2021. jún 22.

A nomádok földje - kritika

írta: Benny Bug
A nomádok földje - kritika

Nincs otthona, mégis hazatalált

Nem túl gyakran fordul elő, hogy a legjobb film kategóriában Oscar-díjjal jutalmazott mozit csak a gála után tekinthetjük meg először nagyvásznon, A nomádok földje hazai bemutatójára azonban értelemszerű okok miatt mégis a díjátadó után került sor. Chloé Zao három Oscar-díjas rendezését azonban akkor is tűkön ülve vártam volna, ha az összes rangos díjátadót nagy ívben megkerüli. Hogy mi az ok? Inkább ki: Frances McDormand.

Miután láttám a színésznő lehengerlő alakítását a Három óriásplakát Ebbing határában című klassz moziban, nem is lehetett kérdés: mindent néznem kell, amiben ő játszik, lehetőleg vásznon. Persze A nomádok földje alapfelállása mindenhogy eredeti, hisz főszereplőjének egy hatvanas éveiben járó nőt tesz meg, aki a világválság során mindenét elveszíti és egyedül marad. Nomád életmódra adja a fejét, egyetlen hű társa az országút marad, miközben azért mindenhol otthagy magából pár kellemes emléket - no meg a viszontlátás ígéretét.

A legérdekesebb, hogy a film nem rendelkezik "konkrét" A-ból B-be tartó cselekménnyel. A mindennapokat ábrázolja a maguk teljesen őszinte valójában, ahogy azok a való életben is történnek. Kicsikét dokumentumfilm-vibe az egész, hisz olyan hatása van, mintha Zhao zugiban fogott volna egy kamerát, hogy lefilmezze a nomád életmódot élő emberek mindennapi életét mindenféle felesleges sallang nélkül.

Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy a filmben több szereplő sem igazi színész - hanem olyan személyek, akik tényleg ezt az életformát gyakorolják hosszabb-rövidebb ideje, így jelenlétük a vászon nem érződik színjátszásnak, jóval inkább őszinte kitárulkozásnAK mindennapi életükkel kapcsolatban. Az életszerűség tehát A nomádok földje legnagyobb erénye, ami apró történések sokaságával teremti meg saját egyéni hangját.

Lassú, borongós és meditatív utazásról van szó, ami minket, nézőket is arra sarkall, hogy átgondoljuk életünk során meghatározott értékrendünket és rájöjjünk, mik azok a dolgok, amikre valóban számítanak - mégha a felszínen azok láthatatlanok is maradnak. Kifejezetten kevés a dialógus, mégis olyan élményről van szó, ami kevés szóval is sokat tud mondani. Mi több, ha hallatja hangját, akkor sem unalomig ismert klisékkel fáraszt minket.

A rendezés nagyon határozott, mégis letisztult. Mint egy gyönyörű képekkel operáló természetfilmet, a maguk egyszerűsége miatt csodaszép tájakkal, ahol valóban a háborítatlan természet az úr. A film minden ilyen pillanatot már-már intim közelségbe hoz és belső utazásra invitálja nézőit: az már csak és kizárólag rajtunk múlik, hogy mennyire állunk készen egy ilyen jellegű élményre, ami szembemegy a moziban vetített filmek döntő többségének arculatával.

A nomádok földje nagyon nem fog tetszeni, ha képtelen vagy átadni magad az általa nyújtott egyszerű, mégis különleges élménynek. Szépen bánik az érzelmekkel, soha nem mond túl sokat, azonban túl keveset sem. Van egy határozott elképzelése, amihez mindvégig tartja magát - erről az útról pedig semmiáron nem hajlandó letérni, ahogy főszereplőnk sem hagyja el a mindent összekötő országutat túl hosszú ideig.

Frances McDormand pedig annyira belebújt saját karakterébe, amennyire arra csak nagyon kevesek képesek. Ha nem tudom ki ő, simán elhiszem, hogy egy valódi nomádot látok, nem pedig egy színészt, aki éppen szerepet játszik. Alakítása egyszerű, szép és letisztult, mellette pedig remekül asszisztál a mindig megbízható karakterszínésznek bizonyuló David Strathairn is.

 

Végszó:

 

A nomádok földje egyszerű, mégis átélhető film egy olyan főhősnővel a középpontban, akinek állandó társa csak az országút. Ahogy egy ponton meg is jegyszi: lehet, hogy háztalan, de biztosan nem hajléktalan/hontalan. Mindenhol otthonra talál, mindeközben pedig arra is képes, hogy magából átadjon egy apró szeletkét. Ha nem bánod, ha egy film csendben kísérletezik veled és közben átadja a mindennapok boldog-keserű hétköznapiságát, akkor A nomádok földje bizony jó eséllyel tetszeni fog. Szép film: megérintett, magával ragadott és közben nem keveset adott. Hogy legyen miből szemezgetni az úton a következő találkozásig...

 

 

HA TETSZETT A  CIKK ÉS A JÖVŐBEN SEM SZERETNÉL LEMARADNI A HASONLÓ DOLGOKRÓL, IRATKOZZ FEL YOUTUBE-CSATORNÁMRA ÉS NYOMJ EGY KEDVELÉST FACEBOOK-OLDALAMRA!

 

 

Szólj hozzá

premier dráma Frances McDormand David Strathairn Chloe Zhao