Zombieland: A második lövés (kritika)
2019. október 17. írta: Bogár Bence

Zombieland: A második lövés (kritika)

Visszatérés zombiföldre.

Nem csak 2009, de a zombiapokalipszis óta is tíz év telt el. A négyfős „család” azonban sikeresen életben tudott maradni, az egyedüli veszélyt talán az jelenthette számukra, hogy véglegesen egymás idegére mennek. Tallahassee (Woody Harrelson) lányaként óvja és szereti Little Rockot (Abigail Breslin), aki azonban már inkább ki szeretne repülni a „fészekből”. Mindeközben Witchita (Emma Stone) és Columbus (Jesse Eisenberg) kapcsolata is vakvágányra fut. Ezek után, a két férfi hamarosan meglepődve tapasztalja, hogy a lányok leléptek. Természetesen ezt nem hagyhatják annyiban…

Nem véletlenül emlegettem az elején 2009-et, ugyanis ekkor jött ki a Zombieland első része. Szerény véleményem szerint a 2000-es évek nem sok igazán jó vígjátékot termeltek ki magukból, ezért hát nem csoda, hogy az első részt megbecsülte a szakma és a nézők is. Kérdés, hogy volt-e értelme csinálni egy folytatást hozzá, ráadásul ennyi év elteltével? Egyáltalán, tudja hozni azt a szintet, mint amit elődje?

Nos, az első kérdésre igennel válaszolnék. A második lövés alcímű rész ugyanis nem hiába készült el, úgy gondolom, volt értelme tető alá hozni. Ugyanakkor, azt nem mondanám, hogy az első rész színvonalát eléri: csak egy nagyon kicsivel gyengébb annál. Vagy mondjuk úgy, hogy nagyjából mindenben hozza annak erősségeit, csak éppen itt már nincs jelen annyira az újdonság varázsa.

Viszont, ha a nagy egészet nézem, akkor egyértelműen kijelenthetem, hogy elég jó kis film a Zombieland 2. Természetesen nem a komoly drámák, vagy örök mondanivalóval bíró alkotások között versenyez, ugyanakkor ezt nem is várhatta tőle senki. Nehéz dolog a komédia műfajában emlékezeteset alkotni, jelen sorok írójának sem éppen a kedvenc műfaja. Sőt, akkor még nehezebb a dolog, ha horror-vígjátékről van szó.

Ezért is örültem annak a vetítés vége után, hogy A második lövés bizony hozza azt a szintet, amit elvárhatunk tőle. A legtöbb mai vígjátékkal ellentétben, tényleg vicces és szellemes tud lenni, méghozzá elég gyakran. Bevallom, néha úgy éreztem, egy kicsit már túltolják (főleg egy bizonyos karakter), mindazonáltal, valamilyen szinten ez is hozzátartozik ahhoz az élményhez, amit egy ilyen jellegű alkotás nyújtani tud.

Szóval a film – még ha néha egy kicsit fárasztó is – de tud vicces és abszolút szórakoztató lenni? Igen, naná hogy. Számomra ez tényleg örömteli dolog volt, ahogy az is, hogy ennek az alkotásnak bizony még szíve is van. Persze nem biztos, hogy mindenki észreveszi ezt a sok vér és darálás, rendkívül ízes káromkodás közepette, de higgyetek nekem, tényleg a helyén van neki.

A látvány a maga lepusztult, „apokalipszises” stílusában nem kiemelkedő, de azért korrekt. A belső helyszíneket már jobban érdemes figyelni, lesz majd pár ínyencség. Nem is beszélve a számtalan popkulturális utalásról, illetve kikacsintásról is. El kellett fogadnom, hogy itt nem a történet, vagy az összetettség a lényeg másodjára sem: itt fontosabb az, hogy a film tényleg elég magas szórakoztató-fakorral rendelkezik.

Egy ilyen mozi esetében rengeteg múlik a színészeken. Szerencsére visszatértek mind, hogy ismét szórják a golyót és az áldást. Emma Stone, Jesse Eisenberg és Abigail Breslin egyaránt korrekt munkát végez, de a legjobb most (is) Woody Harrelson volt: hihetetlen egy figura ő. Neki mindegy, hogy komoly dráma vagy őrült vígjáték az aktuális filmje, mindig zseniálisan hozza a figuráját. A mellékszereplők (Zoey Deutch, Rosario Dawson, Luke Wilson) sem rosszak – bár a legelső karaktere rém idegesítő, de ez van: reméljük, tényleg csak színészkedett a hölgy.

Összegezve, a Zombieland folytatása hozza a szintet, még ha a kultikus elődtől egy kis hajszálnyival el is marad. Csöppet fárasztó, de annál szórakoztatóbb darálás ez, ahol nem kímélnek a szereplők senkit és semmit – főleg a zombikat és a rekeszizmokat nem. Persze, mint film, messze nem hibátlan élményről van szó, de olyan ritka manapság egy jó horror-komédia, hogy meg kell becsülni eme alkotást, átlagos története vagy kevés újdonsága ellenére is. Az egyébként pazar, két nagy névvel is kecsegtető stáblista utáni jelenetre meg bent maradni, nem kimenni előbb: bár olyan hamar elkezdődik, hogy erre szinte esély sincs. Ja, és utószó gyanánt: Woody Harrelson for president!

 

 

 

 

Értékelés:75%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr4215230464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2020.02.19. 21:46:55

ebben a filmben még jesse e se idegesítő, pedig ő mindenben az szokott lenni...