Már jó pár éve eltelt azóta, hogy először láttam A vadászat című remekművet. Saját, személyes filmes toplistámban ugyanis bérelt helye van az örökös top 10-ben, a Még egy kört mindenkinek pedig megint összehozta a Thomas Vinterberg – Mads Mikkelsen párost, hogy ismét megmutassák a világnak, mire képesek.

A történet négy barátról szól, akik ugyanabban a középiskolában tanítanak. Nem most zajlik életük fénykora: családi helyzetük minimum problémás, a diákok nem tisztelik őket és kevés örömük akad a mindennapokban. Az egyikük érdekes teóriával áll elő: folyamatosan egy bizonyos szinten kell tartaniuk a véralkohol-szintjüket, egyfajta kísérletképpen. Az ártatlan mókának induló projekt aztán hamarosan teljesen más irányt vesz, a többit pedig megtudhatják a filmből.

A Még egy kört mindenkinek rendkívül jól felépített film. A könnyednek látszó cselekmény alatt szinte minden emberi érzést megtalálhatunk benne: szomorúságot, melankóliát, elkeseredettséget vagy éppen életigenlést. Olyan, mint egy érzelmi hullámvasút, ahol soha nem lehetünk biztosak abban, hogy a következő jelenet mit kínál majd.

A film egyúttal érdekes kísérletet mutat be magának a nézőnek is. Az alkohol olyan dolog, amit egy bizonyos életkor felett már mindenki megtapasztalt az életben. Egyszerre gyógyszer és méreg, a mozi pedig erre tökéletes érzékkel világít rá: megmutatja az alkoholfogyasztás mindkét oldalát, annyira realisztikusan, amennyire csak lehetséges. Egyszerre földöntúli gyönyör és a visszakapott fiatalság, mégis ott van benne a bukás lehetősége, vagy épp a függőség kialakulásának veszélye.

Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a filmben látható humor igencsak frappáns és működőképes. Az adott jelenet mindig épp annyira veszi magát komolyan, amennyire szükség van rá. Az identitás-válságban lévő négy tanárban pedig bárki megtalálhatja egy kicsit saját magát is, függetlenül attól, hogy hány éves, vagy hogy magához az alkoholhoz milyen viszony fűzi.

Vinterberg mindig rólunk, emberekről mesél, de úgy, hogy közben ragaszkodik a realizmushoz. Kicsit úgy éreztem, hogy a Még egy kört mindenkinek egyszerre óda a szent nedűhöz, de egyúttal figyelmeztető üzenet is: ha túlzásba visszük, abból jó nem sülhet ki. A cél voltaképp az, hogy megtaláljuk a tökéletes egyensúlyt, amit a rendező is sikerrel vett, hisz alkotása ennél egységesebb már nehezen lehetne.

Mads Mikkelsen tipikusan az a színész, akire szükségünk van. Mindig és mindenkor. Savanyúbb lenne tőle a mozivilág, és sokkal-sokkal kevesebb. Ha nem lenne, hát komolyan ki kéne találni. Nem tudom megérteni: ez a szerep nem ért egy Oscar-jelölést? Hogy lehetséges ez? Van szeme az Akadémiának, ha pedig igen, akkor miért nem használják arra, hogy lássanak? Alakítása hibátlan és ez egyébként az egész stábról elmondható.

Sajnos a film elkészültét egy fájdalmas tragédia is szegélyezte. A forgatás negyedik napján autóbalesetben elhunyt a rendező lánya, aki Mikkelsen lányát játszotta volna. Hatalmas nagy tisztelet jár Vinterberg-nek, hogy ennek ellenére leforgatta az egész filmet, de úgy, hogy az közben érzelmes, csordultig van erővel és még aktuális is.

Végszó:

A Még egy kört mindenkinek elképesztően koherens alkotás, ami egyszerre beszél az alkoholfogyasztás előnyeiről és annak elrettentő hatásairól. A humor is piszkosul működik, a főbb karakterek gyarlóságuk ellenére szerethetőek, hisz élő-lélegző emberek benyomását keltik, nem előre megírt sablonok. Érzelmek széles skálájával játszadozik, az utolsó pár perc pedig maga a tökéletesség. Abban ugyanis benne van minden, amiért rajongok a filmekért: minden életigenlés, jókedv, reményteliség és boldogság, ami tökéletes lezárása egy tökéletes mozinak. Nézzétek meg és hagyjátok, hogy részeg mosolyt varázsoljon az arcotokra!

HA TETSZETT A VIDEO / CIKK ÉS A JÖVŐBEN SEM SZERETNÉL LEMARADNI A HASONLÓ DOLGOKRÓL, IRATKOZZ FEL YOUTUBE-CSATORNÁMRA ÉS NYOMJ EGY KEDVELÉST FACEBOOK-OLDALAMRA!