Mozinapló

Film | Sorozat | Anime | Manga | Könyv | Videojáték

Aki bújt (kritika)
Véresen komoly(talan) családi aravadászat.

Grace (Samara Weaving) egy gazdag családba házasodik be, akik nagy vagyonra tettek szert a társasjátékoknak köszönhetően. A Le Domas-família azonban minden esküvő után tart egy kis játékot, most pedig a bújócskát „dobja a gép”. Az újdonsült ara persze nehezen hiszi el, hogy ez az egész komoly dolog, azonban nagyon hamar megváltozik a hozzáállása, mikor rájön, hogy a móka életre-halálra megy. Túl kell valahogy élni hajnalig, miközben a gazdag család összes kattant tagja próbálja megtalálni őt…

Mindig örülök annak, ha egy olyan horror járja meg a hazai vásznakat, amely nem kap túl nagy marketinget. A magyar mozikat ugyanis gyakran kerülik el a műfaj hasonló darabjai, de szerencsére az Aki bújt nem tartozik közéjük. Persze nem szabad azt gondolni, hogy a műfaj újabb mérföldkövével állunk szemben, mindazonáltal amit tény, az tény: nagyon is szórakoztató ez a macska-egér játék, tényleg megéri a jegy árát.

A magam részéről úgy gondolom, hogy ez a film nem tekinthető vígjátéknak. Sokkal inkább van szó egy őrült és minden tekintetben elszállt fekete komédiáról, ami nem mellesleg egy hatalmas fricska is egyben a társadalom gazdag rétegei számára. Ahogy nemrég Tarantino gúnyolta ki a vásznon a hippiket, úgy most ez „gazdagékkal” történik meg: ugyanis a család legtöbb tagját erősen karikatúraszerűen ábrázolják, ami természetesen nem egy groteszk és megmosolyogtató jelenthez fog vezetni.

Nagyon tetszett, hogy egy horror mer alkalmazni társadalomkritikát és maró gúnyt, mert tényleg erősen feldobja a végeredményt. Pár sablon persze így is akad, de őszintén megmondom, ezeket úgy ábrázolják, hogy az a néző számára abszolút nem bántó. Fogalmazhatnék úgy is, hogy az Aki bújt nem akarja a közönségét hülyére venni: a mozit ugyanis nem túlságosan kell komolyan venni, de épp ebben rejlik az egyik erőssége.

Attól függetlenül az nem volt kis dolog, hogy mégis sikerült egy elég feszült és fenyegető atmoszférát alkotniuk. Félreértés ne essék, valószínűleg senki nem fogja izzadt kezekkel szorongatni a szék karfáját, mindenesetre azért a ódon házban való bújócska van annyira izgalmas, hogy működjék horrorként . Sőt, a látottak egy pillanatig sem fulladnak unalomba, ami egész korrekt fegyvertény ebben a műfajban.

Van az úgy, hogy egy horrornak kell a több mint két órás játékidő karakterépítéshez például (lásd: Fehér éjszakák), de az Aki bújt nem tartozik ezek közé. A film nem tekinti céljának, hogy az egyes szereplők jellemével vagy lelki vlágával túl sokat törődjék, viszont cserébe nem fél bárkit vagy bármit kigúnyolni. Nem húzzák az időt: talán nagyjából 15 perc után pedig erősen beindul a cselekmény, s bizony a végéig nem is ül le. Sőt, még fordulatokra is futotta. Nem Harcosok klubja kaliberűek, de mégis vannak.

Persze ehhez a recepthez hozzátartozik a gore és a nem éppen kevés vér is. Ilyen szempontból rá is szolgált a 18-as besorolásra, mert tényleg nem finomkodik. Van benne pár kemény és ütős horror-szekvencia (egy-két kivételtől eltekintve nem élnek a sablon-jumpscarekkel sem, hála az égnek). Ugyanakkor nem durvább a kelleténél, öncélúnak pedig nem nevezhető. Az egész csúcsa számomra a lezárás volt: addigra totálisan elveszti a lába alól a talajt, de annyira szórakoztató, hogy azt mondom, megérte.

Samara Weaving (igen, rokona Hugo Weavingnek) pedig bizonyította, hogy jóval több mint egy Margot Robbie-klón, ugyanis ő volt a legjobb egyértelműen. Olyannyira, hogy mellette az összes kollégája színész is elhalványul, egyértelműen az ő filmje az Aki bújt, bőven hozza is, amit elvárhatunk tőle. Persze nem rossz azért a gárda többi része sem (Andie MacDowell, Henry Czerny és Adam Brody többek között).

Összegezve, az Aki bújt egy nagyon szórakoztató és helyenként egész bátor ötleteket bevállaló horror-szatíra. A többször is előforduló sablonokért és a nem túl erős karakterábrázolásért bőven kompenzál a gúnyos, szatirikus és „paradicsomlét” sem csak nyomokban tartalmazó cselekmény. Forradalmi darabja nem lesz a műfajnak, az tény: de az is, hogy kreatív módon szórakoztat, a másfél órás történet nem hagy időt az unalomra vagy az események leülésére. Remek időpontban is küldték mozikba, így a horror kedvelőinek remek szomjoltó lehet a Midsommar után, de még az AZ második része előtt. Samara Weaving pedig az év nem hivatalos sikolykirálynője!

 

 

 

Értékelés:75%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr4015025826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Mozinapló

Filmajánlók, toplisták, érdekességek írott és videós formában egyaránt! A célom leginkább az, hogy a popkultúra iránti hatalmas szeretetemet és rajongásomat nektek, látogatóknak is át tudjam adni. Tartsatok velem!

Friss topikok

  • AZ A BAJ...HOGY BE SE JÖNNEK: Na most jönnek a "nem is ,mert az izé jobb" típusú kommentek.:) (2021.09.18. 08:30) Mickey Rourke 10 legjobb alakítása
  • doggfather: A tigris és a sárkány találkozása az #mcu-val. A jobb eredetsztorik közé tartozik, és mindenképpen... (2021.09.16. 18:57) Shang-Chi és a Tíz Gyűrű Legendája - kritika
  • doggfather: Az utolsó részig egy nyílegyenes krimi ami csak azért érdekes, mert annyira hétköznapi benne minde... (2021.08.20. 22:31) Easttowni rejtélyek - sorozatkritika
  • doggfather: Keserű dráma a siker, a vágyak pillanatnyiságáról, a kiégésről és annak következményeiről. Nic Cag... (2021.08.20. 22:30) Pig - kritika
  • doggfather: 1. Mennyire kell ötletszegénynek lenni, hogy képesek filmet csinálni egy 10+ éves televíziós dokur... (2021.08.11. 14:40) Jeges pokol - kritika

Bejegyzések

süti beállítások módosítása