2019. ápr 19.

Dragged Across Concrete (kritika)

írta: Benny Bug
Dragged Across Concrete (kritika)

Nyughatatlan zsaruk.

 

Adott két zsaru: Brett Ridgeman (Mel Gibson) sok tapasztalattal rendelkezik, s tudja, hogy ha a helyzet úgy kívánja, akkor nem kell mindenkivel szépen, a törvénynek megfelelően bánni. Társa, Anthony Lurasetti (Vince Vaughn) még energikusabb és fiatalabb, több lendülettel. Bajba kerülnek, mikor az internetre felkerül egy videó, melyben egyértelműen látszik, hogy az ügy során nem úgy bántak az elkövetővel, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Tettük eredménye hat hét felfüggesztés, azonban úgy tervezik, addig sem ülnek a babérjaikon, épp ellenkezőleg: mindenképp folytatják a nyomozást, akár jelvény nélkül is.

A Dragged Across Concrete S. Craig Zahler rendező harmadik nagyjátékfilmje. Az első a Csontok és skalpok volt, majd azt követte a Büntető ököl. Mindkettő nagyon jól sikerült alkotás egyébként: az első egy western, míg a második börtönfilm, de közös jellemzőjük, hogy nagyon jól, fokozatosan építik fel a feszültséget, hogy aztán következzen a finálé, ahol jócskán elszabadulnak az indulatok. Ilyen szempontból a rendező új alkotása is követi ezt az irányvonalat, ennél „Zahleresebb” ugyanis már aligha lehetne.

Sajnos abszolút nem játszották a magyar mozik, ami nem volt éppen egy tökös dolog a forgalmazók részéről. Persze tény, hogy rétegfilmről van szó teljes mértékben, azonban ettől még meg tudta volna találni a közönségét. A játékidő több mint két és fél óra, s abszolút nem egy pörgős moziról van szó: cselekménye lassan, de biztosan csordogál. Nagyjából a játékidő kétharmada kimért alapozással telik, ahol jobban bemutatják a karaktereket, illetve a rendező nagyon ügyesen épít fel három cselekményszálat, amik a fináléban majd természetesen összeérnek.

De kérem szépen, tényleg tessék elhinni, hogy a film nagyrésze nem az akcióról szól. Én ennek azonban örültem, hisz így jutott idő a jellemek ábrázolására is. Nagyon tetszett, hogy a két zsarut sem szentfazéknak ábrázolják, hanem jobban árnyalták őket szerencsére.

Nagyon jól megírt a forgatókönyv, ahogy a dialógusokat is élmény hallgatni. Ami azt illeti, az egész film stílusa nagyon régiiskolás, ami a mai tucat mozgóképdömpingben mindenképp üdítőnek hat. Talán épp ezért nem mertek itthon moziban bevállalni, vagy a hosszú játékidő miatt. Az is tény, hogy nem habkönnyű szórakozásról van szó, sőt.  

Egy kicsit egyébként a tavalyi, zseniálisan sikerült Nyughatatlan özvegyek című alkotás jutott eszembe a filmet látva. Másolásról szó sincs, csak hasonló témákról, hangulatról: ettől még a zsaruk és az özvegyek is a saját egyéni útjukat járják természetesen. A Dragged Across Concrete cselekménye érdekes kérdéseket tesz fel, de már a néző dolga lesz, hogy feldolgozza azokat. Olyan témák kerülnek előtérbe, mint a kapzsiság, a rasszizmus vagy a szabályok megszegése, korrupció.

Már talán ebből is látható, hogy Zahler alkotása nem éppen gyerekbarát, ahogy az előző kettő sem volt az. A finálé egy cseppet vérgőzös, van egy undorító jelenet is (ez már hagyomány a rendezőnél), de az mindenképp elmondható, hogy váratlan és nem lehet kiszámítani, mi fog történni. Így a film hiába használja azt a formulát, amit a rendezőtől már megszokhattunk, mégis újszerűnek hat.

A direktor igazi sztárparádét szedett össze megint. Mel Gibson ismét bizonyítja, hogy megérdemelte a második esélyt Hollywood-tól, hisz nagyon jól hozta az öreg zsarut. Még most is kiváló színész ő, erőteljes stílusából mit sem veszített. De azt is jólesik látni, hogy mostanában Vince Vaughn sem sablonkomédiákban játszik, hanem komolyabb darabokban, s a Büntető ököl után ismét a rendezővel dolgozhatott. Mellékszerepben látható még Jennifer Carpenter, Udo Kier és Don Johnson is, ők sem okoznak csalódást.

Összegezve, szvsz a Dragged Across Concrete egy mesteri filmélmény lett, pazar alakításokkal. Igazán oldschool, miközben fontos témákról szól, politikailag sem mindig korrekt, de zseniális nagyjából az elejétől a végéig. A cselekmény nagy része dialógusokból áll: lassan építkeznek, de a hangulata tényleg profi, a finálé pedig torokszorító és meglepő is. Ezek mellé még ráadás a gyilkosan kacagtató fekete humor és az a tény, hogy ez a film jócskán szembe mer menni a trendekkel, sőt még jól le is köpködi azokat. Azt hiszem, S. Craig Zahler egyike azon rendezőknek, akiknek munkásságára a jövőben nagyon oda kell figyelni. Karrierjének eddigi aránya ugyanis: háromból három remek és egyedi alkotás. Én szóltam. :) 

 

Értékelés:90%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

Szólj hozzá

krimi akció thriller dráma házimozi 90% fekete komédia Mel Gibson Don Johnson Jennifer Carpenter Vince Vaughn Udo Kier S. Craig Zahler