Képzeljétek el, hogy nem csak egy Pókember létezik, hiába hiszi azt mindenki. Peter Parker (Chris Pine), New York védelmezője a szokásos utat járta be a hőssé válás folyamatában. Sőt, igazából már több éve aktívan szuperhősködik. Miles Morales (Shameik Moore), azt hiszi magáról, hogy csak egy átlagos tini. Azonban az ő életében is eljön a pont, amikor megcsípi a génmódosított pók. Sokáig nem örülhet váratlan képességeinek, hisz a gonosz Vezér (Liev Schreiber) egy ördögi tervet forral, ami túlmutat ezen a dimenzión.

Alapvetően nagyon vártam eme animációs filmecskét, hisz érdekelt, hogy mit is hoznak ki belőle. A Venom második stáblista utáni jelenete is természetesen csak fokozta még októberben a kedvemet, hogy megnézzem. Az sem volt a szememben hátrány, hogy a szkriptért egy igen tehetséges úriember, bizonyos Phil Lord felelt, akihez producerként csatlakozott állandó alkotótársa, Christopher Miller is.

Pókember pedig amúgy is az egyik kedvenc képregénykarakterem, szóval minden okom megvolt arra, hogy jegyet váltsak a filmre. Az pedig már csak a hab volt a tortán, hogy kiváló kritikákat kapott, sokan a szakértők közül az eddigi legjobb Spider-Man mozinak tartják eme alkotást. Szóval értelemszerűen alig vártam, hogy utánajárhassak, ez tényleg így van-e.

Nos, a helyzet az, hogy tényleg nem tévedtek, hisz az Irány a Pókverzum nagyon is elnyerte a tetszésemet. Gyakorlatilag egy profi módon összerakott és megalkotott munkáról van szó. Én úgy gondolom, hogy a tavalyi Hazatérés mellett holtversenyben tényleg az eddigi legjobb Póki-mozi, méghozzá könnyűszerrel. Persze ez a film nem tartozik bele a Marvel moziverumba, azonban ettől még nem indult hátránnyal.

Maga a képi világ, az animáció a kiváló kategória, amibe még azon személyek sem tudnának belekötni, akik nagyon akarnának. Olyan érzésem volt, hogy élő és mozgó, színes és mozgalmas képregényt látok a vásznon, annak minden pompájával és bájával. Tulajdonképpen az egészben az tetszett a legjobban, hogy szemmel láthatóan olyan emberek készítették, akik ismerik és szeretik Póki izgalmas világát.

Így tehát az tényleg alap, hogy ez az egész egy hatalmas és szívvel megírt szerelmeslevél… gyakorlatilag mindennek, aminek/akinek köze van a hálószövőnkhöz. Van itt ezernyi apróbb utalás, amit igazi csemege lehet a legnagyobb rajongók számára. Persze ezen dolgok mellett azt sem felejtették el, hogy egy kiváló filmbe kell még más is.

Például egy kifejezetten okosan megírt és profi forgatókönyv. Mondjuk Phil Lordtól nem is vártam volna mást, ez az igazság. Tényleg elmondható, hogy a történet jócskán elszakad az eddigi élőszereplős feldolgozásoktól, eme remek univerzum egy újabb arcát megmutatva. Persze azt sem felejtették el, hogy az egésznek legyen tanulsága, egy kis parádés humora, valamint igazán szerethető karakterei. Ezen dolgok összessége miatt egy kiváló élmény ez a mozi.

Azt mondjuk bántam, hogy sehol nem lehetett elcsípni felirattal, hisz adta volna magát a dolog szerintem. Hisz az eredeti változatban igazán nagynevű gárdát sikerült megnyerni maguknak. A főbb karakterek hangját ugyanis többek között Chris Pine, Hailee Steinfeld, Liev Schreiber, Mahershala Ali és Nicolas Cage adják. (Ő amúgy is jó évet zárt tavaly. Pókverzum, Mandy, Mom and Dad. Cage visszatért?)

Összegezve, én mindenképpen úgy gondolom, hogy az Irány a Pókverzum egy kiváló alkotás. Ami egy kicsit nem tetszett, az a zenei része, de igazából még ez sem túlzottan zavar utólag, hisz ezenkívül egy minden elemében vérprofi mozi. Szerethető karakterekkel (SpiderMan Noir és Pókmalac, avagy Peter Pacal, példának okáért, le vagyok nyűgözve teljesen), egy izgalmas cselekménnyel, köszönhetően az okosan megírt forgatókönyvnek. Ja, és közben szerethető minden egyes pillanatában. Az animáció egyenesen zseniális. Minden igazi Póki-rajongónak látnia kell ezt látványos, jópofa és stílusos csodát!

Értékelés:90%

Kedveld az oldalt a Facebookon is!