A ’40-es évek végén kezdődik a történet. Aladár (Hajduk Károly) egy nőgyógyász, aki egyedül próbál meg boldogulni. Személyes tragédiáról és bánatáról nem beszél senkinek szívesen. Minden megváltozik azonban, amikor megismer egy tizenéves lányt. Klári (Szőke Abigél) rendíthetetlenül hiszi és hinni akarja, hogy szerettei még visszatérnek, hogy semmi nem változott meg végérvényesen. Eme két karakter között a későbbiekben egy erős apa-lánya kapcsolat alakul ki, melyet azonban beárnyékolni látszik az egyre inkább erőszakosan terjedő vörösterror…

Tóth Barnabás rendező második nagyjátékfilmje az Akik maradtak című dráma (az első a Rózsaszín sajt volt), azonban az ő nevéhez fűződik az egészen nagy kritikai sikert alkotott rövidebb alkotás, a Susotázs is. Eme alkotás egyébként hivatalosan is hazánk új Oscar-nevezett alkotása: természetesen az még erősen kérdéses, hogy ilyen téren meddig jut, viszont abban is egyetérthetünk, hogy a kész mű minőségét abszolút nem ez határozza meg.

Az Akik maradtak ugyanis jól sikerült, nagyon is. Egy olyan drámáról van szó, amely lassú és csendes, mégis nagyon sokat tud mondani, ha igazán odafigyelünk rá. Persze készült már ezer meg egy olyan alkotás (legyen az hazai vagy külföldi), ami a holokauszt borzalmait festette a vászonra, azonban jómagam ezen alkotást nem feltétlenül sorolnám teljes egészében közéjük – hisz, ahogy a cím alapján sejthető, azt mutatja meg, hogy mi történt azokkal, akik itt maradtak.

Vagyis várták, hogy szeretteik hazatérjenek, egészen a végsőkig. A nagy szembesülés pillanatáig, mikor rájöhettek, hogy attól kezdve semmi nem lesz már ugyanolyan, hiábavaló volt a remény. A film nagyon érzékeny témákat érint, de teszi ezt kellő finomsággal és tisztelettel. Mégsem éreztem úgy, hogy egy unalomból vagy sablonokból összetákolt kötelező feleletet néznék, hisz a mozi sikeresen meg tudta találni a saját stílusát, ami illik hozzá.

Az Akik maradtak kifejezetten melankolikus alkotás, ami azt is megmutatja nekünk, hogyan tarthat összes és találhat lelki támaszra két személy, akikkel hasonló tragédia esett meg. Fel kell dolgozniuk: könnyű sehogy sem lesz, de együtt talán egy kicsivel elviselhetőbb. Érdekes téma ez egyébként, mármint egy negyvenes férfi és egy tizenéves lány barátsága. Mégis, olyan érzékenyen, éretten és okosan ábrázolják az egészet, hogy az egyszerűen tényleg példaértékű.

Érdekes dolog a „lelki” egymásra találás, amit eme film is kifejezetten hitelesen ábrázol. Nagyon tetszett benne, hogy semmit nem akar a néző arcába nyomni, s nem is fontoskodik. Egyszerűen csak elmond egy szomorkás, de mégis szép történetet, két rendkívüli karakter barátságáról, akik támogatják egymást a legnehezebb időkben. Két, teljesen különböző tulajdonságokkal bíró személyről van szó, akik valamiben mégis hasonlítanak egymásra.

A képi világ szép, a maga módján elegáns és visszafogott. A dialógusok érdekesek, sőt van bennük helyenként némi humor is. Persze ez inkább csak leheletvékonyan van jelen, nem tenyérbemászóan, sőt a legtöbbször tényleg abszolút meg is fér. Maga a rendezés is remekül sikerült, tényleg abszolút mondható, hogy a mozit igényes kezek „rakták össze”. A nagyjából 90 perces játékidő számomra egy nagyon kicsit kevés volt, 15-20 percet azért így is simán rátettem volna egyébként.

A színészek kifejezetten jó, alapos munkát végezték. Hajduk Károly (A martfűi rém) remekül hozza a karakterét, igazán érdekes módon kelti életre a figurát. Ugyanez elmondható a nagyon fiatalka Szőke Abigélről is – ha így folytatja, komoly jövője lehet még szerintem. Igazán öröm volt nézni, főleg a közös jeleneteiket, hisz láthatóan tényleg minden tudásukat és tehetségüket beleadták a munkába, a legtöbbet kihozva magukból.

Összegezve, az Akik maradtak egy lírai, szomorkás hangvételű alkotás. Érdekes, de úgy éreztem, hogy egyszerre emel fel és húz le, egy igazi érzelmi hullámvasút gyakorlatilag az egész alkotás. De nem is akármilyen, erre mindenki készüljön fel, aki „felül” rá! Ezek után mindenképp tervezem elolvasni a mozi alapját adó regényt is – akit érdekel, Férfiidők lányregénye címmel megtalálhatja. Mit is írhatnék még? Nem sokkal a Curtiz után ismét egy igényes magyar film érkezett a mozikba, így ne hagyjátok ki az alkalmat, nézzétek meg, ha tehetitek. Az Akik maradtak szép, csendes film, ami mégis beszél a nézőhöz, egyszerre gyönyörűszép és keserű hangján. Drukkolok neki, hogy minél többen megismerjék!

Értékelés:85%

Kedveld az oldalt a Facebookon is!