A Fűrész első része a bemutató óta eltelt több mint 15 év óta jogosan lett a műfaj egyik meghatározó darabja. James Wan alacsony büdzséből készült debütáló rendezése bizonyította, hogy nem kell vaskos költségvetés, ha egyszer alkotója határozott elképzelésekkel rendelkezik. A Fűrész maga volt egy kamara-thrillerbe oltott rémálom, a befejezés pedig gondoskodott az állejtős fordulatról. Sajnos a filmből franchise lett és a stúdió évi fejőstehenévé vált, amiről minden egyes Halloween alkalmából újabb rókabőrt húztak le.

Így ment ez a hetedik részig, mikor hosszú évekig pihenőre küldték a szériát. 2017-ben azonban megérkezett az Újra játékban alcímű folytatás, ami a gödör legaljának bizonyult. Úgy tűnt, innen már tényleg nincs visszatérés, dicstelen véget ért a Kirakós gyilkos története. Derült égből villámcsapásként érkezett a hír, hogy a magának komikusként hírnevet szerző Chris Rock azon ügyködik, hogy reboot-olja a szériát és egészen új vizekre evezzen egyúttal.

Vegyes érzések keringtek bennem ezzel kapcsolatban. Egyrészt, Rock egész tehetséges stand-up komikus, másrészt színésznek már nem kikezdhetetlen. Az Adam Sandler-gittegylet állandó tagjaként sejthetjük, milyen filmekhez adta nevét az évek során. Ugyanakkor, szemmel láthatóan ki akar törni ebből a skatulyából, elég csak a Fargo-sorozatban nyújtott teljesítményére gondolni.

A történet időrendben az előző részek után játszódik, azok ismerete azonban nem szükségszerű hozzá. Rejtélyes gyilkos tűnik fel a színen, aki zsarukat szemel ki magának. Látszólag az eredeti Kirakós gyilkost majmolja, hisz ugyanúgy halálos próbatételek elé állítja leendő áldozatait. Zeke nyomozó (Chris Rock) mindent megtesz, hogy kézre kerítse a szadista gyilkost, ám az látszólag mindig egy lépéssel előtte jár...

A Spirál megosztó fogadtatásban részesült, annyit azonban el kell ismerni, hogy ismerős manírjai ellenére is más utat jár, mint az előzőek. Tulajdonképpen ugyanazt a formulát használja, mégis másnak érződik. Egy horrort minimálisan tartalmazó, zsarufilmbe oltott thriller lett belőle, ami minden erejével azon van, hogy legalább a szegény ember Hetedik-jének tekintsük.

A nagyvárosi, koszos-mocskos-rozsdás, lélektelen atmoszféra ábrázolása meglepően jól megy a filmnek. Pedig a rendezői székbe az a Darren Lynn Bousman került, aki korábban már a 2.-3.-4. részt is ledirigálta. Nagyon tudtam értékelni, hogy az úriember ezúttal alaposan visszább vett a videoklipszerű, rángatózó kameramozgásból, ami már korábban is iszonyúan idegesítő volt.

A Spirál nem kimondottan egy jó film: fordulatait messziről lehet látni, klisékből építkezik és története sem tartogat semmi meglepőt azok számára, akik már láttak életükben három témabeli filmet. Ugyanakkor, most jöjjön az a bizonyos "de"! Mindezek ellenére sem tudtam haragudni rá, ugyanis van benne valami, ami ebből a franchise-ból nagyjából a harmadik rész után végleg kiveszett: méghozzá az igyekezet, hogy kihozzanak belőle valamit, ami mer eltávolodni az előző részek szappanoperába hajló időhúzásától.

A Spirál tartogat pár korrekt csapdát, ezek számából azonban visszavettek, így nem tolnak minden ötödik percben újabbat a néző orra elé. Olyan érzésem volt, hogy a film megpróbált kevesebb brutalitást alkalmazni. Nem kell félni, ezúttal is lesz, hogy legszívesebben oda sem néznénk a vásznon zajló borzalmakra, azonban mégsem éreztem annyira öncélúnak, mint sok korábbi epizódban.

Magam is meglepődtem, mindazonáltal Chris Rock alakítása teljesen korrekt. Én tényleg értékelem azt, hogy mer kilépni az eddigi karrierjét nagyban jellemző olcsó komédia-vonulatból és végre más műfajokban is ki meri próbálni magát. Még az sem ördögtől való gondolat, hogy van érzéke hozzá. Samuel L. Jackson pedig tényleg az a színész, akit egy kisebb mellékszerepben is bármikor szívesen látok, mert ezúttal sem fogta vissza magát.

Végszó:

A Spirál: Fűrész hagyatéka jól ismert elemekre épülő zsarudráma-thriller hibrid, pár horrorba hajló jelenettel. Brutális, de nem annyira, hogy túlzottan kiverje azt a bizonyos biztosítékot, a készítők inkább a lélektelen, nagyvárosi atmoszféra megteremtésére helyezték a hangsúlyt. Kicsit erősebb, határozottabb kézjegyekkel az év komolyabb meglepetése lehetett volna, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy így sem sikerült rosszul. Sajnos a vége göcsörtösen a folytatást készíti elő, ugyanakkor ettől függetlenül sem az a nézhetetlen fércmű, aminek sokan titulálják. Az igyekezet legalább megvolt, így máris többet tud nyújtani, mint bármi, ami a harmadik rész után történt a sorozattal.

HA TETSZETT A  CIKK ÉS A JÖVŐBEN SEM SZERETNÉL LEMARADNI A HASONLÓ DOLGOKRÓL, IRATKOZZ FEL YOUTUBE-CSATORNÁMRA ÉS NYOMJ EGY KEDVELÉST FACEBOOK-OLDALAMRA!