Az igazság - kritika
2020. augusztus 29. írta: Benny Bug

Az igazság - kritika

A megbocsátás kapujában

 

Ma egy kifejezetten különleges filmről lesz szó, ami nem más, mint Az igazság.

Nem tudom, mennyien ismeritek Hirokazu Koreeda rendezőt, aki korábban már szerzett magának némi hírnevet, hisz előző munkája, ami Shoplifters címre hallgat, az Oscaron a Legjobb idegen nyelvű film díjáért versenyzett, a Golden Globe-on pedig győzedelmeskedett ugyanezen kategóriában.

Koreeda-nak így pedig arra is lehetősége nyílt, hogy ismertebb nemzetközi színészekkel dolgozhasson, Az igazság pedig a rangos Velencei filmfesztiválon debütálhatott tavaly augusztusban, azóta pedig több országban is bemutatkozott a vásznon.

Sajnos azonban hazánk nem tartozik közéjük. A forgalmazó tavaly ugyan jelezte Facebook oldalán, hogy tervezik bemutatni a filmet februárban, de végül erre nem került sor.  Megkeresésemet nem látták arra érdemes, hogy akár két szóval is válaszoljanak. Úgyhogy mindegy, mehet az ügy az X-akták közé, majd Mulder megoldja…

Jó, végül bemutatták, de nem sértődtem volna meg, ha írnak vissza egy sort. :D 

Adott egy idősödő színésznő, aki igazán népszerűnek számít mind a mai napig. Publikálni készül önéletrajzi regényét, közben azonban családostól megérkezik Amerikában élő lánya. A dolgok egy ideig rendben mennek, azonban az évek során felgyülemlett kisebb-nagyobb feszültségek, elfojtott érzések és ki nem mondott gondolatok lassan a felszínre törnek, ahogy egyre több időt töltenek együtt. Lehetséges, hogy sok dolog nem is úgy történt, azt megírta?

Filmünk műfaja egyértelműen dráma, habár a könnyebben fogyasztható kategóriába tartozik. Nekem az életszerűség volt az egészben a legszimpatikusabb, Az igazság is azon mozik közé tartozik ugyanis, amelyek bizonyítják, hogy lehet filmet forgatni szuperhősök, non-stop akció vagy éppen trágár nyelvezet nélkül is.

A főbb karakterek kifejezetten összetett személyiségek és igencsak tetszett, hogy kivétel nélkül mindegyikükkel könnyen lehet szimpatizálni. A cselekmény során rendkívül fontos szerep jut elejtett félmondatoknak, elsőre tán jelentéktelennek tűnő gesztusoknak, apró érintéseknek.

Sőt, végre egy film, amihez mertek erős és egyedülálló forgatókönyvet írni: ha a megtekintés mellett döntesz, akkor javaslom, hogy figyelj minden egyes mondatra, hisz sosem tudhatod majd, melyiknek lesz a későbbiekben kifejezetten fontos szerepe.

Az igazság emellett egyfajta játékosabb barangolás a családi kapcsolatok könnyen bonyolultnak látható labirintusában, ehhez pedig nagyon is kapóra jönnek a csodabogár szereplők, akiket nyugodtan lehet egyéniségeknek nevezni, ugyanis szemmel láthatóan megalkuvást nem ismerően fura, de éppen ezért szerethető figurák.

Vegyük hozzá még, hogy az egész gyakorlatilag egy óda a filmgyártáshoz. Ilyen szempontból könnyen Tarantino-mester Volt egyszer egy Hollywod-jához tudnám hasonlítani. Persze itt nincsenek hippik vagy Brad Pitt, a világ legjobb sofőrje, viszont Az igazság kiválóan tiszteleg a francia filmipar előtt: érdemes figyelni az egész szerkezetét, a felbukkanó zenéket, magát az alaphangulatot és stílust, ami körbelengi az egész alkotást.  

Catherine Deneuve és Juliette Binoche mindketten vérbeli francia színésznők, akik érzékeny, széles érzelmi skálán mozgó alakításukkal bizonyítják, hogy náluk jobbat keresve sem találhattak volna a szerepre. Ethan Hawke alakítása pedig nagyon szépen belesimul az egészbe, a színészen ugyanis látszik: módfelett élvezte, hogy egy újabb kihívást nyújtó szerepben remekelhet, sokaszorra is bizonyítva, rá minden fronton lehet számítani.

Az igazság érezhetően nem olyan mozi, amit mindenkinek tetszeni fog: magas minőség ide vagy oda, sajnos van egy olyan érzésem, hogy rétegfilmként fog bevonulni a történelembe. Ha csak a kikapcsolódás miatt nézel filmeket és nem is akarsz kiszakadni a Hollywood-i termékek által nyújtott sodrásból, akkor nem neked szól. Azonban, ha szeretnél látni egy életszagú, bájosan ártatlan és humoros, minden szempontból szívvel-lélekkel összerakott, kiváló színészi alakításokkal előadott drámát, mindenképp vágj bele! Ítéletem így 9 pont: jómagam imádtam minden pillanatát, azt sem tartom túlzónak kijelenteni, hogy az elmúlt időszak egyik legjobb filmje.

 

Ha tetszett, akkor nyomj egy kedvelést FB-oldalamra és iratkozz fel az oldal hivatalos YT-csatornájára!

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr2615637774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.