Mozinapló

Film | Sorozat | Anime | Manga | Könyv | Videojáték

Az aszfalt királyai (kritika)
Elvitték pár körre az amerikai álmot.

 

Nehéz helyzetbe kerül a Ford a Ferrarival szemben. Talán már azt hiszik, a rivális előnye behozhatatlan. Ekkor lép be a képbe két különös figura, akik talán megoldást jelenthetnek erre a problémára. Carroll Shelby autótervező (Matt Damon) és a rendkívül bátor versenyző, Ken Miles (Christian Bale) mindenüket felteszik a győzelemre, miközben megpróbálnak megépíteni egy forradalmi versenyautót, amivel a Ford talán győzedelmeskedhet a Ferrari felett.

Őszinte leszek veletek: nagyjából soha az életben nem voltam egy „kocsibolond”, az autóversenyzős adások pedig a legtöbbször inkább idegesítenek. Ha nem is a világ végéig, de a szomszéd szobáig simán el lehet velük szerény személyemet üldözni. Hogy akkor miért is váltottam jegyet Az aszfalt királyaira gondolkodás nélkül? Egyrészt ott van a fentebb már említett két főszereplő, másrészt James Mangold rendező személye is.

Az utóbbi úriember az évek során olyan filmekkel bizonyított egyébként, mint A nyughatatlan, Logan vagy éppen a Copland. Tehát mondhatjuk, annak ellenére is bíztam a filmben, hogy maga az alaptémája nem túlzottan áll közel hozzám. Hogy csalódtam-e végső soron? Nem, éppen ellenkezőleg! Ezt pedig nagyon jólesik leírni most, ugyanis az eredetileg Ford V Ferrari címre hallgató alkotás egy pazar moziélmény lett.

Meglepően hamar behúzott az egész hangulata, ugyanis nem arra mentek rá, hogy egy újabb látványos, de üres szemetet hozzanak létre. Nem félreérteni, szép ez a film kívül is, minden a helyén van tényleg, azonban mégis inkább szól a szívhez, mint a szemhez. Nagyon tudtam ezt értékelni, ugyanis inkább van szó egy drámáról, mintsem sportfilmről. A két fő karakterrel nagyon könnyen lehet szimpatizálni egyébként, több okból is.

Mindketten esendő, hús-vér emberek, sőt egyfajta magányos "cowboyok". Azt teszik, amit tenni szeretnének, meg amit a szívük diktál. A szabályok számukra csak sokadlagos dolgok, hisz a legfontosabb nekik, hogy elérjék a céljukat, bármi áron. Mondhatjuk, hogy az amerikai álmot kergetik mindvégig, közben pedig szeretnék megtalálni önmagukat is valahol útközben. Mindkét fő karakter kiválóan megírt, emberi: nagyon bírtam őket.

Tulajdonképpen, az egész alkotás felfogható egy érzelmi hullámvasútnak is. Hihetetlen, hogy ugyan többször is ott vannak azok a fránya klisék, mégis belesimulnak a nagy egészbe. Nem szúrnak szemet, sőt szinte egyáltalán nem is zavaróak. Az aszfalt királyai nyílt lapokkal játszik, s így ad a nézőknek egy igazán nem mindennapi, oldschool élményt. Miért van manapság az ilyenekből ennyire kevés, kérdem én?

A versenyeket egyébként igazi élet-halál harcként ábrázolják, egyfajta halálos „balettként”, ahol minden egyes apró gondolatnak vagy éppen mozzanatnak fontos szerepe és helye van. Egyszerre feszültek és végtelenül precízek is. Külön érdemes figyelni a lezárást, hisz nem törekedtek a cukormázas happy endre, amire nincs is szükség. Így kerek egész az élmény. Nagy vasakarat kell ahhoz, hogy ne hullajtsunk el ekkor pár férfias könnycseppet. Pedig ha valaki ilyet mondott volna a vetítés előtt, azt hiszem, simán képen röhögöm. Aztán mégis…

Nem lenne az összhatás ilyen remek két kiváló színészünk nélkül. Az átváltozóművész, avagy kaméleon Christian Bale most is egy minden elemében összetett, zseniális alakítást hoz nekünk. Ugyanez áll Matt Damonre is természetesen, az pedig külön öröm, hogy ketten együtt meg fergetegesek. A mellékszerepben felbukkanó Jon Bernthal is hozza egyébként bőven, amit kell.

Összegezve, Az aszfalt királyai egy nagyon minőségi film. Lehet, hogy akadnak benne klisék, de a 150 perces játékidő nagyon hamar lement, s közben szinte végig azt éreztem, hogy ez egy igazi moziélmény, amit nagyvásznon érdemes átélni, hisz ott ragyog igazán. Pedig mint említettem, eme „kocsis” téma nem éppen kedvencem, de ilyen formában, így tálalva szó szerint zabáltam minden mozzanatát. Hisz Mangoldék bizonyították, hogy lehet ezt így is: egyszerre emberien, drámaian, izgalmasan, csupa szívvel. Még azt sem tartom kizártnak, hogy a jövőben klasszikussá válik majd Az aszfalt királyai. Igazából, meg is érdemelné.

 

 

 

 

Értékelés:85%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr4215306842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Mozinapló

Filmajánlók, toplisták, érdekességek írott és videós formában egyaránt! A célom leginkább az, hogy a popkultúra iránti hatalmas szeretetemet és rajongásomat nektek, látogatóknak is át tudjam adni. Tartsatok velem!

Friss topikok

  • AZ A BAJ...HOGY BE SE JÖNNEK: Na most jönnek a "nem is ,mert az izé jobb" típusú kommentek.:) (2021.09.18. 08:30) Mickey Rourke 10 legjobb alakítása
  • doggfather: A tigris és a sárkány találkozása az #mcu-val. A jobb eredetsztorik közé tartozik, és mindenképpen... (2021.09.16. 18:57) Shang-Chi és a Tíz Gyűrű Legendája - kritika
  • doggfather: Az utolsó részig egy nyílegyenes krimi ami csak azért érdekes, mert annyira hétköznapi benne minde... (2021.08.20. 22:31) Easttowni rejtélyek - sorozatkritika
  • doggfather: Keserű dráma a siker, a vágyak pillanatnyiságáról, a kiégésről és annak következményeiről. Nic Cag... (2021.08.20. 22:30) Pig - kritika
  • doggfather: 1. Mennyire kell ötletszegénynek lenni, hogy képesek filmet csinálni egy 10+ éves televíziós dokur... (2021.08.11. 14:40) Jeges pokol - kritika

Bejegyzések

süti beállítások módosítása