2019. máj 26.

Szívek királynője (kritika)

írta: Benny Bug
Szívek királynője (kritika)

Az ártatlanság vége.

Anne (Trine Dryholm) és Peter (Magnus Krepper) élete teljesen megváltozik, mikor hozzájuk költözik a férfi tinédzser fia, Gustav (Gustav Lindh). A fiú látszólag elég zűrös életet ér, részben múltbéli események miatt is. Különös vonzalom alakul ki közte és Anne között, s a férjes nőt nem akadályozza meg semmi sem abban, hogy elcsábítsa mostohafiát. Nem érdekli még az sem, hogy ezzel talán mindent elveszíthet, amije eddig megvolt: munkát, férjét és két kislányát.

Nagyon érdekes dolog az, hogy papíron Hollywodd-nak minden adott ahhoz, hogy ott készítsék el a filmművészet legnagyobb csúcstermékeit, de ezzel a lehetőséggel mégsem élnek túl sok esetben. Az álomgyár manapság nagyon kevés igazi drámát készít, ami inkább a független művészfilmes stúdiók (például A24) kiváltsága lett. Hollywood végleg elindult a „látvány maximum, tartalom mellékes” irányvonalon. Nekünk, nézőknek pedig észre kell vennünk, hogy a dráma műfaj új királya Európa lett.

A műfajban már alkottak kiválót a németek (Sötétben), vagy éppen mi, magyarok is (Rossz versek, Napszállta, Testről és lélekről). Ha pedig már európai filmgyártás, nem szabad szó nélkül elmenni a dánok mellett, hisz ők nagyon híresek a kiváló dráma vagy éppen krimi műfajú alkotásaikról: lehet említeni utóbbi kapcsán Az Éjféli játszmát, előbbi esetében pedig minden idők egyik legjobb mozgóképét, A vadászatot. A Szívek királynője is az északiak munkája, s az igényesség látszik is rajta minden szempontból.

A film nem fél tabutémákat döngetni, olyan dolgokkal foglalkozik, amikkel más nem biztos, hogy érdemben merne. Nagyon bátor alkotásról van szó, s nem azért lett a Szívek királynője elkészítve, hogy a nézőt hagyományos értelemben szórakoztassa: sokkal inkább célja az elgondolkoztatás. Biztos vagyok benne, hogy a művészfilmekre fogékonyabb réteg jó darabig nem fogja feledni azt az élményt, amit ez a mozi adott. Nem biztos, hogy ezeket a témákat minden néző gyomra be fogja venni, néhol már egy-egy dialógusa is felkavaró vagy megdöbbentő tud lenni.

Teljesen jogosnak éreztem a 18-as karikát, ezekkel együtt a film éppen annyira explicit, amennyire annak kell lennie. Bátortalansággal nem lehet vádolni a dánokat, a Szívek királynője nem néhol kendőzetlen realitással mutatja be az eseményeket. Nagyon húsba vágó atmoszférával rendelkezik a film: szinte minden egyes pillanatában lehet érezni, hogy itt valami nincs rendben a családban, hogy akármikor történhet valami rossz vagy meghökkentő. Mindezek mellé a karakterek kiváló módon vannak megírva, s egyiküket sem lehet azzal vádolni, hogy tucatfigurák.

A rendezőnő, May el-Toukhy kiválóan végezte el a feladatát. Az alkotás példás, egyedi és kreatív módon van megrendezve, tényleg az első pillanattól az utolsóig igényes. Mivel nagyon komoly témákról értekezik, így a kevésbé tapasztaltak gyomrát könnyen megfekhetik a látottak. Tényleg iszonyúan ütős élményról van szó, egyike azoknak, amikor a látottak még jóval veled vannak azután is, hogy kiléptél a teremből. Elképesztően lassú a film, s igazi pszichológiai hadviselés, ami a bőröm alá kúszott, de úgy, hogy közben hagy időt minden eseménynek. Nem kapkodnak, s legfőképp emiatt a film hamar elérte, hogy magába rántson.

A Szívek királynője nem más, mint egy őszinte, tabudöngető karakterportré. A lényeget a hangulat, a szereplők, valamint a köztük lezajló dialógusok jelentik. Utóbbiak egyébként kiválóan vannak megírva, a forgatókönyvírók minden dicséretet megérdemelnek. Tehát egy kiváló pszichológiai drámáról van szó, de tényleg, ilyen pazar munkát talán csak a dánok tudnak kiadni a kezükből. Annyit azért érdemes hozzátenni, hogy a játékidő mondjuk öt perccel lehetett volna rövidebb. Azonban ez már tényleg nem más, mint szőrszálhasogatás, a filmnek más hibája ugyanis nagyon nincs is.

Remek munkát végeztek a színészek. Egyikük sem egy világsztár, de olyan fantasztikus alakítást nyújtottak itt, hogy azon őszintén meglepődtem. A legkiválóbb Trine Dryholm volt. A színésznő karrierje anno Thomas Vinterberg remek dogma-filmjével, A születésnappal indult be, s a színésznő most is bizonyítja, hogy mennyire tehetséges. Magnus Krepper is minden egyes jelenetében őszinte játékot produkál, ahogy Gustav Lindh is meglepően érett színészi képességéről tesz tanúbizonyságot.

Összegezve, a Szívek királynője ott van az év legfontosabb filmjei között. Egy igazán húsba markoló, feledhetetlen dráma, ami nem fél falakat lebontani, tabukat döngetni. Ehhez hozzátartozik a lassan építkező, de épp ezért működő cselekmény, valamint a kiváló forgatókönyv is. Nem is beszélve a kimagasló erejű színészi alakításokról. 18 alattiaknak azonban tényleg nem ajánlom, igazán alattomos, lassan a bőr alá kúszó lélektani élményről van szó. Ezt a film pedig úgy is eléri, hogy nem thriller, hanem sokkal inkább dráma. A dánok pár évvel A vadászat után ismét bizonyítják, hogy képesek mesteri filmeket készíteni-amik ugyan nagyon kevés emberhez jutnak el sajnos, pedig minden igaz filmkedvelőnek látnia kellene a Szívek királynőjét.

 

Értékelés:90%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

Szólj hozzá

premier dráma 90% Magnus Krepper May el-Toukhy Trine Dryholm Gustav Lindh