Két testvér (Dan Stevens és Jeremy Allen White) barátnőikkel (Allison Brie, Sheila Vand) kibérelnek egy impozáns, ám mindentől messze eső tengerparti nyaralót, hogy ott töltsenek el egy nyugodt hétvégét kutyájuk és némi fű társaságában. A „házmester” azonban nagyon furcsán és ellenszenvesen viselkedik, hamarosan pedig furcsa dolgok kezdenek történni velük…

Ezer meg egy horror és thriller létezik, amely hasonló alapfelütéssel kezd, de közülük csak nagyon kevés képes arra, hogy akár egy kicsit is kiemelkedjen a klisék táborából. Szerencsére azonban a főként színészként tevékenykedő Dave Franco vette a fáradtságot, hogy ne ugyanazt a történetet forgassa le, amit már előtte annyian. Nem, a The Rental nem találja fel a spanyolviaszt, ez tény. Mégis nagyon elégedett vagyok vele!

Hogy miért? Erre könnyű a válasz: Franco annyira jó érzékkel sorakoztatja fel az ismert hozzávalókat, hogy az a néző számára ne hasson unalmasnak. Ha brutális, kegyetlen és vértől fröcsögő horrort szeretnél látni, ne erre essen a választásod. Lassan bontakozik ki a cselekmény, ami nem fél pazar módon felépíteni annak karaktereit és az atmoszférát egyaránt.

Végig ott van a levegőben az a jól ismert „itt hamarosan valami iszonyú rossz fog történni” feeling, ennek ellenére a természetfeletti elemeket és entitásokat ezúttal teljes egészében kihagyják a képből. Tényleg nincs 5 percenként a néző arcába nyomott jumpscare, helyette viszont van egy meglepően erős drámai szál, ami miatt a filmre nem lehet rásütni, hogy ostoba gyilok-slasher volna.

Olyan fontos témákat pedzegetnek, mint a párkapcsolati problémák, a másik irányában tanúsított bizalom kérdése vagy a rasszizmus – mielőtt utóbbit hallva fáradtan sóhajtanátok egyet, fontos megjegyeznem, hogy ez utóbbi dolog nem telepszik rá a film egészére, mégis meglepően okosan van bemutatva. Úgy gondolom, semmiképp nem azért került bele, mert az manapság trendi vagy éppen mert sokan élnek vele, jól illeszkedik az összhatásba.

A képi világ a maga visszafogott stílusában nagyon átjött, kihasználták az egyhelyszínes történetben rejlő lehetőségeket. A másfél óra éppen ideális volt: nem éreztem, hogy a látottak unalomba fulladnak, jutott elég idő a hangulatra, a karakterekre és az alapok megteremtésére egyaránt. Az első óra nagyon lassaú és tényleg hagy teret mindennek, hogy aztán az utolsó harmad során tényleg elszabaduljanak azok a bizonyos indulatok.

Akkor fogod igazán szeretni a filmet, ha nem várod el, hogy mindenre választ kapj és nem okoz gondot, ha magadnak kell összeraknod a cselekmény egyes részeit. Nagyon tetszett benne a titokzatosság, úgy gondolom, 2020-ban nem kell mindent a néző szájába rágni ahhoz, hogy élvezetes élménnyel gazdagodjunk. Az utolsó harmad persze így is kiszolgálja a horror élményre vágyókat, de ízléstelenül gusztustalanná egy pillanatig sem válik.

Remek színészgárda gyűlt itt össze, kérem szépen! Dan Stevens napjaink egyik legmegbízhatóbb karakterszínésze, alap hogy most is hozza, amit kell. Jeremy Allen White már a Shameless óta az egyik kedvencem, itt pedig végre egy jó filmben kapott lehetőséget – élt is vele. Allison Brie is megérdemli a dicséretet – a színésznő egyébként a rendező kedvese, de nem hinném, hogy emiatt került be a stábba, végső soron engem nagyon meggyőzött ő is.

Összegezve a dolgokat, a The Rental egy jó film. A főképp vígjátékokban játszó Dave Franco bizonyítja, hogy megy neki a rendezés, nem is akárhogy. Tulajdonképpen, azt sem bánnám, ha maradna ezen a vonalon, van tehetsége hozzá. Remekül felépített az egész, foglalkoznak a karakterekkel, aktualitása is akad, témája pedig úgy mond sokat, hogy közben nem érződik szájbarágósnak. Kár volna tagadni, hogy mindezek ismert sémákra épülnek, mégis: ez a film piszkosul jólesett a sok unalmas, ötlettelen horror-thriller tengerében. Ha szeretnél látni a műfajban egy okos és igényes filmet, akkor tudok estére egy jó programot. 10/8 kijár neki, James Franco és a színészek most nagyon odatették magukat!