Percival Fawcett (Charlie Hunnam) egy legendás város után kutatott az Amazonas vidékén, az 1920-as években. Elszántan és kérdés nélkül hitte, hogy a város létezett, gyakorlatilag az egész életét arra tette fel, hogy megtalálja. Az igaz történet része az is, hogy Fawcett sajnos eltűnt. Méghozzá 1925-ben: felesége hiába várta haza őt és fiát…

Személy szerint nagyon szeretem az életrajzi filmeket. Tény, hogy számos klasszikus közülük került ki, a leghíresebb és legjobb példa erre talán a Robert De Niro főszereplésével készült Dühöngő bika című mozi, mely meg is hozta az akkor már ünnepelt sztárnak az Oscart. Nos, a Z: Az elveszett város pedig pedig egy felfedező életről szól.

Alapvetően, a történet remekül bemutatja egy olyan személy életét, aki mindent feltett arra, hogy álmát beteljesítse. Abban az időben sem volt az Amazonas vidéke egy barátságos hely, s ezt jól tudta a főszereplő is, mikor utazásába belefogott. Az sem zavarta, hogy először nem talált kifejezetten konkrétumokat: még többször tért vissza a dzsungel mélyére, de utána már többet nem látta senki. Szerintem a film egy érdekes magyarázatot ad arra a kérdésre, hogy mi is történt vele: az, hogy igaz-e, már talán sohasem tudjuk meg.

Mindenesetre, az tény, hogy Fawcett egy hős, egy, a tiszteletre a végsőkig méltó ember: mindenáron be akart bizonyítani valamit, ami a szívügye lett. Én nagyon együtt tudtam érezni a főhőssel, mivel hogy kitartása egészen embert próbáló lehetett. Az ilyen igaz történetek mindig is nagyon fel tudják kelteni az érdeklődésemet, ezt kár is lenne tagadni.

A film több mint 2 órás, de az események remekül felépítve haladnak. Persze az életrajzi darabok általában lassabb tempót diktálnak, mint ahogy most is: ez azonban inkább csak jót tett a filmnek végül. Szerencsére nagyon jól bemutatja a főszereplőt, az érzéseit, egész egyértelmű választ kaphatunk végül arra, hogy mit miért is tesz.

Persze ez egy lassabb tempóban haladó, de nagyon érdekes kalandfilm, igazán üde és friss színfolt lehetett volna az ezernyi sablonos és unalmas film között, azonban nem hazánk mozijaiban! Sajnos abszolút nem tűzték ugyanis műsorra James Gray remekét, ami, bevallom őszintén, nem is kicsit tartok furcsa és rossz döntésnek.

Pedig színészek terén is kifejezetten nagy neveket sikerült választaniuk. Ott van először is a főszerepben Charlie Hunnam (Sons of Anarchy, Arthur király: A kard legendája), aki nagyon jól alakít. Az ilyen munkákat szokták általában Oscarra vagy Golden Globe díjra jelöni, de sajnos itt most abszolút nem kapták fel a fejüket a színész alakítására. Pedig Hunnam olyat játszik, hogy azt látni kell.

Ott van még további szerepekben Robert Pattinson (Országúti bosszú, Egy vezér gyermekkora), aki az utóbbi években rájött hogyan kell színészkedni és kifejezetten magára talált. Csak így tovább neki, manaspág már jó úton halad afelé, hogy generációja egyik legjobbja legyen. Fawcett feleségét alakítja Sienna Miller (Amerikai mesterlövész), aki szintén jó munkát végez. Tom Holland (Pókember: Hazatérés) pedig a főszereplő fiát kelti életre. Ő pedig szerintem a fiatalok közül az egyik legnagyobb reménység, szerintem még sok remek év áll előtte, ha ezek után sem adja majd alább.

Összegezve, a Z: Az elveszett város egy remek kis életrajzi dráma lett. A forgalmazók meg szégyenlhetik magukat, hogy nem vették meg, mert hiba volt. A filmnek csak annyit tudok negatívumként felhozni, hogy a kezdés egy kicsit lassú, de egyébként egy nagyon minőségi és alapos munka lett minden téren. A történet izgalmas minden lassúsága ellenére is, mert ennek a storynak ez áll jól. Igazán pazar életrajzi film, Charlie Hunnam pedig tényleg brillírozik, adjanak már neki valami elismerést, mert igazán megérdemelné. Ez a darab nem való mindenkinek ugyanakkor, a tucatfilmek kedvelői ne errefelé keresgéljenek. Mindenki más viszont nézze meg, mert megéri. Kimagaslóan eredeti és alapos, minden elemében ambiciózus és igényes alkotás.

Értékelés:80%

Kedveld az oldalt a Facebookon is!