Két királynő (kritika)
2019. február 25. írta: Benny Bug

Két királynő (kritika)

Harc a trónért.

 

Stuart Mária (Saoirse Ronan) 16 évesen lesz francia királyné, azonban nem sokkal később, 18 esztendősen már meg is özvegyül. Ahelyett, hogy a könny élet reményében új férjet választana magának, inkább elhatározza, hogy visszatér Skóciába, szülőföldjére, ama reményben, hogy trónját visszaszerezi. Ám ekkoriban az országot I. Erzsébet (Margot Robbie) uralja, aki nem akarja átengedni a hatalmat. Megkezdődik tehát a harc, s valószínű hogy a győztes jutalma a trón lesz, a vesztesé pedig halál.

A Két királynő bizonyos Josie Rourke első rendezése. (A hölgynek semmi köze a névrokonságon kívül Mickey Rourke színészhez.) Azt kell mondjam, eme történelmi alkotáson azért meg is látszik, hogy nem egy rutinos ember keze alatt készült el. Vannak direktorok, akik már első munkájukkal valami több mint egyedit alkotnak meglepő módon. Rourke azonban nincsen közöttük. Kellemes és a szemnek élvezetes filmet hozott létre, de klasszikus soha nem lesz belőle.

Persze kár volna azt gondolni, hogy a Két királynő rossz vagy élvezhetetlen film, mert nem az. Ha választani kéne minden áron, hogy pozitív vagy negatív irányba billen inkább az a bizonyos mérleg, akkor inkább az előbbit mondanám. Erős korrekt kategóriáról van szó, amiben a tényeket szépen mondják fel, ezen a téren nincs hiányérzet, de az igazi áttörés szinte végig hiányzik belőle.

 

Pedig adott egy gyönyörű, érdekes történelmi környezet, két érdekes személyiség párharcával egyetemben. Szerencse, hogy a kusztümök, ruhák az elsőtől az utolsóig remekül festenek, ahogy a díszletek is igényesek. A karakterek ábrázolása azonban már egy érdekesebb dolog.

Ugyanis a két főbb karakter, a királynők érdekesen vannak ábrázolva, de saját keretük közül nem gyakran tudnak kilépni. Mária az elszánt, fiatal kora ellenére bátor és erős a legtöbbször, míg Erzsébet mindenáron a hatalmát akarja megtartani, s ezért nem riad vissza aljas dolgoktól sem. A mellékszereplők viszont egytől egyig olyan sablonosak, hogy alig hittem el. A férfiak a bunkók és gonoszak, a nők intrikával vagy pletykával töltik minden percüket, ja és rettentő alattomos mindenki.

Elhiszem én, hogy ez valahogy így lehetett a valóságban is anno, azt viszont már alig, hogy nem lehetett volna ezt eredetibben. Mivel az alkotás mindkét királynőről szól, így sajnos azt sem lehet mondani, hogy túlságosan megismerhetnénk őket külön-külön. Persze a hangulat sokat ment az alkotáson, azt nagyjából sikerült is eltalálniuk. Túl sok meglepő csavarra ne tessék számítani, az események szépen csordogálnak egyikből másikba, de konkrét meglepetés nélkül.

 

Ha összevetem a másik történelmi kosztümös filmmel, A kedvenccel, akkor úgy gondolom, hogy Roruke alkotásának nincs esélye Lanthimos rendkívül eredeti művével szemben. Míg az egy minden elemében újszerű és rettentő szórakoztató, addig a Két királynő egy kívül több mint szép, belül inkább erős közepes filmecske.

Viszont a színészek nagyon is elemükben voltak. Miattuk bőven volt értelme elkészíteni a Két királynőt. Saoirse Ronan, a fiatalabb generáció egyik legjobbja most is kiváló minden egyes jelentében. Félelmetes már-már, hogy mennyire ügyes a csaj. Ahogy Margot Robbie is, aki sorra kapja a jobbnál jobb szerepeket, s ebben is nagyon ott volt. A két színésznő nagyjelenete a vége felé pedig abszolút telitalálat, egyfajta kárpótlás az azelőtti nem túl eredeti dolgokért. Mellékszerepben fellelhető Guy Pearce is, aki szintén nem volt rossz, de ez ettől még joggal a két hölgy filmje.

Összegezve, a Két királynő pontosan mondja fel az eseményeket, kívül csodálatos, mind a tájak, tárgyak és ruhák tekintetében is. Belül már fedezhetők fel benne hibák, amiket ki kellett volna küszöbölni, ahogy az is észrevehető, hogy elsőfilmes direktor keze munkája. Persze annak egyáltalán nem rossz, sőt, élvezhető is, csak sajnos vannak hiányosságok. Hála az égnek a két színésznő nagyon beleélte magát a szerepbe, zseniálisat alakítva. Ahogy egyetlen közös jelenetük is több mint remek. Mily ironikus, hogy a történelmileg többnyire pontos alkotás legjobb jelenete éppen ez, a nagy találkozása, ami valójában soha nem történt meg, hisz a két királynő soha nem is találkozott egymással.

 

Értékelés:70%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr7314654279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.