Már évek óta zajlik az első világháború. Két fiatal, brit katonát egy nagyon fontos, de szinte lehetetlen küldetéssel bíznak meg: át kell hatolniuk az ellenséges vonalakon és egy fontos üzenetet kell átadniuk, ami alapjaiban változtathatja meg az események alakulását. A tét nem csak 1600 ember élete, de köztük van az egyikük testvére is. Útnak indulnak, hogy szembenézzenek a borzalmakkal, amik rájuk várnak…

Mindig nagy öröm, ha olyan alkotás kerül mozikba, amely az első világháború idejében játszódik, hisz ezzel a korszakkal elég keveset foglalkozott eddig a filmvilág, holott számtalan lehetőség volna benne. Sam Mendes új rendezése azonban épp a történelem ezen időszakába kalauzolja el a nézőt. Az 1917 egy rendkívül ambiciózus vállalás, olyan fajta, melyre eddig túl sok példa még nem akadt. Ilyen keretek között legalábbis nem igazán.

A moziról tudni kell, hogy nagyon kevés vágást tartalmaz, még 30-at sem. Azonban úgy rakták össze az egészet, hogy a néző minden eseményt egy nagy, folyamatos egésznek érezzen. Gyakorlatilag sok részét egyben kellett leforgatniuk, hibázni pedig nem lehetett, hisz akkor mehetett a „kukába” minden, amit előtte lefilmeztek. Úgy kell elképzelni, mint a dominót: ha akár csak egy elem is rossz irányba, vagy nem a megfelelő módon „dőlt”, kezdhették újra az egészet.

Tehát az egészen elképesztő dolog, hogy mégis sikerült elkészíteniük az 1917-et. Mondanom sem kell, hogy technikai értelemben egy hatalmas nagy mérföldkőről van szó, ilyen téren abszolút sokáig fogjuk még emlegetni. Amit Mendes és csapata véghez vitt a mozi által, az több mint csodálatos és tisztelendő dolog. Ehhez pedig azt is nyugodtan tegyük hozzá, hogy az adott kort tökéletesen keltik életre. Minden koszos lövészárok, ruha és egyéb dolog annyira a helyén van, amennyire csak lehet.

A rendezés is első osztályú kategória egyébként. Nagyon látszik az egészen, hogy hozzáértő, profi és tapasztalt filmkészítők rakták össze, akiknek vérében van a profizmus. Az 1917 gyakorlatilag felfogható egy hosszabb „betekintésnek” is az első világégés poklába: mi, nézők ott vagyunk a főbb karakterekkel úgy két óra erejéig, nagyon könnyű beleélni magunkat a látottakba. Sőt, a közepe felé még egy nagyon nem várt eseményre is futotta egyébként.

Maga a cselekmény nem több, mint egy „A-ból B-be” tartó hosszú menetelés, azonban Mendes igyekezett megfogni a dolgok lényegét, nem is sikertelenül. Az egyszerűség és minimalizmus tulajdonképpen még jót is tett az alkotásnak, sőt tán azt is mondhatom, ezek adták az igazi erejét. A karaktereket túlzottan nem fogjuk megismerni, de még így is egész könnyedén lehet majd rokonszenvezni velük, ami nem éppen egy kis szó.

Szerintem az 1917 két részre osztható. Van, hogy belerántja a nézőt a dolgok sűrűjébe, s olyan feszült és nyugtalanító, hogy azt bármelyik horror megirigyelhetné. Meg van, amikor lassabb, csendesebb és egészen melankolikus. A szép, emberibb jelenetek valahogy jól megférnek egymás mellett a háború poklával és kínjaival. Nem semmi, ahogy két ennyire különböző dolgot hoztak az alkotók úgymond közös „nevezőre”.

A két főszereplő, Dean-Charles Chapman és George McKay fiatalok még, nem annyira ismert arcok. Azonban úgy gondolom, ez rövidesen meg fog változni, itt legalábbis meglehetősen jól játszottak. Rövidebb időre, mellékszerepben pedig olyan nagyobb nevek tűnnek fel, mint Colin Firth, Mark Strong vagy éppen Benedict Cumberbatch.

Összegezve, az 1917 határozottan egy remek háborús film. Az pedig tényleg örömteli, hogy végre az első világégés áll a középpontban, mert jóval kevesebb alkotás foglalkozik vele, mint a másodikkal. A nem túl összetett történet, vagy az átlagosabb karakterek ellenére is igazi moziélményről van szó, melyet a lehető legnagyobb vásznon ajánlok megtekinteni. Technikailag annyyira zseniális, hogy azt alig lehet szavakkal kifejezni, de szerencsére filmnek sem éppen utolsó az 1917. Egy bátor, monumentális és ambiciózus vállalás, amibe szerencsére nem tört bele Sam Mendes bicskája. Ja, majd elfelejtettem: az operatőri munka zseniális kategória. Roger Deakins továbbra is egy zseni. Nézzétek meg, mert bizonyos szempontból, a hibák ellenére is egy nagy filmes mérföldkőről van szó!