A ragyogásról itt olvashatsz!

Hosszú évek teltek el a Panoráma Hotelben történt szörnyű események után. Dan Torrance (Ewan McGregor) azonban nagyon nehezen birkózik meg az ott átélt traumával, múltjának démonjai ugyanis nem hagytak fel a férfi ostromlásával. Na meg ott van az a fránya alkohol is. Dan nem akar mást, mint nyugodtan, különleges képességek nélkül élni – de nem úgy néz ki, hogy ez össze fog jönni neki. Váratlanul felveszi vele a kapcsolatot egy lány, aki szintén „ragyog”. Együtt kell a nyomára akadniuk egy gonosz szektának, akik vadásznak a hozzájuk hasonló emberekre. Vezetőjük, Rose (Rebecca Ferguson) komoly ellenfélnek bizonyul…

Stanley Kubrick mester, minden idők egyik legjobb rendezője életében először és utoljára alkotott horrorfilmet, mikor elkészítette a kultikus Ragyogást, Jack Nicholson főszereplésével. Hálátlan és piszok nehéz feladat ehhez folytatást készíteni, dacára annak, hogy King regényben is megtette. Flanagan tudta, hogy a végeredmény nem érhet fel elődjéhez, de ez talán nem is zavarta – sejtette, hogy ettől még ki tud ő ebből hozni valami nagyon pazart. Jól sejtette.

Az első előzetesek idején, a marketing kezdetekor nagyjából mindenki egy legyintéssel elintézte a filmet, maximum annyit hozzátéve, hogy „ezek nem normálisak”. Tény, szinte megoldhatatlan feladat hárult a horror új felfedezettjére, rendezőnkre (Bilincsben, The Haunting of Hill House), ám ő mégis jól vette az akadályokat. Az írott alapot csak félig-meddig követve rendezte meg az Álom Doktort, ami bizony az év egyik nem várt meglepetése lett.

A látottak egyébként nem tisztán egy műfajba illenek. Van itt horror is azért, meg feszültség, de legalább annyira fontos benne a drámai szál és a pszichológiai elemek is. Épp azért esik ilyen jól a mozi, mert erősen sokrétű élményt ad, ahogy általában King regényei is. Jómagam egészen szerettem a könyvet is, de most az a ritka eset áll fenn, hogy filmben még jobban működik a dolog. Pedig el lehet hinni, jómagam ilyen nagyon nem gyakran állítok.

Egészen bevállalós kis alkotásról beszélhetünk. Van az egésznek egy nagyon súlyos, könyörtelen atmoszférája, amit remekül egészít ki a képi világ és az operatőri munka. Nem művészhorrorról van szó, ezért is lepett meg, hogy stúdiófilm létére az Álom Doktor néhol egészen sokat mutat: nem, nem egy slasher az egész, de a finomkodást is kerüli. Nem is beszélve több, meglehetősen elvont és pszichedelikus, kiváló jelenetről.

A műfaj esetében nagyon ritka a hosszú játékidő, Flanagan azonban erre fittyet hányva 150 perces alkotást küldött mozikba. A legmeglepőbb az egészben az, hogy pillanatok alatt véget ért számomra, de úgy, hogy tényleg nagyjából semmit nem vágtam volna ki. Persze ehhez az is kell, hogy az eleje egy kicsit döcögősebben induljon, de igazság szerint, az érdekes alapötlet és karakterek még akkor is elviszik a hátukon.

Az utolsó, nagyjából fél óra pedig nem más, mint tömény fanservice. A direktor úgy idézi meg Kubrick klasszikusának legjobb részeit, hogy közben nem éreztem azt majmolásnak, sokkal inkább tisztelgésnek. Akik hozzám hasonlóan, imádják az 1980-as előzményt, nagyon fognak örülni ezen szekvenciák láttán. A lezárás egy csöppet még így is furának hat, de ha belegondolok, határozottan működik, még így is.

Ewan McGregor, akármiben is tűnik fel, egy zseni. Egyike kedvenceimnek, ugyanis sokoldalú színészi eszköztárral bír, amit itt szerencsére jócskán ki is használ. Mintha karakterét szó szerint rá „öntötték” volna. De ugyanez elmondható Rebecca Ferguson esetében is: a könyvet olvasva mondom, hogy így eljátszani a karaktert tán senki más nem tudta volna. Most elsősorban ők ketten ragyognak, így a mellékszereplők (Cliff Curtis, Bruce Greenwood, Jacob Tremblay vagy Henry Thomas) nem kapnak akkora figyelmet, pedig ők is bőven korrektek végig.

Összegezve, az Álom Doktor egészen különleges alkotás lett. Ha nem hiszed el, hogy készülhetett méltó folytatás A ragyogáshoz, menj el a moziba és adj neki egy esélyt. Nem lehet (lehetett) annyira zseniális, mint az eredeti, de igazság szerint, többet adott, mint amire számítottam. Ha minden folytatás csak ennyivel lenne gyengébb az elsőnél, akkor kivétel nélkül örömmel üdvözölném őket. Ja, meg az sem egy gyakori dolog, hogy egy film jobb, mint az alapját adó könyv. Pedig most így történt, Ewan McGregor és Mike Flanagan ugyanis sikeresen összehozták 2019 egyik meglepetését, valamint az utóbbi évek egyik legjobb King-adaptációját.

Értékelés:85%

Kedveld az oldalt a Facebookon is!