Ha tetszett a video vagy a cikk, támogasd munkásságomat egy feliratkozással! 

Sziasztok! Ma az Ava című filmről lesz szó, ami egyben az első igazi premier a mozik újranyitása óta. Méghozzá annyira, hogy – tessék megkapaszkodni – hazánkon kívül még egy országban sem vetítik, Amerikában például csak szeptember végétől lesz látható. De érdemes-e miatta újra moziba menni? Mindjárt mondom azt is!

A történet dióhéjban annyi, hogy egy profi bérgyilkosnőt kényszerpihenőre küldenek egy balul elsült misszió után. Ő pedig fogja metal-bandás pólóját és hazatér, hogy rendbe hozza kapcsolatát beteg anyjával és Dakota Johnson-hasonmás testvérével. Ám közben a szervezet azon munkálkodik, hogy eltegyék őt láb alól, szóval rövidesen elkezdődik a műfajban már megszokott hajsza, minek útját hullák jelzik.

Sablonos? A francba is, ne tagadjuk, hogy az! Méghozzá nem is kicsit. Megmondom őszintén már az elején, az Ava nem egy olyan film, amit a cselekményéért fogunk szeretni. Ha láttál már úgy három akciófilmet eddig, akkor kis túlzással ezt is láttad már. Meglepetést garantáltan nem fog, ahogy túl sok eredetiségről sem tesz tanúbizonyságot.

Viszont tegyük azért hozzá: az akciójelenetek jól lettek felépítve, egyértelműen a film erősségei közé tartoznak. Dinamikusak, épp addig tartanak, ameddig kell és egyébként elég jól is néznek ki. Erre pedig nagy szükség is van, mivel a történetben helyett kapott egy „családi drámás”-szál is, ami fogalmazzunk úgy, hogy nem éppen a legerősebb tőr abban a bizonyos bérgyilkosfiókban.

Ne értsetek félre, nagyon szeretem, ha egy akció-thriller mer karaktert építeni, összetett jellemeket ábrázolni. De ha valahol ez az egész annyira erőltetett és sekélyes, mint itt, akkor inkább hagyni kéne az egészet és szabadjára engedni a csihi-puhit.

 Sokan felhozták egyébként, hogy az Ava hasonlít a John Wick-re, amit én itt most csak annyival egészítenék ki, hogy abban a főszereplő és a kutya kapcsolata sokkal összetettebb volt, mint itt bármelyik két karakter viszonya, ami már sok mindet elárul.

A dialógusok elmennek, nem túl emlékezetesek, de nem is okoznak fizikai fájdalmat. A rendezés elfogadható és minőségileg nem szeretnék túlzottan belekötni, de ilyen szempontból sem fogjuk az év legjobbjai között emlegetni. A rendezői székben egyébként Tate Taylor foglalt helyet, kinek nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a Lány a vonaton vagy A segítség.

A produkció nagy szerencséje, hogy tehetséges színészeket sikerült megnyerni hozzá, akik emelik annak minőségét. Jessica Chastain tehetségéről számtalanszor tett már tanúbizonyságot: itt nem éppen drámai képességeire volt szükség, de ha már a látványra mentek, akkor soha rosszabbat. Van itt még nekünk John Malkovich és felnőttfilm-bajszos Colin Farrell egyaránt – utóbbi kettő összecsapása egyébként a film egyik legjobb pillanata volt számomra: jó kis zsigeri bunyó volt, izgalmasan tálalva.

Összegezve a dolgokat: az Ava korrekt film, de attól nem kell félni, hogy évek múlva is csillogó szemmel emlegetjük. Amit a műfajtól elvár a néző, azt nagyjából hozza is, de túl sokat ne várjunk tőle. Igazodik a júliusban bemutatott „nádszálvékony csaj legyak egy kisebb hadsereget”-tematikához, hisz itt volt tavaly a Luc Besson-féle Anna, két éve pedig az Atomszőke. Utóbbi minőségéhez a szememben nem ér fel ugyan, de egy nyári estén ideális kikapcsolódás lehet, főleg ha a karantén alatt már megnéztétek a Netlfix összes tartalmát kétszer. 10/6.5 pont éppen ideális rá: ha már elvonási tüneteid vannak és elég egy erős közepes popcorn-film, akkor hajrá – de abban az esetben se kell szeppukut végrehajtanod, ha esetleg kimarad az életedből.

Ha tetszett és a jövőben sem szeretnél lemaradni a hasonló dolgokról, iratkozz fel YouTube-csatornámra és nyomj egy kedvelést Facebook-oldalamra!