Mozinapló

Film | Sorozat | Anime | Manga | Könyv | Videojáték

Dumbó (kritika)
Tim Burton újra mesél.

1919-ben kezdődik a történet, mikor is Holt Farrier (Colin Farrell) visszatér a cirkuszába és gyermekeihez a háború borzalmai után. Az egyik karját elveszítette a csatatéren, de otthon sem fogadják jó hírek: időközben szeretett felesége is meghalt. Távollétében a cirkuszt Max Medici (Danny DeVito) vezette, aki megvásárolt egy elefántot, ki nemsokkal ezútan egy kis elefántbébinek, Dumbónak adott életet. Az óriási fülekkel rendelkező, repülni is tudó csöppség nem kerüli el V. A. Vandevere üzletember (Michael Keaton) figyelmét sem, aki felajánlja, hogy a kiselefánt szerepeljen legújabb műsorában a csodálatos légtornász Colette Marchant (Eva Green) oldalán. Azonban Vandevere tervei egyáltalán nem tisztességesek, valami sötét dolgot tervezget a háttérben.

A Walt Disney 1941-es klasszikusa mind a mai napig egy szerethető és kedves kis történet, amely cseppet sem vált feledhetővé vagy élvezhetetlenné. Egyike a legnagyszerűbb meséknek, amik valaha készültek, dacára annak, hogy hamarosan már 80 éves lesz. Mostanában sorra készülnek a Disney rajzfilmklasszikusaiból az előszereplős újrázások, az idei évben lesz még Oroszlánkirály és Aladdin, a végtelenül szerethető elefántbébi új kalandja pedig már meg is nézhető a mozikban.

A rendezői székben Tim Burton foglalt helyet, akit az egyik kedvenc direktoromnak tartok. Az ő karrierjében is előfordultak kisebb hullámvölgyek, azonban tény, hogy számos klasszikus (Ollókezű Edward, A nagy hal, Az Álmosvölgy legendája) fűződik az egyik legnagyobb mesélő nevéhez. Burton filmjeiben gyakran tesz meg főkarakternek a társadalom perifériájára került, lenézett, ugyanakkor csupaszív, szerethető alakokat. Ebben a tekintetben a Dumbó is remekül illeszkedik a gazdag életműbe.

Ha nem tudtam volna, hogy ő a rendező, akkor is nagyon hamar ráismertem volna a kézjegyeire. Egy különleges, kedvelhető, de valamilyen szempontból az átlagtól jócskán eltérő főszereplő, kiváló képi világ, groteszk és sötét, de minden pillanatában emberi történet. No meg a remek, egyedi látvány, aminek láttán most is minden igaz Burton-fanatikus elégedetten csettinthet.

 Apropó, álljunk csak meg egy kicsit: sötét történet egy Disney-filmben? Ez komoly? Naná, hogy igen: ez rá a rövid válaszom. Az új Dumbo érezhetően nem a legkisebbeket szólítja meg, világában sem éppen mindig meseszerű: alig ért véget a háború, ott lóg a levegőben a halál és a veszteség szaga, de egyúttal a reményé is.

Burton sok rendezése egyszerre szomorkás és életigenlő, így nem meglepő dolog, hogy a Dumbó is ezek közé tartozik. Persze alapjáraton, cselekménye tartalmaz kedves és aranyos pillanatokat is, így a fiatalabbak is megnézhetik, de azért a nagyon kicsiknek nem feltétlenül ajánlom. Tulajdonképpen, úgy gondolom hogy a "nagyok" is fogják szeretni a filmet, hisz jócskán elgondolkoztató több ponton is eme történet. Egyszerre sötét, aranyos és szomorkás is. Avagy igazán „Burton-os”.

A jelmezek, díszletek is csodásan festenek. Ezekre szükség is volt, hisz a mozi nagy része cirkuszban játszódik, a kreativitás pedig a legtöbbször egyértelműen megfigyelhető, ahogy az igényesség is. Persze a rajzolt eredetitől eltérő cselekmény ellenére a Dumbó nem egy forradalmi alkotás, nem mondanám rá, hogy hibátlan. Pár szálat kicsit jobban is kidolgozhattak volna benne. Persze alapvetően szerettem nagyon, mert ha nem is egy mestermű, de minden pillanatában kedvelhető és hozza azt a szintet, ami miatt egy ilyen alkotásra beül a moziba valaki. Szóval profin összerakott, na.

Muszáj megemlíteni a kis Dumbót, aki a főszereplő, dacára annak, hogy természetesen CGI segítségével alkották meg. Ez abszolút nem látszik rajta egyébként, jól néz ki, ő volt a film egyik fénypontja. Nagyon aranyos, kedves: szerethető minden mozdulata, csetlése-botlása. Persze ettől a hús-vér színészek munkáját sem kell lebecsülni, hisz igazán válogatott névsort láthatunk. Colin Farrell remekül játszott, mostanában karrierje szinte reneszánszát éli, az elmúlt pár évben szinte csak jó alkotásokhoz adta nevét. Michael Keaton is ügyesen hozta a negatív figurát, Danny DeVito pedig egy testhez álló, hozzá illő szerepet kapott. Ott van még Eva Green is, aki végig csodás volt, öröm volt nézni. Dumbóval közös jeleneteik csodásak lettek!

Összegezve, szerettem az új Dumbó-t. Nem biztos, hogy akkora klasszikus lesz, mint az eredeti, de végső soron egy több mint pazar újrázás lett. Cselekménye egyszerre kedves és sötét, így bármelyik korosztály jól szórakozhat eme örökbecsű történeten. Burton kisujjból profit rendezett megint, a kiselefánt pedig végtelenül aranyos, szerethető. Nem is beszélve a sok tehetséges színészről, akik hozzák megbízható formájukat. A Dumbó egy nagyon jóféle, igényes alkotás, így örülök, hogy moziban néztem meg, mert tényleg nagyvászonra való. Tim Burton újra mesél, én pedig elefánfül-méretű vigyorral az arcomon hallgattam végig őt!

 

Értékelés:80%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr9114728527

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Mozinapló

Filmajánlók, toplisták, érdekességek írott és videós formában egyaránt! A célom leginkább az, hogy a popkultúra iránti hatalmas szeretetemet és rajongásomat nektek, látogatóknak is át tudjam adni. Tartsatok velem!

Friss topikok

  • AZ A BAJ...HOGY BE SE JÖNNEK: Na most jönnek a "nem is ,mert az izé jobb" típusú kommentek.:) (2021.09.18. 08:30) Mickey Rourke 10 legjobb alakítása
  • doggfather: A tigris és a sárkány találkozása az #mcu-val. A jobb eredetsztorik közé tartozik, és mindenképpen... (2021.09.16. 18:57) Shang-Chi és a Tíz Gyűrű Legendája - kritika
  • doggfather: Az utolsó részig egy nyílegyenes krimi ami csak azért érdekes, mert annyira hétköznapi benne minde... (2021.08.20. 22:31) Easttowni rejtélyek - sorozatkritika
  • doggfather: Keserű dráma a siker, a vágyak pillanatnyiságáról, a kiégésről és annak következményeiről. Nic Cag... (2021.08.20. 22:30) Pig - kritika
  • doggfather: 1. Mennyire kell ötletszegénynek lenni, hogy képesek filmet csinálni egy 10+ éves televíziós dokur... (2021.08.11. 14:40) Jeges pokol - kritika

Bejegyzések

süti beállítások módosítása