Mozinapló

Film | Sorozat | Anime | Manga | Könyv | Videojáték

Lőpor turmix - kritika
Jó véresen, kellő stílussal tálalva

Lerágott toposz, ugyanakkor el kell ismerni, hogy az akciófilm műfajában manapság nehéz újat vagy egyáltalán izgalmasat mondani. Nem lehetetlen feladat, azonban jócskán kell hozzá képzelőerő és kreativitás. Úgy tűnt, hogy Navot Papushado képes lehet rá: legutóbbi filmjéért ugyan 2013-ig kell visszamennünk az időben, azonban igencsak megéri. A Csúnya, gonosz bácsik Tarantino személyes kedvence volt az adott esztendőben, az fura, fekete komédiába oltott groteszk thriller pedig látszólag egy újabb különleges rendezői életút első fontosabb állomásának tűnt.

Ezúttal már semmit nem bíztak a véletlenre, a Lőpor turmix ugyanis ismert színésznők közreműködésével készült el. Ekkora előnyből, egy kreatív emberrel a direktori székben joggal reménykedhettünk hát abban, hogy újabb különlegesen elvont mozis utazásban lehet részünk. Nos, a Lőpor turmix nem egy rossz film, azonban ezúttal a készítőket már sokkal jobban érdekelte a külső, mintsem a mögötte található belső értékek.

Sam (Karen Gillan) egy bűnszervezetnek dolgozik. Éppen úgy, mint az anyja, aki már 15 éve magára hagyta. Az aranyos, ártatlannak látszó külső mögött azonban egy igazi gyilkológép bújik meg, aki parancsra bárkit eltesz láb alól. Egy megbízás azonban nagyon balul sül el, Sam pedig az őt addig foglalkoztató szervezet halálosztóival kénytelen szembeszállni, miközben egy ártatlan kislány is a nyakába szakad...

A Lőpor turmix látszólag tökéletes alapot ad egy groteszk humorral átitatott akciófilmhez, hiába áll csupa olyan elemből, ami már 20-30 évvel ezelőtt sem lehetett volna eredetiség vádjával illetni. Ahhoz azonban, hogy egy fekete komédiaként operáljon, nem kellenek soha nem látott megoldások, hisz a fentebb már emlegetett Tarantino a legjobb példa arra, hogy értő kezekben az egyszerű is lehet újszerű vagy legalább friss.

Papushado azonban képtelen arra, hogy megfelelő mértékben adagolja az arányokat. Ami előzőleg görcsölés nélkül ment neki, abba ezúttal kicsikét beletört a bicskája. Nagyon remélem, hogy nem a producerek fogtak vissza egy alapvetően tehetséges alkotót, de sajnos kijelenteni nem merném, sokszor láttunk már példát arra, hogy a kreativitás szikráját is kiölni igyekeznek egy alapvetően ígéretes produkcióból.

 A Lőpor turmix hangvétele elég komolytalan, néhol már-már enyhébb zsánerparódiába hajlik - ez abszolút nem volna gond, azonban a közben többször beiktatott fapados drámázás nagyon nem működik és a film egységességét is sikeresen megtöri. Időben dönteni kellett volna afelől, hogy most akkor fejjel megyünk a falnak és közben még magunkon is jóízűen röhögünk egyet, vagy összetett(ebb) jellemmel bíró bérgyilkos-karaktereket ábrázolunk. A kettő együtt nem működik, itt legalábbis biztosan nem.

Karen Gillan Hollywood egyik legizgalmasabb feltörekvő színésznője, itt például bárkit meggyőz arról, hogy az egyik pillanatban még egy kislányt védelmező nővér-pótlék, a következőben azonban már egy kegyetlen és számító bérgyilkos, aki laza természetességgel veri le a túlerőben lévő ellent. Persze egy kis segítség még neki sem árthat, mellékszerepben pedig csupa ismert és kedvelt színésznőt láthatunk több-kevesebb ideig a vásznon (például Lena Heady, Michelle Yeoh vagy Carla Gugino).

Egy ilyen filmben a John Wick-párhuzamot valameddig lehet ugyan tagadni, de nem érdemes. Titkos szervezet, aki háttérből irányítja az eseményeket, miközben a főszereplő maga felér egy kisebb egyszemélyes hadsereggel - ismerős dolgok, nemde? Jótól puskázni persze nem halálos bűn, a Lőpor turmix pedig végső soron nem is nagyon próbál tagadni, elismeri saját gyökereit. A rendezés egyébiránt tartogat érdekes momentumokat és a fényképezés is izgalmas a maga különös-különc színeivel és megoldásaival.

 

Végszó:

 

Talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha kijelentem: a Lőpor turmix legnagyobb erőssége az akciózásban rejlik. Mi több: mindent feláldoz a stílus és az adok-kapok oltárán. Az pedig annak rendje és módja szerint annyira véres és kegyetlen, amennyire csak lehetséges. Legjobb pillanatai épp azok, amikor izomból hagyja magát sodródni az árral és közben megpróbál igazán túltolt, kreatívan elszállt és humoros élményt szállítani. Karakterépítés és esetlen dráma terén nem a legélesebb kés a fiókban, R-rated akciófilmként viszont hozza azt, ami elegendő egy laza, vibe-os hétvégi estéhez. Egyébként meg láttunk már ezer rosszabbat és jobbat egyaránt.

 

 

 

HA TETSZETT A  CIKK ÉS A JÖVŐBEN SEM SZERETNÉL LEMARADNI A HASONLÓ DOLGOKRÓL, IRATKOZZ FEL YOUTUBE-CSATORNÁMRA ÉS NYOMJ EGY KEDVELÉST FACEBOOK-OLDALAMRA!

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr6316668714

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Mozinapló

Filmajánlók, toplisták, érdekességek írott és videós formában egyaránt! A célom leginkább az, hogy a popkultúra iránti hatalmas szeretetemet és rajongásomat nektek, látogatóknak is át tudjam adni. Tartsatok velem!

Friss topikok

Bejegyzések

süti beállítások módosítása