Több okból is nagyon vártam az Egy igazán dühös ember című filmet. Természetesen leginkább azért, mert 16 évvel a Revolver után Jason Statham és Guy Ritchie ismét egyesítette erejét, hogy megmutassa, miben is rejlik egy igazán jó mozi. A két brit fenegyerek még nem küldött rossz közös filmet a vászonra, igaz: egy kicsit féltem, ugyanis egy újabb remake-ről van szó, méghozzá egy kevésbé ismert spanyol film, A pénzszállító adta az alapot.

Mindig örülök annak, ha egy újrafeldolgozás tényleg ütős tud lenni, mert legtöbbször csak az amerikai közönség számára készülnek, akik nem hajlandóak a mozikban külföldi filmeket nézni, mivel azok feliratosak. A film megtekintése után azonban nyugodt szívvel mondhatom, aggodalmam elhamarkodott volt: az Egy igazán dühös ember ugyanis hosszú évek óta a legjobb Statham-film, ami láttam. Pedig higgyetek nekem, megvolt nagyjából az összes.

A történet főszereplője a kopasz akciósztár által játszott rejtélyes férfi, aki egy készpénzszállító társaságnak dolgozik. Ez természetesen nem egy álommunka, mivel a pénz szállítása során állandóan veszélyben vannak. A látszólag nyugodt férfi azonban teljesen más arcát mutatja, mikor egy alkalommal rablók támadják meg őket, ő azonban látszólag túlzottan könnyedén bánik el velük...

Engedjétek meg, hogy egy árva szóval se nyilatkozzak többet a cselekményről. Hogy miért? Mert nagyon egyben van és meglepetéseket is szép számmal tartogat. Fogalmam sincs, hogy mennyire követi a spanyol eredetit - mivel azt nem láttam- , annyit azonban gond nélkül kijelenthetek, hogy egy olyan remake-ről van szó, ami mindenképpen érdemes a figyelemre. Az előzetest viszont inkább ne nézzétek meg, ha eddig se tettéket!

Több okból is ezt tanácsolom mindenkinek, ugyanis a trailer egy átlagos akciózás benyomását kelti, holott az Egy igazán dühös ember sokkal inkább tudható be egy lassan építkező, slowburn thrillernek, jól rendezett akciószekvenciákkal. Nem egy hagyományos Guy Ritchie-filmről van szó mindazonáltal, hisz a rendezőre jellemző humorbomba, dialóguskavalkád és kattant karakterek itt nincsenek jelen.

Nem, Ritchie ezúttal teljesen más úton járt és elkészítette karrierje eddigi legnyomasztóbb rendezését. Az első pillanattól kezdve olyan feszültség járja át a képsorokat, hogy az még a műfaj edzettebb veteránjait is elégedett csettintgetésre sarkallja. A végeredmény pedig annyira kemény, annyira szikár, hogy ebben az esetben még a szokásosan "gájricsis" elemeket sem hiányoltam.

Ettől eltekintve is kár tagadni, hogy a cselekményvezetés a többféle nézőpont/szemszög ellenére is a megszokott elemekből épül fel és az Egy igazán dühös ember nehezen tudna bármi olyat mutatni, amit korábban ne láttunk volna. Mégis azt kell mondanom, ebben az esetben ez sem probléma! A már meglévő, jól bejáratott elemeket ugyanis akkora hozzáértéssel és magabiztossággal építi fel, hogy abba nehezen lehetne belekötni.

Kedvelem Jason Statham-et, mégis úgy tartom, hogy viszonylag kevés rendező tudja maximálisan kihasználni a benne lévő potenciált. Az a problémám, hogy a legtöbben nem írnak neki karaktert. Igen, ő Statham, aki szépen legyak mindenkit (is), ugyanakkor ennél több rejlik benne. Karakterét egyszerű célok vezérlik, Ritchie mégis átélhetően és megalapozottan vezeti főszereplőjét, mi több: sikerült megtalálni az arany középutat. Statham tényleg félelmetes, mindenre elszánt egyszemélyes hadsereg benyomását kelti, ugyanakkor rajta is fognak a golyók, ő is vérzik, nem lett belőle szuperhős vagy halhatatlan.

Végszó:

Nem fogok hazudni, az Egy igazán dühös ember az év egyik legváratlanabb filmélményét szolgáltatta eddig. A végére veszít erejéből, ugyanakkor végeláthatatlan akció és legyőzhetetlen Statham helyett végre minden kliséje ellenére is csavaros történetet, elképesztően jól felépített atmoszférát és klassz zenei aláfestést kapunk. Persze főszereplőnket sem kell félteni, ugyanis nem lennék senki helyében, aki útjába áll, ha egyszer elindul, hogy célját beteljesítse. Ritchie elérte, hogy Statham épp sebezhetősége miatt legyen elképesztően félelmetes: mint az űzött vad, aki hiába kapott már eleget, mégsem pihenhet addig, míg van benne szufla. Megnézése több mint javasolt, a két angol fenegyerek ugyanis elérte, hogy a zsanér kedvelői ne távozzanak igazán dühös ember módjára a vetítés után. Komáltam, na.

HA TETSZETT A  CIKK/VIDEO ÉS A JÖVŐBEN SEM SZERETNÉL LEMARADNI A HASONLÓ DOLGOKRÓL, IRATKOZZ FEL YOUTUBE-CSATORNÁMRA ÉS NYOMJ EGY KEDVELÉST FACEBOOK-OLDALAMRA!