Javában tart a vietnámi háború. A kiégett, elkeseredett Willard kapitány (Martin Sheen) egy különleges megbízást kap a CIA-tól: gyakorlatilag likvidálnia kell egy ezredest (Marlon Brando), akiről úgy tartják, megőrült. Állítólag egy saját birodalmat hozott ott, a „pokol” közepén létre, s magát Istennek tartja. Így Willard hamarosan nekilát a küldetésnek, de arra talán még akkor nem is számított, hogy mik várnak rá az útja során…

Bevallom már így az elején, hogy a filmet most, moziban láttam először. Már elég régóta be akartam pótolni, de valahogy mindig elmaradt, amikor pedig megtudtam, hogy hazánk vásznait is betámadja A végső vágás, tudtam, hogy ez lesz a tökéletes első alkalom arra, hogy láthassam Francis Ford Coppola remekét. A Végső vágás egyébként a ’79-es film negyvenedik évfordulójára készült: rövidebb, mint a Rendezői változat, de hosszabb az eredeti mozisnál.

Egyébként a játékidő nagyjából három óra, ami nem éppen kevés. Én azonban mindenképpen úgy gondolom, hogy kell az alkotásnak ennyi idő, ugyanis egy lassan csordogáló, komótos, de talán épp ezért nagyon is összetett élményről van szó. Az alkotás kendőzetlen brutalitással mutatja meg, hogy milyen belecsöppenni egy háború közepébe. Nagyon naturalisztikus az egész, jogos szerintem a 18-as besorolás. Ugyanakkor nem túloznak, a dolgok valódi „arcát” mutatják meg inkább.

Érdekes, hogy a filmben hogyan válik egyre „pokolszerűbbé” a háború. Ahogy a főszereplő, Willard egyre többet lát és tapasztal, úgy lesz minél jobban pszichedelikusabb és lázalomszerűbb az egész. A játékidő végére szinte a pokol kénköves bugyrait tárják fel nekünk, nézőknek. Így inkább az érettebb mozilátogatók számára ajánlom maradéktalanul: nem egy könnyen jött, könnyen ment kategóriás plázaélményről van szó.

Az Apokalipszis most azt is majd tökéletesen mutatja meg, mit tehet egy emberrel, annak lelkével a háború, ahogy a korábban egyszerű életet élt emberek megpróbálnak túlélni szinte lehetetlen körülmények között. Sajnos sokan őrültek bele a háborúba, legyen az bármelyik is. Ezeket a témákat olyan remekek is taglalták, mint például két Robert De Niro remek, szintén a ’70-es évekből: a Taxisofőr és A szarvasvadász.

Érdemes belegondolni abba, hogy mennyire őszinte és elemi erejű élmény ez a mozi. Már a leforgatása is nagy bátorságra vallott, hisz tényleg nem egy közönségfilm, ami a néző gyomrán könnyen lenyomható. Pedig szinte minden Coppola remekműve ellen szólt: sok díszlet tönkrement a forgatás során, a rendező kirúgta Harvey Keitelt (rájött, mégsem rá illik a szerep szerinte), valamint állítólag Marlon Brando is nehezen volt kezelhető egy kicsit. Minden ellene szólt, mégis sikert aratott: innen is látszik, hogy mestermű.

Fontos megemlíteni még a tökéletes, valósághű hanghatásokat, a kifejezetten egyedi és egészen különleges képi világgal egyetemben. A hangulatot is tökéletesen adják, miközben nagyon érdekes, elgondolkodtató témák is napvilágra kerülnek, amik még a megtekintés után sokáig ottmaradhatnak az ezen töprengeni szerető nézőkkel. Meg nem utolsósorban pazar, zseniális a zenei „aláfestés” is!

Úgy hiszem, A keresztapa-filmek után mindenki Coppolával akart dolgozni, itt is nagy neveket gyűjtött maga köré a mester. Martin Sheen kimagasló alakítást nyújt, de ugyanúgy rendesen odateszi magát kisebb-nagyobb szerepben Robert Duvall, Laurence Fishburne, Dennis Hopper és Harrison Ford is. Nehezen kezelhető volt-e vagy sem, de Marlon Brando hatalmasat játszott itt! Többször is alig látható az arca, ami még sejtelmesebb kisugárzást kölcsönöz a remekelő színészóriás karakterének.

Összegezve, az Apokalipszis most határozottan ott van minden idők legjobb háborús eposzai között. Lehet, hogy valakinek túl lassú és elvont lesz (volt, aki kiment a vetítésről, az ő baja :D), de legnagyobb varázsa tán épp ebben rejlik. Őszinte, hiteles tabló, ami lerántja a leplet a háború és a borzalmak igazi arcáról, valamint megláthatjuk az emberekre gyakorolt hatását is. Mindez pedig egy tökéletes Coppola-rendezésbe van „csomagolva”. Tehát eme remekművét kérdés nélkül ajánlani tudom, hisz ott van a mozi történetének legnagyobbjai között, teljes joggal. Ha tehetitek, nézzétek meg moziban, hogy minél nagyobb legyen eme három óra zsenialitás élménye! Vajon manapság miért nem készülnek már a műfajban ilyen elemi erejű, igazi értékkel bíró filmremekek?

Értékelés:95%

Kedveld az oldalt a Facebookon is!