Mozinapló

Film | Sorozat | Anime | Manga | Könyv | Videojáték

Aladdin (kritika)
Régi köntös, új Dzsinn.

Aladdin (Mena Massoud) és kismajma kisebb-nagyobb tolvajlásokból próbálnak megélni. A fiú jobban ismeri az utca világát, mint a saját tenyerét. Azonban minden megváltozik, mikor találkozik egy rejtélyes lánnyal, Jázminnal (Naomi Scott)-akiről később kiderül, hogy nem más, mint a hercegnő. Hiába kedvelik nagyon egymást, nem kelhetnek egybe, hisz azt tiltja a törvény, hogy egy hercegnő párja utcagyerek legyen. Talán tud rajtuk segíteni a nagyhatalmú Dzsinn (Will Smith). Azonban a gonosz Jaffar (Marwan Kenzari) is erre a hatalomra áhítozik, s nem is rest bármit megtenni ennek érdekében.

Teljes gőzzel dübörög a Disney „csináljunk a rajzfilmjeinkből élőszereplős újrázást” projektje, ugyanis már korábban debütált a Tim Burton-féle Dumbo, amit a közepes kritikai megítélése ellenére is nagyon megszerettem, valamint érkezik még idén (többek között) az Oroszlánkirály és a Demóna második része is. Addig kell ütni a vasat, míg pénzt termel-gondolja a Disney, s valljuk be, nem tévednek nagyot, hisz általában bőven megtérülő anyagilag a befektetésük. Míg például a fentebb említett Dumbo teljesen új történetet mesélt el, a Barátom, Róbert Gida pedig folytatás volt, addig az Aladdin egy hagyományosabb értelemben vett remake.

Szinte egy az egyben megegyeznek a látottak az 1992-es klasszikussal, ami gyerekkorom egyik meghatározó filmélménye volt. Tehát sok újdonság nincs, ami jó is, meg nem is: ugyan nagyon jól esik hús-vér szereplőkkel is átélni a már ismert és megszeretett kalandot, de azért amit láttam, az már túlságosan is ismerősnek hatott. Ne higgyük azt, hogy az Aladdin lesz a filmművészet új mérföldköve, ugyanakkor teljesíti azt, amiért beültem rá: hibáival együtt is szórakoztatott és elvarázsolt.

Ilyen szempontból tehát nagyon is rendben van Guy Ritchie filmje, több mint rendben. De várjunk, álljunk meg egy szóra! Az a Guy Ritchie, aki olyan fekete humort jócskán tartalmazó gengszterfilmekkel hívta fel magára a figyelmet anno, mint a Blöff vagy a Revolver? Igen, így van, nem olvastátok félre. A rendezést tehát egy igazi brit fenegyerek vállalta magára, s a feladatát tisztességgel ellátta. Mégis, pár pillanatot leszámítva az Aladdin nem igazán egy „gájricsis” termék, legalábbis ha a néző ilyen elvárásokat támaszt a mozival szemben, akkor könnyen érheti csalódás.

De persze gondolni kellett az alacsonyabb korhatárra, meg a fiatalabb nézőkre is. Túl sokat nem kockáztat az Aladdin, nálunk mégis megkapta a 12-es karikát, amit maximum pár picikét ijesztő szekvencia indokolhat csak. Míg az új Dumbó csöppet komor volt, addig az Aladdin éppen annak ellentéte: egy harsány, színes-szagos, gyönyörűen kidolgozott világot tár a néző szeme elé. Látvány szempontjából csillagos ötös kategória, mert jól esett nézni mindvégig.

Sokan előre temették a Will Smith által játszott Dzsinn karakterét. Nos, az tény, hogy a zseniális előd, Robin Williams nyomába nem érhet, de az is, hogy ettől még az új „kék szellemcsávó” is egy szerethető alak, a film központi humorforrása. Ilyen szempontból persze modernizáltak valamit az összképen, hisz a karakterek jelleme egy kicsit más, mint az animációs klasszikusban. Az én két kedvencem a Dzsini és a majom voltak, akik sokszor jobban rivaldafénybe kerültek, mint a címszereplő.

Persze a laza optimizmusával együtt Aladdin is egy kedvelhető eleme a filmnek, hisz tényleg úgy alkották meg a karaktert, hogy legyen szíve, valamint fő motiváció is érthető legyen mindenki számára. Jázminnal sajnos ennyit már nem törődtek, nekem az új élőszereplős verziója egy kicsikét halovány volt, kisugárzás tekintetében még a szolgálólány karaktere is köröket vert rá. Persze ez nyilván csak az én nézőpontom.

Az egyedüli igazán nagy húzónév a stábban Will Smith volt, ki végig nagyon érezte a szerepet: táncol, énekel, osztja a bölcsességeket, vagy éppen kívánságokat vált valóra. Egyértelműen ő volt a mozi csúcspontja, nagyon kellett ide. A címszereplőt játszó Mena Massoud-nak ez az első szerepe, de úgy fest, lazán vette az akadályokat, az legalábbis nem látszott, hogy most kezdte a karrierjét. Naomi Scott is korrekt Jázmin szerepében, arról meg már nem ő tehet, hogy nem írtak hozzá igazán érdekes karaktert.

Összegezve, egészen jó filmélmény az új Aladdin. Ettől még az eredeti klasszikus nyomába sem érhet, de tény, hogy nem volt felesleges elkészíteni. Kis modernizáción átesett, de attól még bőven ismerősek lesznek a látottak. Mindehhez jár egy nem kiemelkedő, de megbízható Guy Ritchie-rendezés, szemkápráztató látvány, valamint egy érdekes főszereplő. Nem az Aladdin a legjobb élőszereplős Disney-újra, viszont nagyon szórakoztató, igazán feel-good hangulató, laza kis filmecske. Néha pedig ennél több nem is kell. Dzsinn és a majom pedig tényleg elviszi a hátán szinte az egészet!

 

Értékelés:70%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr414861872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Mozinapló

Filmajánlók, toplisták, érdekességek írott és videós formában egyaránt! A célom leginkább az, hogy a popkultúra iránti hatalmas szeretetemet és rajongásomat nektek, látogatóknak is át tudjam adni. Tartsatok velem!

Friss topikok

  • AZ A BAJ...HOGY BE SE JÖNNEK: Na most jönnek a "nem is ,mert az izé jobb" típusú kommentek.:) (2021.09.18. 08:30) Mickey Rourke 10 legjobb alakítása
  • doggfather: A tigris és a sárkány találkozása az #mcu-val. A jobb eredetsztorik közé tartozik, és mindenképpen... (2021.09.16. 18:57) Shang-Chi és a Tíz Gyűrű Legendája - kritika
  • doggfather: Az utolsó részig egy nyílegyenes krimi ami csak azért érdekes, mert annyira hétköznapi benne minde... (2021.08.20. 22:31) Easttowni rejtélyek - sorozatkritika
  • doggfather: Keserű dráma a siker, a vágyak pillanatnyiságáról, a kiégésről és annak következményeiről. Nic Cag... (2021.08.20. 22:30) Pig - kritika
  • doggfather: 1. Mennyire kell ötletszegénynek lenni, hogy képesek filmet csinálni egy 10+ éves televíziós dokur... (2021.08.11. 14:40) Jeges pokol - kritika

Bejegyzések

süti beállítások módosítása