2019. már 21.

Colette (kritika)

írta: Benny Bug
Colette (kritika)

A szellemírónő.

Franciaország az 1800-as évek végén. Colette (Keira Knightley) nagyon jó írónő, ám tehetségét mégsem tudja teljes egészében úgy kamatoztatni, ahogy azt szeretné. Művei megjelennek, a nép hamar rá is kap az általa megálmodott történetekre. Azonban a férje (Dominic West) nevén adják ki a könyveket, így Colette végig megmarad egyfajta szellemírónak. Nélküle a művei nem is létezhetnének- ám a sikert már csak a háttérből nézheti végig.

A Colette igaz történetet dolgoz fel. Az utóbbi években nagyon megsokszorozódtak az erős női alakokat felvonultató filmek (pl. Wonder Woman), ezek sorába pedig beleillik ez az alkotás is. Szinte az egészet Budapesten forgatták, fővárosunk Párizst „játszotta”. Érdekes módon, ennek ellenére a hazai bemutató egészen eddig váratott magára.

S hogy megérte-e a várakozás? A Colette nem találja fel a spanyolviaszt, nem újítja meg a filmnyelvet egyáltalán. Sőt, igazság szerint a története lehet hogy örökérvényű, de egyben egy olyan dolog is, amit előtte már nem is egyszer láthattunk. (Elég csak Tim Burton pár évvel ezelőtti Nagy szemek című alkotására gondolni.) Azonban attól, hogy újszerű ötletek nem tartalmaz, még lehet valami korrektül összerakott kis alkotás.

Wash Westmoreland (Megmaradt Alice-nek) rendező új filmje pedig éppen ilyen. Habár nem lehet rá azt mondani, hogy korszakos mestermű, azonban egy olyan alkotás, amit legalább a hibái ellenére is volt értelem elkészíteni. Persze sokhelyütt az ismert klisék láthatóak, úgy mint a főhősnő lelki világának és fokozatos „öntudatra” ébredésének ábrázolása. Alapvetően jól megírt moziról van szó, a dialógusok például kifejezetten kellemesek lettek.

Igen, a párizsi jeleneteket valóban Budapesten vették fel, azonban ez egyáltalán nem látszik rajta. Jók lettek a kosztümök, tényleg igényesen vannak megtervezve. A hangulattal valóban nincs semmi gond, még a pezsgő francia főváros és a jóval nyugodtabb vidéki élet közti különbségek is érdekesen lettek ábrázolva. A képi világ is tetszetős a maga visszafogott stílusosságával. Lehet, hogy ezeréves sablonokat követ, de a film kívül talán nem is lehetne szebb, jobb.

Hozzá kell tenni, hogy belül sem éppen rossz azért. Inkább a pozitív irányba billenik nálam ebben az esetben a mérleg, még ha bőven nem is hibák nélküli alkotásról van szó. Mindazonáltal tény, hogy Colette karaktere van annyira egyedi és szerethető, hogy megérje az időt a róla szóló mozira áldozni. A férje sem volt éppen egy unalmas karakter, a kettejük közt lévő dialógusok pedig mindig tartogatnak valami érzelmet: hol kedvességet, hol dühöt, hol megvetést. Vagy éppen mindezek elegyét.

Főleg az elején, még egy kis fanyar humor is jutott az egészbe, ami szerintem mindenképp egy érdekes megoldás volt, hogy ezt is bevállalták. Személy szerint én abszolút díjaztam. Azért abba is érdekes belegondolni, hogyan alakult volna Colette élete, ha mondjuk napjainkban él és alkot. Mert biztosan nem úgy, ahogy akkor.

Keira Knightley egészen csodálatos volt ebben a szerepben. Remek munkát végzett itt, s közben az érzelmek széles skáláját volt képes megjeleníteni, végig hitelesen. Dominic West is igencsak kitett magáért, hűvösen számító karakterét stílusosan játszotta el. Kicsit úgy nézett egyébként ki, mint egy Ethan Hawke és Hercule Poirot hasonmás. :)

Összegezve, a Colette egy érdekes és szerethető film. Ugyanakkor azt sem tagadom, hogy nem tökéletes, a legkiválóbb klasszikusok között pedig joggal nem lesz ott a helye. Egy több mint korrektül elkészített mozi, sablonos cselekménnyel, amit ennek ellenére is élveztem. Nem kell csodát várni, de annál inkább egy egészen összeszedett filmet. Kinightley és West remek alakítása miatt pedig tényleg megér egy próbát. Nem kimagasló, viszont legalább határozottan kellemes élmény.

 

Értékelés:70%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

Szólj hozzá

premier életrajzi dráma történelmi romantikus kosztümös 70% Dominic West Keira Knightley Wash Westmoreland