Film | Sorozat | Anime | Manga | Könyv | Videojáték

Az átok háza (kritika)

Átok rája?

2020. január 05. - Bogár Bence

A gyilkos átok elért Amerikába is. Egy rendőrnő (Andrea Riseborough) is kapcsolatba kerül vele, ahogy újonnan megismert, tapasztaltabb kollégája (Demián Bichir) szintén. Az egész egy elátkozott múlttal bíró házra vezethető vissza, ahol sok évvel ezelőtt brutális gyilkosság történt – s azóta nem sok jóra számíthat az, aki oda bemerészkedik. A gyilkos legenda végére kell járniuk, ha meg akarják óvni saját, valamint szeretteik életét is…

Takashi Shimizu 2002-es filmje számos folytatás mellett két évvel később egy hervasztóan gyenge amerikai remaket is kapott, amely később egy egész trilógiává duzzadt. Eme új alkotás eredetileg egy totális reboot lett volna, végül azonban úgy döntöttek, hogy nem tekintik meg nem történtnek az eddigieket, hisz a cselekmény azokkal párhuzamos időben fut nagyjából, csak éppen totálisan más helyszínen.

 Jó előjel volt, hogy a projekt mögé beállt producerként a horrorguru Sam Raimi, a rendezői széket pedig az Anyám szeme című művészfilmmel már sikeresen bizonyító Nicolas Pesce foglalhatta el. Hogy maga a film hogy sikerült végső soron? Nos, nem lett annyira rossz, azt mindenképp le kell szögezni, mindazonáltal nem is feltétlenül a műfaj azon darabja, melyet mindenkinek kivétel nélkül látnia kellene. Az összhatás végső soron elég felemás.

Kezdjük a pozitív dolgokkal! Az egész filmen látszik, hogy nem egy kontár készítette, egyértelműen igényesen van megrendezve. Szép a képi világ, ahogy a hangulat is egészen megfelelő, érezhetőek a j-horroros gyökerek is, ami szerintem mindenképp egy remek dolog. Némiképp látszik, hogy Pesce az artfilmek világából érkezett, hisz az első egy óra inkább a rejtélyek fokozatos adagolásával telik, egészen jó módon.

Sajnos az összképbe már akkor is belerondított egy-egy totálisan kiszámítható, de annál hangosabb jumpscare. Csak azt nem értem, hogy minek kellettek? Nem hiszem, hogy bárki is komolyan tudná venni, aki életében már látott úgy három horrort. De mindegy is, hisz a történet maga érdekfeszítő, a három idősík miatt még figyelni is kell, ráadásul az érdeklődést is fenn tudja tartani. A karakterek sajnos a kelleténél kicsivel sablonosabbak, de még velük is lehet valamennyire szimpatizálni, ami azt illeti.

No és akkor mi történt az utolsó félórában? Minden mennyiségű klisé és abszolút nem váratlan ijesztegetés. Nem tudom ép ésszel felfogni, hogy ugyanaz az ember készített a végét, mint aki az első 60 percet. Egyszerűen akkora különbség van a kettő minőségében, hogy abba jobb bele se gondolni. Szerény véleményem az, hogy a stúdió nem engedhette úgy igazán kiteljesedni a direktort: sajnos várható volt, hogy ilyen szempontból nem lesznek bátrak.

Főleg a lezárásra is értem ezt, hisz az abszolút gyáva és egy kicsit sem meglepő. Persze biztos azért kellett ez így, mert elegendő bevétel esetében majd jön a folytatás. De nem lett volna jobb hagyni, hogy a rendező úgy mesélje el a történetet, ahogy azt ő akarja? Hát a Sony szerint sajnos nem. Mondjuk a film mentségére szóljon, hogy legalább a magasabb, R-korhatárt bevállalták, ami azért mindenképp ad az egésznek egy kevés valódi horroros-érzetet. Legalább ilyen téren nem választották a „könnyebb” utat.

A színészek egyike sem nyújt Oscar-gyanús alakítást, de a műfajhoz képest az ő teljesítményük teljesen rendben van. Andrea Riseborough (Mandy) teljesen korrekt végig, Demián Bichir pedig jól hozza a kiégett zsaru karakterét. Kisebb szerepben feltűnik még John Cho (Keresés), illetve a horrorfilmek már szinte állandó „kelléke”, Lin Shaye is tiszteletét teszi a vásznon.

Összegezve, Az átok háza nem lett rossz film, mégis úgy érzem, hogy ennél több is lett volna benne. Nem csalódás igazából, sőt még jobb is, mint a nagyon cudar híre, mindenesetre nem lesz az a horror, melyre még hosszú évek múlva is emlékezni fogunk. Az atmoszféra, rendezés és a történet egészen jó, viszont az utolsó 30 percre, illetve a rendkívül kínos befejezésre nincs bocsánat. Jobb lenne, ha a Pescehez hasonló, különleges rendezőket nem fognák vissza, mert Az átok házából lehetett volna valami nagyon különleges is. Azért a mozi javára szóljon, hogy a 2004-es változtatnál még mindig sokkal jobban sikerült. Arra viszont tovább kell várni, hogy igazán király Átok-film készüljön. Mondjuk egy Guillermo del Toro, Ari Aster vagy esetleg Robert Eggers-féle verziót nagyon szívesen megnéznék!

 

 

 

Értékelés:60%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr2115395026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.