinamikus, feszült és jól megkoreografált benne, hogy azt látva egy kicsit bánom, hogy egyből a Netflixre jött a cucc, mert iszonyú jól mutatott volna a vásznon, annyi szent.

Végre egy film, ami nem finomkodik, éppen annyira brutális, hogy nyugodt szívvel lehet a jóleső bűnös élvezet kategóriájába sorolni. Manapság, amikor a biztos bevétel érdekében már a legtöbb akciómozi alacsony korhatárral kerül bemutatásra, igazán örömteli látni egy olyat, ami nem áll be a sorba és kellő intenzitást és adrenalint biztosít, miközben végig követhető minden, tehát nincs úgy szétvágva, hogy az egész élvezhetetlen legyen. Csak halkan kérdem: hallod ezt, kedves Michael Bay?

Ja, és mindezekhez még nyugodtan vegyük hozzá, hogy a helyszín is biztosít egyfajta érdekes alaphangulatot annak lepusztult, sivár mivoltával. Voltaképpen mondható, hogy ettől egy kicsit földhözragadtabbá válik az összkép, dacára annak, hogy – ne finomkodjunk -, Chris Hemsworth gyakorlatilag az ország hadseregének legalább felét kiirtja benne.

Ha pedig már szóba került mindenki kedvenc asgardi istensége, simán kijelenthetem, hogy ezt a szerepet bizony kis túlzással rá írták, egyszerűen teljesen passzolt hozzá a marcona, de mélyen legbelül kicsit megtört egyszemélyes hadsereg-típusú karaktere. Mellékszerepben látható még mindenki kedvenc hawkinsi sheriff-je, David Harbour, kinek karaktere ugyan szinte teljesen kihagyható lett volna, de végülis őt mindig szívesen látjuk bármiben, szóval no problem, gondolom épp ráért a forgatás idején vagy ilyesmi.

Tehát összegezve a dolgokat, A kimenekítést jó szívvel ajánlom az adrenalindús akciófilmek kedvelőinek. Története semmivel nem több egy Elrabolva + A tűzben edzett férfi mixnél, karaktereiben is több lehetőség lett volna, mindazonáltal van a filmnek egy olyan profi és kiválóan összerakott dinamikája, amit egész egyszerűen piszok jólesik nézni az elejétől a végéig. Hemsworth pedig számomra mindig is szimpatikus volt, itt sem okoz csalódást. Mindezek miatt, a Kimenekítéstől nem sajnálok egy jóindulatú 7.5 pontot: amit vállalt, az gond nélkül teljesíti is, igazán jóleső szórakozás, ha van Netflixed, ki ne hagyd!

A végére pedig egy apró megjegyzés: a lezárás alapján szinte biztos, hogy ebből is franchise lesz idővel. Nem tudom, ennek ki mennyire örül, részemről azt mondom, várjuk ki a dolgokat, aztán majd meglátjuk…