Ma egy olyan sorozatról lesz szó, amit személy szerint az elmúlt évtized egyik legjobbjának tartok, ez pedig nem más, mint a Mr. Robot.

A megszokottnál kicsit terjedelmesebb ajánló lesz, de csak azért, mert a négy évados sorozat egészéről lesz benne szó, viszont szigorúan spoilerek nélkül, úgyhogy nyugodtan megnézheted akkor is, ha még egy részt sem láttál belőle.

Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy napjainkban a digitális dolgok a mindennapok részévé váltak, nem tudunk nélkülük meglenni. Próbáljátok csak elképzelni az életeteket olyan cuccok nélkül, mint az okostelefon, laptop vagy az állandó internetkapcsolat. Eme világ azonban számtalan veszélyt és buktatót is rejt magában, erről pedig sokan nem tudnak, mikor felcsatlakoznak a végtelen lehetőségeket és veszélyt magában rejtő világhálóra. Ezernyi gonosz vírus, átverés és adatlopás bujkál a boldognak látszó felszín alatt, az igazán beteg és extrém dolgokat tartalmazó dark webről pedig még egy szó sem esett.

Ha pedig van olyan sorozat, amely őszintén, bátran mer mesélni az ilyen dolgokról is, az kétségkívül a Mr. Robot.

Adott főszereplőnk, Elliot Alderson. A srác elég nehezen boldogul az emberi kapcsolatok összetett útvesztőjében, mondhatni hogy antiszociális, szorong ha társaságban kell lennie, teljesen kiábrándult az őt körülvevő világból. Nappal egy számítástechnikai cégnél melózik, éjjelente azonban aktívan hackerkedik, két célja van: annyi virtuális szemétládát elkapni, amennyit csak tud, illetve megbuktatni egy E-Corp nevű céget, ami szerinte a legtöbb baj okozója. Aztán váratlanul megismerkedik egy Mr. Robot nevű személlyel, akinek hozzá hasonló céljai vannak…

Az előbb elmondott alapstory tényleg csak a jéghegy csúcsának csúcsa, ugyanis annyira fordulatos és jól megírt szériáról van szó, hogy virtuális és kézzel fogható kalapom egyaránt emelem a kreátor Sam Esmail előtt. Persze erről nem könnyű így spoilermentesen beszélni, mindazonáltal a négy évad mind a 45 epizódján látszik az egységesség: egy komplett, kerek egész történetet mond el nekünk. Úgy gondolom, eleve is ez volt a koncepció, az pedig mindenképp egy örömteli dolog, hogy azt a készítők úgy tudták megvalósítani, ahogy azt eredetileg eltervezték.

Pedig közben a főszereplő, Rami Malek is világhírű lett Freddie Mercury eljátszása, no meg a jól megérdemelt Oscar-díj elnyerése után. Van egy olyan érzésem, hogy a nézettség ezután jócskán megnövekedett, pedig az elején csak egy kifejezetten szűkebb réteget érdekelt Elliot különös odüsszeája. Na, ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy a megnövekedett érdeklődés és hype dacára a sorozat az idő múlásával sem lett mainstream-ebb, vagyis megtartották az eredetileg alkalmazott igencsak sötét hangvételt, illetve a kifejezetten erős, gondolkodásra sarkalló cselekményvezetést sem butították le, ezzel pedig maximálisan kiérdemelték a tiszteletemet.

Ugyanis a Mr. Robot meglepően darkos kis sorozat, hangulata igencsak komor-komoly. Súlyos témákat pedzegetnek, nem olyan módon, ami mindenki számára befogadhatóvá tenné a látottakat. Tulajdonképpen, az egész egy türelemjáték, ahol a néző fokozatosan jut egyre több és fontosabb információ birtokába. Kevés az akció, nem a látványra mentek rá, habár az mindenképp tény, hogy a képi világ is nagyon különleges: szinte az egész sorozat a Nagy Almában játszódik, annak igazán magányos, nyugtalanító és embertelen arcát mutatva: gyakorlatilag a világ egyik legnépesebb városa, azonban hiába a monumentális embertömeg, a legtöbben ugyanúgy izolációban, saját okoseszközeik rabságában senyvedik életüket, talán arra várva, hogy egyszer majd utoléri őket a boldogság, ami eddig szinte ismeretlen volt számukra.

Az első és a negyedik, utolsó évad szerény véleményem szerint úgy hibátlan, ahogy van. A szendvics közepén maradt két etap, a második-harmadik „csak” szimplán nagyon jó, bár ott egy kicsit vontatottabbá válik a cselekmény, illetve pár korábbi cselekményszál is megkérdőjeleződik, mindez azonban csak annyit jelent, hogy a Mr. Robot készítői is emberek, ám az esetek többségében kisebb hibákról van szó, látva a történet végét pedig nyugodt szívvel mondhatom, meg van bocsátva az összes.

Beszéljünk egy kicsit arról a bizonyos lezárásról, pontosabban mondva az utolsó három epizódról! Sok kiváló sorozat az utolsó pillanatokban bukik el, amikor az addig megszokott magas minőséghez képtelen felérni a befejezés. Rád nézek, kedves Trónok Harca… Azonban itt ilyen hibákba nem estek a készítők, mi több, személy szerint a Maffiózók óta nem láttam ennyire méltó befejezést.

Kedves néző, rá fogsz jönni, hogy szinte az utolsó pillanatig az orrodnál fogva vezettek, te pedig vígan belesétáltál a csapdába, bármiféle gyanú nélkül… Az utolsó három rész ugyanis igazi érzelmi hullámvasút, az egész eddigiek megkoronázása, akkora gyomrossal a végén, amire egész egyszerűen nem tudsz felkészülni! Ennek tudatában pedig az egész sorozat simán többször újranézhető kategória, ugyanis bizonyos események tudtában garantálom, hogy teljesen más szemmel fogod nézni az egészet…

Figyeljetek az alakításokra is! Rami Malek nem csupán színészkedik, munkája sokkal inkább nevezhető átlényegülésnek. Amit itt produkált, az egyszerűen kiváló, hiba nélküli és annyira egyedi, amennyire az csak lehetséges. Az meg szintén nagy öröm, hogy az elmúlt években nem túl acélos szerepekben látható Christian Slater ismét színészkedik, de úgy, ahogy azt karrierje elején, még a Tiszta románcos időkben tette. Na végre! A hölgyek közül Portia Doubleday-t emelném ki, kinek munkája felett ugyan sokan szemet hunynak, pedig az az igazság, hogy ő is nagyon odateszi magát, méltó partnerévé válva többi kollégájának.

Nem tagadom, a Mr. Robot mindenképp zseniális számomra, egyike a lejobb sorozatélményeknek, amikhez szerencsém volt az elmúlt évek során. Az utolsó epizód végén, mikor már javában pergett a stáblista, csak egy dologra tudtam gondolni: amit Esmail és csapata itt véghezvitt, az egyike a sorozattörténelem legnagyobb pillanatainak. Ha egyszer láttad, garantáltan nem feleded utána! Ítéletem így 9 pont, mindenképp nézzétek meg, merüljetek alá abba a szürreális, különös világba, amit a sorozat kínál nektek!

A végére pedig egy apró easter egg: miután befejeztétek az egész sorozatot, vessetek egy pillantást a legelső és legutolsó epizódok címeire! A finálé eseményeinek ismeretében ugyanis valami olyan dolgot mondanak, amit csak akkor érthetsz, ha végignézted az egészet. Ha ez nem kiváló, pazar rendezői vízió, akkor tényleg nem tudom megmondani, mi az…