A Tarantino-napok során szó lesz a kiváló direktor összes eddigi filmjéről, valamint egyéb meglepetés cikkek is várhatóak a témában! A mai téma pedig nem más, mint a Grindhouse: Halálbiztos, QT ötödik rendezése!

Egy csapat csaj bulizni indul. Nem gondolnak arra, hogy számtalan veszély lesher rájuk az éjszaka során. Betérnek egy bárba, jól érzik magukat. Azonban legnagyobb balszerencséjükre, felkeltették egy rejtélyes férfi, Kaszkadőr Mike (Kurt Russell) figyelmét. Ha tudnák, mi vár rájuk, menekülnének. Mert ha a kaszakdőr egyszer vadászatra indul, akkor azt aligha úszhatják meg ép bőrrel...

Térjünk ki az elején arra, hogy mit is takar a grindhouse fogalom! Főképp a ’60-as, esetleg ’70-es években volt nagyon népszerű a műfaj. Elsősorban a B-filmeket nevezték így, ahol nem a cselekmény volt a lényeg, hanem az erőszak, a durva beszéd és a minél kevesebb ruhát viselő csajok. A dolog jellegzetessége az volt, hogy egyszerre két ilyen kategóriás filmet adtak le általában egymás után, hogy még nagyobb legyen az élmény.

Quentin Tarantino és jóbaratja, Robert Rodriguez úgy döntöttek, hogy ennek a nem mindennapi stílusnak állítanak emléket, így összedolgozva megalkottak két Grindhouse-filmet: előbbi nevéhez fűződik a Halálbiztos (a jelenlegi cikk alanya), utóbbiéhoz pedig a Terrorbolygó. Tulajdonképpen, felfoghatjuk a kettőt egy nagy dózisú bűnös élvezetnek is, most azonban csak Tarantino filmjéről lesz szó.

Alap, hogy most nem az összetett történet a lényeg. Nem vádolnám ezért lustasággal a készítőket, hisz épp ez volt mindig is a grindhouse műfaj egyik alapvetése: nem a story számított. Az egésznek van egy nagyon kellemes B-filmes atmoszférája egyébként, a hangulatát kifejezetten profin lőtték be, ahogy a (direkt) szemcsés kép is megidézi a műfaj hőskorát.

Sőt, Tarantino még egyet csavart a dolgon, hisz ezen filmje is két történetből áll össze, melyek összekötője Kaszkadőr Mike karaktere! Akárhogy is nézzük, ezzel gyakorlatilag duplán tisztelgett a műfaj előtt, ami nem kis dolog. A Halálbiztos egy erőszakos, szabadszájú alkotás, de van annyira az átlagtól eltérő, hogy megérje a megtekintést.

Még jó, hogy maga a film egy pillanatig sem szeretné komolyan venni magát! Van benne egy kevés poén, némi jó zene, no meg az elmaradhatatlan dumálgatások, természetesen Tarantinós módon, erősen megcsavarva. Az egész film legjobbja nem más, mint a Kaszkadőr karaktere, aki gyakorlatilag egyszerre sablonos és stílusos gonosztevő, s egyben az egész Halálbiztos csúcspontja is!

Látszik az alkotáson, hogy nem került sokba, de ez is egy olyan dolog, ami illik ehhez a stílushoz, hisz a grindhouse mozik általában régen is szinte fillérekből készültek. Ez sok esetben ronthatta a beleélést, de ugyanakkor egyúttal egy olyan különleges bájt is adott az egésznek, amellyel a nézők talán nem találkozhattak egy agyonreklámozott blockbusterben.

Kurt Russell remekel Kaszkadőr Mike szerepében. Érdekesség, hogy a jelöltek között ott volt Mickey Rourke is, aki abban az időben hasonló utat járt be, mint Russell: mindketten akkoriban robbantak be újra úgy istenigazából a köztudatba, Roruke egyébként Darren Aronofsky remekműve, A pankrátor kapcsán. Kurt Russell ámokfutása mellett kicsit el is halványulnak a csajok, de azért Zoe Bell, Rosario Dawson és Mary Elizabeth Winstead jelenléte sem ártott, sőt!

Összegezve, Tarantino Grindhouse-mozija nem a története vagy összetett karakterei miatt lesz emlékezetes. Sokkal inkább azért, mert sikerrel tisztelgett egy akkorra már rég elfeledett műfajnak, egy olyan vad és erőszakkal átitatott stílusban tobzódó filmmel, ami remek guilty pleasure élményként maradt meg bennem. Lehet, hogy a mester többi alkotásának komplexitásához nem ér fel, mindazonáltal őrülten szórakoztató, illetve új lendületet adott Kurt Russell karrierjének is.

Értékelés:75%

Legközelebb a Tarantino-napok keretén belül: Becstelen brigantyk

Kedveld az oldalt a Facebookon is!