Film | Sorozat | Anime | Manga | Könyv | Videojáték

Házassági történet (kritika)

Szerelem után, válás előtt.

2019. december 02. - Bogár Bence

A színésznő Nicole (Scarlett Johansson) és férje, a rendező Charlie (Adam Driver) elég régóta házasok. Mégis, eljutnak arra a pontra, mikor rájönnek, hogy el kell válniuk. Eleinte azt hiszik, minden simán fog menni – a lehetőségekhez képest – de mégis nagyon hamar kiderül, hogy tévedtek. Mindkettejük egyre inkább ellenségként kezd tekinteni a másikra, ami számos kellemetlen szituációt hoz magával. Azonban ezt természetesen a fiuk is megérzi, aki talán semmi mást nem szeretne, csak azt hogy a szülei kibéküljenek…

Az ír mellett a Házassági történet (avagy Marriage Story) is egy olyan Netflix-film, melyeket a streamingszolgáltató rövidebb ideig mozikban is enged játszani. Nem titkoltan azért, mert komoly Oscar-esélyesekről van itt szó, aminek pedig alapfeltétele, hogy az adott alkotás a gyöngyvásznat is megjárja. Eme film is nagyon pozitív kritikai visszhanggal bír, s megmondom nektek, hogy abszolút nem is alaptalanul.

A rendezőnk nem más, mint Noah Baumbach, aki korábban már bizonyított többször is, elég csak a huszonévesek mindennapjait és kétségeit bemutató alkotására (Frances Ha) gondolni, vagy ott van legutóbbi (szintén Netflixes) munkája, a The Meyerowitz Stories: ez is egy kiváló darab, ráadásként Bamumbach sok év után ismét előhozta Adam Sandlerből a nagybetűs színészt. De minőség tekintetében nem marad el tőlük a Házassági történet sem, sőt!

Az egész olyan alapos és életszagú, hogy kis híján azt hittem, egy dokumentumfilmet nézek. Hogy a stáb „beköltözött” egy válóban lévő pár életébe, s ott felvettek mindent, ami történik. Mert úgy hiszem, ennél realisztikusabb talán már sehogy nem lehetetett volna a végeredmény. Rendezőnk pedig remekül adagolja az egyes hozzávalókat, így filmje minden tekintetben különleges mozinak számít, melyhez fogható sajnos manapság nem túl sok készül.

Arra azért tessék számítani, hogy érzelmileg eléggé a földbe fog döngölni az alkotás a nagyjából 130 perces játékideje alatt. Van az egészben nagyon kevés, erősen finom és tényleg hatásos humor is, de egyébként sokkal inkább beszélhetünk drámáról. Aki vevő az egyszerű, mindennapi történetekre, nem éppen átlagos módon tálalva, minden bizonnyal nagyra fogja értékelni az itt látottakat. Tényleg elképesztő filmes teljesítményről van szó!

A dolog zenei része is nagyon szép, éppen az adott jelenethez illő. Inkább visszafogott, de gyakorlatilag épp azért működik. Maga a film is sokáig ilyen, de a kitörés a karakterek részéről mégsem várat magára az örökkévalóságig. Két csúcspontot is fel tudnék idézni, az egyik az ügyvédes, a másik pedig a veszekedős jelenet. Ha jobban belegondolok, arra jutok, hogy még hosszú évek múlva is az évtized legemlékezetesebb jelenetei között fogjuk őket számon tartani.

Eddigre már mindkét főszereplőnk eljut arra a pontra, hogy bármit megtenne a „győzelemért”. Egész egyszerűen fájt hallgatni őket, hogy mivé fajulhat az egykori szerelem: hogy két ember, aki nem is oly rég még nagyon szerette egymást, hirtelen a pokol legmélyebb bugyrába kívánja a másikat. Higgyétek el, ezekre a részekre nem vagytok felkészülve lelkileg. Az egészhez pedig rendkívül profin megírt, rendkívül alapos és pazar forgatókönyv társul.

Adam Driver és Scarlett Johansson mindketten nagy színészek, amit pedig itt játszanak, az mindenképp ott van karrierjük három legjobb alakítása között. Egész egyszerűen alaposak, természetesek, hibátlanok. Nincs egy fél rossz pillanatuk sem. Mellékszerepben szintén hozta az elvárhatót Laura Dern, valamint Ray Liottát is jó volt egy olyan alkotásban látni végre, ami méltó a tehetségéhez.

Összegezve, a Házassági történet minden szempontból az év egyik legkülönlegesebb moziélménye. A Netflix-logó ne tévesszen meg, ha csak tehetitek, nagyvászon érdemes megnézni, hisz igazi moziról van szó. Az egész egyszerre szép, emberi, megható és nagyon fájdalmas. Néha elmosolyodtam, volt hogy annyira erőteljes volt az adott rész, hogy odanézni is alig tudtam, míg máskor a visszafogottság, a csend vált az adott pillanat előnyévé. A Marriage Story nem az a film, ami folyamatos gyomrosokkal bombáz, hanem sokkal inkább már az első pillanatokban megragadja a szívet, s a bő kétórás játékidő alatt folyamatosan morzsolja azt apró darabokra. De hogy kíméletlenül megteszi, az egyszer biztos…

 

 

 

Értékelés:90%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr1315335378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.