Mozinapló

Film | Sorozat | Anime | Manga | Könyv | Videojáték

Egy esős nap New Yorkban (kritika)
Kétségek zivatarában.

Két fiatal érkezik New Yorkba, egy hétvégére. Ashleigh (Elle Fanning) egy népszerű rendezővel (Liev Schreiber) fog interjút készíteni, s vele tart a barátja, Gatsby (Timothée Chalamet) is. Az egész eleinte csak egy rövid, egyórás beszélgetésnek indult, végezetül azonban sok fura és látszólag hirtelen jött esemény után főszereplőink rájönnek, hogy talán mégsem tudják együtt tölteni a hétvégét. Közben pedig elered az eső, mintha csak dézsából öntenék…

Woody Allen elég régóta örvendezteti már meg a filmvilág rajongóit legújabb rendezéseivel, ugyanis a mester 1966 óta aktív, s azóta szinte minden évben kijött legalább egy rendezése. Eme mozi egyébként kereken az ötvenedik alkotása, ami mondani sem kell, hogy nagyon szép eredmény. De vajon egyben méltó ünneplése is egy direktor nem mindennapi karrierjének, vagy a Woodyra jellemző csoda és stílus ezúttal elmaradt?

Nos, azt kell mondanom, hogy az Egy esős nap New Yorkban kifejezetten jól sikerült. Nem annyira, hogy mondjuk a top 5 legjobb WA-alkotás közé tudjam sorolni, de határozottan egy kellemes, működőképes filmélmény. Ami pedig a legjobb az egészben, hogy rendezőnk visszatér régebbi alkotásainak stílusához, így egészen oldschool, minden egyszerűsége ellenére is bájos alkotást nézhetünk meg a pénzünkért.

A mester valószínűleg nem félszázadik alkotásával akart nekünk bármi újat is mondani, ez viszont még bőven megbocsájtható. Hisz az eddigi stílusát és módszereit itt is remekül tudja alkalmazni, így a látottakra akár tekinthetünk egyfajta Woody Allen best-of válogatásként is. Most is az ő hőn szeretett városa, New York adja a cselekmény helyszínét, melyhez ismét egy szép „szerelmes levelet” írt. Így tehát a remek hangulat tényleg garantált mindvégig.

A történet egészen sok karaktert mozgat, ami miatt egy csöppet túlzsúfolttá válik egy idő után. Az a nem semmi, hogy valamilyen szinten még ez is jól állt a filmnek, hisz érdekes volt nézni a sok különböző, erősen bogaras karaktert. Woody Allen eddig sem tucatkaraktereket írt, s szerencsére eme jó szokását továbbra is megtartotta, több egészen különleges szereplő is fel fog tűnni a bő másfél óra alatt.

Ami azt illeti, egy tíz perccel simán lehetett volna akár hosszabb is a film. A legvégét éreztem egy kicsit túl gyorsan lezártnak, egyébként viszont a mozi dinamikája és felépítése a maga régivágású módján úgy jó, ahogy van. A pergős és nem mindennapi dialógusokról könnyen felismerhető a mester stílusa, most is akad majd természetesen nem is egy remekül megírt, igazán „vudielenes” párbeszéd.

Egyébként abban is biztos vagyok, hogy még a rendező munkásságának nagy kedvelőit is meg fogja osztani a film. Alapvetően, rendezőnk a gyökereihez tért vissza, de egy nagyon keveset újít is, így nem biztos, hogy mindenki kedvelni fogja a mozit. Pedig jómagam határozottan úgy vettem észre, hogy az Egy esős nap New Yorkban egyszerre tiszteli a régi „hagyományokat”, valamint egy keveset azért újít, változtat is rajtuk. Persze azért semmi radikális dolog. Ez a Woody Allen továbbra is az a Woody Allen, akit kedvelünk.

Direktorunk filmjéhez természetesen sztárparádé is dukál! Timothée Chalamet, generációjának egyik legjobbja, valamint Elle Fanning remek párost alkotnak, s szó szerint viszik a filmet a hátukon végig. Mellékszerepben jóféle jutalomjátékot produkál a mindig pazar Jude Law, valamint nem okoz csalódást Diego Luna vagy éppen Liev Schreiber sem. Sőt, még Selena Gomez is hozza a kötelezőt. Bár nem értem, mostanában Allen miért forgat ennyiszer zenészekkel (lásd: Wonder Wheel- Justin Timberlake), de akkor már remélem, előbb-utóbb Iggy Pop is sorra kerül!

Összegezve, az Egy esős nap New Yorkban jó kis filmélmény. Nem hoz semmi forradalmit, inkább válogat a mester műveinek jobb elemeiből, miközben egy hangyányit újít is. Na, de tényleg csak annyit, hogy láthassuk, nem ugyanazt akarja nekünk eladni az öreg évről évre. A kisebb hibák ellenére, határozottan úgy gondolom, nagy dolog az, ha egy rendezőben az ötvenedik alkalomra is marad elég kraft és erő. Márpedig Woody Allen épp ilyen direktor. Kedves, jópofa és minden egyszerűsége ellenére (vagy épp amiatt) is szerethető, kellemes élmény az Egy esős nap New Yorkban. Na de vajon mit lép majd a mester ötvenegyedik alkalommal? Az még a jövő zenéje!

 

 

 

Értékelés:75%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr7515329738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Mozinapló

Filmajánlók, toplisták, érdekességek írott és videós formában egyaránt! A célom leginkább az, hogy a popkultúra iránti hatalmas szeretetemet és rajongásomat nektek, látogatóknak is át tudjam adni. Tartsatok velem!

Friss topikok

  • AZ A BAJ...HOGY BE SE JÖNNEK: Na most jönnek a "nem is ,mert az izé jobb" típusú kommentek.:) (2021.09.18. 08:30) Mickey Rourke 10 legjobb alakítása
  • doggfather: A tigris és a sárkány találkozása az #mcu-val. A jobb eredetsztorik közé tartozik, és mindenképpen... (2021.09.16. 18:57) Shang-Chi és a Tíz Gyűrű Legendája - kritika
  • doggfather: Az utolsó részig egy nyílegyenes krimi ami csak azért érdekes, mert annyira hétköznapi benne minde... (2021.08.20. 22:31) Easttowni rejtélyek - sorozatkritika
  • doggfather: Keserű dráma a siker, a vágyak pillanatnyiságáról, a kiégésről és annak következményeiről. Nic Cag... (2021.08.20. 22:30) Pig - kritika
  • doggfather: 1. Mennyire kell ötletszegénynek lenni, hogy képesek filmet csinálni egy 10+ éves televíziós dokur... (2021.08.11. 14:40) Jeges pokol - kritika

Bejegyzések

süti beállítások módosítása